Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Harminckettedik fejezet: Shizun a legjobb párna

Este fél hetet mutatott az óra. Már nem váltogatta kocsijában a rádió adóit, mindegyiken hírek mentek, nem tudott menekülni előlük, muszáj volt meghallgatnia. Fények játszottak mindenfelől, bármerre nézett. A lámpák, a boltok, a hirdetések, a hangyaként nyüzsgő emberek kezeiben tartott telefonok képernyője, okosórák kijelzője. Mindenhol élet vibrált. 

Kávézót vezetni nem csupán tejszínhab és mese. Nem nehéz új festőket találni, akik kiállítanák a képüket, ha megvan hozzá a megfelelő ember, aki megkeresi őket. Azonban a beszélgetés részét Luo Binghe végzi, hogy ne leírva vagy visszahallja az elmondottakat, és ne kelljen húzni, ha valami kérdés merül fel, amit a főnök nélkül, aki Luo Binghe, nem lehet tisztázni. 

Leparkolás után, miközben a ház felé tartott és kinyitotta a vaskaput. Fejben számolta a teendőket, amiket ell kell végeznie otthon. A teendők száma végtelen, és még közelébe se jutott, hogy vacsorát főzzön shizunjának. 

Nem bajlódott ajtónyitással, fények szűrődtek ki lakásából. Shen Qingqiunak kulcsot adott a lakásához, hogy bármikor, amikor kedve tartja, bemehessen. Lenyomva a kilincset és benyitva a lakásba, megpillantotta Shen Qingqiut, felkötött hajjal, izzadva, seprűvel a kezében. Ami azt illeti, a lakása mindig tiszta, de nem csalt a szeme, sokkal tisztább lett.

- Szia - lihegte Shen Qingqiu. 

- Jó estét, Shizun! - találta meg a hangját Luo Binghe. - Mit csinálsz? - kérdezte cipője levétele közben, bár a válasz nyilvánvaló. 

- Nos... gondoltam, biztos fárasztó napod van - magyarázta röviden Shen Qingqiu. 

Shen Qingqiu, ha már azt is mondhatni, hogy beköltözött Luo Binghéhez, hiszen saját lakásában egyre ritkábban fordul meg, nagyrészt csak átöltözni megy, és tudja, hogy Luo Binghe sem mindig működő  gépezet, igazságosnak érezte, hogy felsöpörjön. Aztán eszébe jutott, hogy ha már úgyis felsöpöröt, fel is moshat. Ha már felmosott, elindíthat mosást és ki is teregethet. Míg megy a mosógép, leszedheti a megszáradt ruhákat. Míg a mosásra vár és arra, hogy felszáradjon a nappali, elütheti az időt a tűzhely sikálásával. Míg a zsíroldó kifejti hatását, addig a fürdőkádat és a vécét kisikálhatja. Egyik dolog követte a másikat, míg végül utoljára felsöpört a lakásban, és hazaért Luo Binghe. Shen Qingqiu eddig olyan természetesnek vette, hogy Luo Binghe mindezt megcsinálja már egész fiatalkora óta. Shen Qingqiu először csinálta meg az egész lakást, és tele volt a töke.  A türelme elfogyott, a tökéletesen krétával diákokat célzó kezeit fájlalta. Falhoz támasztotta a seprűt Luo Binghe elé ment, hogy viszonzott csókért hajoljon Shen Qingqiuhoz, akinek az orcája még mindig nem tudja feldolgozni, pipacsvörössé vált. 

Kezet mostak és fáradtan estek le a kanapé elé. Csupán a sarokban lévő kislámpa adott fényt, nem volt szükség több fényforrásra. Luo Binghe már vacsorázott, Shen Qingqiu pedig takarítás előtt evett, és azt mondta nem éhes, így nem kellett Luo Binghének a főzéssel bajlódnia. Kellemesen elvoltak a csöndben, együtt élvezték ki. Percekkel később, Luo Binghe távolabb mászott Shen Qingqiutól, hogy aztán oldára dőlhessen, kinyújthassa lábait, és emberi párnaként használja Shen Qingqiu combját. 

- Shizun, emlékszel az egyenletre, aminek sok éve kérdeztem a megoldását? - kérdezte lusta mosollyal Luo Binghe. 

Shen Qingqiu tökéletesen emlékezett, és tudván a megoldást zavarbaejtette a gondolat, hogy férfi akivel lefekszik, akivel csókolózik, aki arcpirító, mézédes szavakat suttog neki, ugyanaz, akinek segített házi feladatot megoldani és ellenőrizni, és akinek nem tudta, hogy akkor voltak Shen Qingqiu iránt érzései, amit egy bugyuta egyenlettel próbált közölni. Valamiért ettől Shen Qingqiu pedofilnak érezte magát. 

- Emlékszem - felelte kelletlenül. 

- Shizun, boldoggá tennél engem azzal, hogy kimondod a megoldást? - kérte. - Elég egyetlen egyszer - próbálkozott Luo Binghe. 

- Nem mindegy? - förmedt rá sután. - Úgyis tudod. 

- Shizun - nyafogott Luo Binghe. 

Shen Qingqiu csatát vesztett sóhajt eresztett útjára. 

- Te plusz én, egyenlő... mindörökké. - Nagyot nyelt, zavarba ejtették a szavak. - Tessék, kimondtam. Most már elégedett vagy? - ejtette tekintetét Luo Binghére. 

- Ühm - motyogta csukott szemekkel Luo Binghe, és másodperceken belül elaludt. 

Shen Qingqiu némán sóhajtott, aznap sokadjára. Elkezdte simogatni Luo Binghe fejét, aki csöndesen szuszogott combján. 

- Keményen dolgoztál - mondta csendesen Shen Qingqiu. - Szép munka. 

Shen Qingqiu hátradőlt, már amennyire kényelmesen engedte földön ülve a kanapé eleje. A kislámpa még mindig égett, de nem zavaróan. Őt is megragadta az álom, és Luo Binghe szuszogása altatódalként zárta le szemeit.