Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Huszonhatodik fejezet: Shizun önkéntes ápolója túl ragadós

- Binghe - nevetett fel keserűen Shen Qingqiu. Két kézzel fogta a tálcát, arrébb akarta tenni, de Luo Binghe átvette és az asztalra rakta. Shen Qingqiu hirtelen védtelen állatnak érezte magát a dzsungelben, kitakarózott és a parkettára lógatta lábait. Felnézett Luo Binghére. - Binghe, ne viccelj ilyesmivel. 

- Dehát Shizun, én egyáltalán nem viccelek! - nézett határozottan Luo Binghe. - Világ életemben szerettelek. És már nem vagyok gyerek. Felnőtt férfi vagyok.

- Nem, nem. Biztos nem. Lehetetlen. Ez lehetetlen. Hiszen... hiszen majdnem olyan vagyok neked, mintha az apád lennék! - fakadt ki Shen Qingqiu. 

Luo Binghe arca elfintorodott. - Egyáltalán nem - biztosította. - Az apámról nincsenek buja gondolataim és nem akarok vele lefeküdni. 

TÚLSOKINFORMÁCIÓTÚLSOKINFORMÁCIÓTÚLSOKINFORMÁCIÓ!!! 

Shen Qingqiu fejét rázta. Nem akarta elhinni. 

- Mióta? - kérdezte félve Shen Qingqiu. - Mióta hiszed azt, hogy szerelmes vagy belém?

- Shizun, én nem hiszem, hogy az vagyok. Biztosan tudom, hogy szerelmes vagyok. Kérdésedre pedig - gondolkodott el kicsit. - Azt hiszem, tizenegy-tizenkét éves koromban jöttem rá, hogy nem csupán erős  rajongásom van irányodban. 

Shen Qingqiu láztól vöröslő feje falfehérré vált, aztán ismét vöröslött, de nem a láztól. 

- Nem, nem, nem. Biztos nem. Binghe, biztos csak a hormonok. Nem lehetsz belém... szerelmes - nyelte. 

- De - ragaszkodott tovább töretlen lelkesedéssel. 

- Sajnálom... de én... én... én nem vonzódom a... nos a férfiakhoz - motyogta Shen Qingqiu. Ha valaki azt mondja, valaha ilyen dolgokról fog Luo Binghével beszélgetni, kiröhögi. 

- Nem baj - nyugtatta végtelen nyugalommal, vidám mosollyal az arcán Luo Binghe. 

Shen Qingqiu szemei tágra nyíltak a döbbenettől. 

Mi az, hogy nem baj? Ez igenis baj! NAGY BAJ!

- Most, hogy már nem gyerek, se tinédzser nem vagyok, hanem felnőtt férfi, nyugodt szívvel udvarolhatok Shizunnak, és nyerhetem el a szívét!

Stop! Stop! Stop! Mi ez, valami szar danmei regény?! 

Évekkel ezelőtt fogadásból rengeteg danmei regényt olvasott, jobbnál jobb és rosszabbnál rosszabb regényeket, amik után magától csak ritkán ment a férfi szerelem vonalra olvasásnál. Ez pedig nem a jobb fajtából való. Túl klisés! 

Shen Qingqiu felállt a kanapéról és az ajtó felé pillantott. 

- Ideje mennem - hadarta el. - Dolgoznom kell, elvégre még csak péntek van. 

Ordas nagy hazugság. Shen Qingqiu sok mindent tervez, csak dolgozni nem. Szépen visszamegy a lakásába, befekszik az ágyába, rendel magának ételt, mert levese változatlanul nincsen, és úgy tesz, mintha halott lenne. 

- Shizun, beteg vagy! Már felhívtam a háziorvosodat, és Yue Qingyuan igazgatót, hogy nem tudsz menni. Neked csak pihenned kell - mosolygott. 

Shen Qingqiu hátrált Luo Binghétől. Be lett kerítve, nem tud menekülni. A vadász bekerítette áldozatát és Shen Qingqiu érezte, hogy Luo Binghe csak az alkalmat lesi, hogy lecsapjon a vadra, vagyis rá. 

- Én... - hallgatott el Shen Qingqiu. Aztán élete legjobb indokával szólalt meg. Legalábbis azt hitte. - Nem maradhatok itt. Kényelmetlen a kanapé! A saját ágyamban akarok feküdni.

Luo Binghe bólintott. - Megértettem. 

Shen Qingqiu már majdnem fellélegzett, amikor Luo Binghe megszólalt. 

- Öltözz fel és menj vissza, addig én felteszem főni az ebédet, aztán megyek. 

- Hová? - rebegte Shen Qingqiu. 

- Át - felelte Luo Binghe. 

- Hova át? 

- Hozzád. 

- Hozzám? - mutatott magára Shen Qingqiu. 

- Hozzád - erősítette meg bólintással. 

- Miért akarsz te átjönni hozzám? 

- Mert beteg vagy, Shizun. Ez a jövendőbeli férj nem engedi, hogy lázasan egyedül maradj! - jelentette ki elszántan, amitől Shen Qingqiu hirtelen úgy érezte, leesik a vérnyomása. 

- Ugyan, ugyan, Binghe - hátrált egy lépést, nekiütközve a kanapé karfájának. - Azt hiszed nebáncsvirág vagyok, hogy egy kis lázba belehalok? - játszotta a sértődöttet Shen Qingqiu. És ami azt illeti, kicsit tényleg sértette a büszkeségét, ha Binghe annak hiszi. - Látod, tudok járni. 

- Rögtön ezzel kell kezdeni - mondta Luo Binghe, figyelmen kívül hagyva Shen Qingqiu kérdését. - Shizunnak ágyban a helye. Pihenned kell - vonta össze szemöldökét nem tetszően. - És lefürdeni, tiszta ruhában ágyba bújni - sorolta. 

- Binghe, megoldom egymagam - próbálkozott Shen Qingqiu. 

- Shizun - ragyogott fel Luo Binghe szeme, és mintha Shen Qingqiu pajzánságot fedezett fel. Shen Qingqiu tényleg betegnek érezte magát, hogy ezt a kettőt anélkül párosította, hogy valaki fegyvert szegez a fejéhez. - Ez a jövendőbeli férj szívesen segít ágyba bújni és lefürdeni, ha egyedül nem megy. 

Shen Qingqiu vészharangja nem tévedett a párosítással, valóban pajzán. Luo Binghe fiatal, akinek nem napenergiával működik a Kínai ferde tornya, mindig szolgálatkész. 

Villámgyorsan emelte megadóan kezeit Shen Qingqiu. - Nem szükséges! - vágta rá. - Máris megyek! 

Konyulna már le az a hülye torony!