A vanília és csokoládé megédesítették Repülőgép tesó regényét, ami keserű ízt hagyott Shen Qingqiu szájában. Ágyában feküdt, redőnyeit félig lehúzta, ablakai nyitva, hadd jöjjön a kellemes szellő, ami Shen Qingqiu szívét melengette és a világoszöld függönyöket késztette hullámzó játékra. Egyetlen öröme a leárazott fagylalt, amit tegnap vett, ugyanis halálosan unatkozott, és már az számított kiemelkedő programnak napjaiban, hogy őszinte véleménnyel húzza le Repülőgép új fejezetét, ami fejezetről fejezetre rosszabb. Azt viszont el kell ismernie, és ez az egyetlen oka is, hogy olvassa az a szart, hogy a szörnyek leírása zseniális, és szerencsére akad bőséggel belőlük. Minden más elviselhetetlen unalom, ami damoklész kardja helyett kérdőjelként lebeg feje fölött, hogy mégis miért kínozza magát a papapákhoz képest kevés szörnyekkel. Ráadásul virágokból is annyi lett néhány fejezet alatt, amit egy temető is megirigyelne, és Shen Qingqiu mindegyik nevét megjegyezte, olyan klisések, unalmasak vagy bénák.
Koradélutánra az akciós fagylalt elfogyott. Remek időzítéssel, az utolsó falat után néhány perccel szabálytalan, erőteljes kopogások csattantak ajtaján. Shen Qingqiu felvonta szemöldökét, mégis ki lehet az. Nem rendelt semmit, hogy a postás házhoz hozza, vendéget pláne nem várt. Kinézve a kukucskálón, meg kellett szemét dörzsölnie, hogy jól lát. Mindegy hányszor dörzsölte és nézett oda, ugyanaz a személy állt ott.
- Liu-shidi - köszönt meglepetten Shen Qingqiu.
- Üdv - morogta Liu Qingge.
- Mi szél hozott ide? - mosolyodott el halványan.
Liu Qingge erőt sugárzóan állt. Haját lófarokba kötötte. Farmernadrágjában nem tudta, hogy nem sül meg a férfi, de legalább világoskék pólójától nem szövött feltételezéseket Shen Qingqiu fejében. Liu Qingge fekete sportcipőjében toporgott, míg végül sikerült szülési nehézségekkel kiadnia magából jöttének okát.
- Gyere el velem!
Shen Qingqiu pislogott néhány sort.
- Ó, Liu-shidi, mélységesen sajnálom, de nem érdeklődöm a férfiak iránt - nézett elnézését kérve Liu Qinggére.
Liu Qingge eltátotta száját, aztán arca enyhe fintorba torzult.
- Jesszus, nem erre gondoltam! - fogta rákvörös fejét Liu Qingge.
- Ezesetben kérlek, fejtsd ki, mire gondoltál - mosolygott lustán Shen Qingqiu.
- Argh! Gyere el velem egy jóshoz! - kiabálta.
Shen Qinqiu értetlenül állt Liu Qingge szavai előtt, mintha nem egy nyelvet beszélnének. Nem titok senki előtt, hogy Liu Qingge az utolsó utáni, aki hisz a jövendőmondók erejében és szavukban. Shen Qingqiu arca aggodalmassá vált.
- Liu-shidi, hozzak egy pohár vizet? Szeretnél leülni? Szerintem napszúrást kaptál.
Liu Qingge szemét forgatta.
- NEM KAPTAM NAPSZÚRÁST! - emelte hangját a mennyekig. Shen Qingqiu áldotta az összes mindenhatót, amiért a felette lakóknak nem jó a hallásuk, a szomszédja pedig... Binghe nincs. Ezt nem áldotta. Liu Qingge fokokkal nyugodtabban folytatta. - Mingyan rám erőszakolta, hogy muszáj elmennem egy jóshoz. Mivel tartoztam neki, kénytelen voltam megígérni. - És amit Liu Qingge megígér, azt be is tartja. - Azonban megkötötte, hogy magammal kell vinnem valakit, aki igazolja, hogy ott voltam, nem pedig lefizettem a jóst, hogy mondja azt amit a szájába rágok.
Shen Qingqiu jobb kezét emelte.
- Engem miért nem próbálsz lefizetni? Tudod, hogy nem vet fel a pénz - tette másik kezét szívéhez.
أنت تقرأ
Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)
قصص الهواةShen Qingqiu matektanár, nem mellesleg ő az egyik végzős osztály osztályfőnöke. Luo Binghe sosem jeleskedett matematikából, mégis előbb jött rá egy bonyolult egyenlet megoldására. Te + én = mindörökké. Sajnos, Binghe nem a legjobb tanár, mégis meg k...
