Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Tizenhatodik fejezet: Shizun Repülője ad és kap

Túl forrón sütött nap Shang Qinghua kiszáradt ropi testére, hogy élhető legyen a parkban sétálni Mobei-jun mögött, akinek nem merészelt árnyékában sétálni, hogy legalább nagysága elrejtse a nap elől. Mobei-jun egyébként se szereti mások közelségét, így hát nem lenne ildomos meglépnie. A kezében tartott bontatlan flakon víz sem volt már hideg, de melegnek se lehet nevetni. 

Mobei-jun sötétkék öltönyben és ahhoz illő nadrágban, fekete ingben és cipőben járta a világot, minden lépését úgy megtéve, mint aki nem fél az izzadástól, mert nem is ismeri. Mindezt hosszú hajjal, és egy verejtékcsepp nem folyt hibátlan, hófehér testén. Ellenben Shang Qinghuával, aki tisztán, de átlagosan öltözött fel a találkozóra. Rövid ujjú barna póló és hosszúszárú, de vékony anyagú sötétzöld nadrágot viselt, és úszott izzadtságában. Ahány szökőkút mellett haladtak el, annyiszor lett egyre erősebb a vágy, hogy beleugorjon az egyikbe. Tanárként elfogadja, hogy iskola vége felé közeledve muszáj kibírnia fehér ingben a napot a dögmeleg tanteremben, de nyáron, amikor az iskola kapui zárva, előbb fogadja el, hogy Mobei-jun feljelenti, mintsem felvegye bármelyik ingét. Az elvárásoknak is van egy ésszerű határa. 

Shang Qinghua egy szórlapokat osztogató idős, hajléktalan bácsi mellett ment el, aztán megtorpant, míg végül hátramenetben tett vissza néhány lépését a bácsi mellé. Nála alacsonyabb bácsi. Az évek súlya meglátszik az amúgy is idős korán, de az arca mosolygós, és ettől meglátszik, hogy hiányzik néhány foga. Koradélutánra a járt az idő, mégis sok lapot tartott enyhén remegő kezeiben. Nem sokan fogadtak el és kértek tőle szórólapot, pedig biztos már órák óta ott a tűző napon. Shang Qinghua a bácsi felé fordult és elvett tőle egy lapot. Biztos rég vett el tőle bárki is, mert a bácsi szemei valósággal felragyogtak. Meg is akart hajolni, de Shang Qinghua óvatosan megállította a mozdulatban. Az idős férfiról fojt a víz, egykor fehér bőrét némi kosz csúfította, és nap nyoma, amit hajléktalanként az utcán töltött. Nem bűzlött alkoholtól, és kinézete ellenére sem áradt belőle elviselhetetlen bűz, pedig elég közel, de tisztes távolságot megtartva állt tőle. Csak egy hajléktalan bácsi, aki dolgozni szeretne. Shang Qinghua sokat nyavalyog, és bár sosem gondolta olyan komolyan szavait, időnként elfelejtette, hogy bizony nála ezerszer rosszabb sorsúak is vannak. Persze benne van a pakliban, hogy a bárgyúan kedves arcú bácsi anno nem volt jó ember, de ránézés alapján azt mondaná, nem a személyiségével volt a gond, hanem nem volt olyan szerencsés, hogy ki tudott a bajból lábalni. Sok volt még hátra a napból. Flakont tartó kezét a bácsi felé emelte, és mondta, fogadja el. Megnyugtatta, nem ivott bele. Shang Qinghua bármikor tud másikat venni, helyesebbnek érezte a bácsinál látva a palack vizet. 

Könnyed búcsút vett az idős bácsitól, akit nem tudott megállítani, hogy legalább négyszer meghajoljon Shang Qinghua előtt segítőkészsége miatt. A szórólapot összehajtogatva farzsebébe csúsztatta. Shang Qinghua jóval lemaradt Mobei-juntól, biztosra vette, hogy ezért megkapja a magáét. Utána eredt, amikor hirtelen útját állta egy középkorú hajléktalan férfi, aki első látásra nagyobb roncsnak nézett ki az előbbi bácsinál, ráadásul annak ellenére, hogy nem volt részeg, dőlt belőle az alkohol és a cigaretta taszító bűze. Shang Qinghua hátrált egy lépést. Meg nem tudta mondani, miért nem kerülte ki és hagyta ott a fenébe, ehelyett megtorpanva várt, mit akar tőle. Mármint biztos volt benne, hogy mit akar. 

- Szép jó napot! - szólalt meg köhögve érdes hangon a férfi. Shang Qinghua arca fintorba torzult, olyan büdös volt a férfi szája, aki tőle majdnem egy méterre állt. Kinyújtotta kezét Shang Qinghua felé. - Legyen kedves megszánni egy kis pénzzel. 

- Sajnálom, nincs - akarta gyorsan lezárni a társalgást Shang Qinghua, de amikor balra lépett, hogy kikerülje a férfit, a férfi is arra lépett.

- Kérem, adjon egy kis pénzt. Napok óta nem ettem és nem ittam. 

Hogyne, nem ittál, vizet biztos nem! 

- Mondtam, hogy nincs! - erősködött Shang Qinghua. - Hagyjon békén. 

- Előbb adtál az öregnek egy palack vizet! - háborodott fel a férfi, ledobva magáról a tisztelet játékát. Hirtelen haragja nem imponált Shang Qinghuának. Minél előbb el akart tűnni onnan. A mellettük elhaladó emberek messziről kerülték őket, vagyis a helyzetet és a hajléktalant, nehogy rájuk szálljon. - Láttam, a farzsebedben van a tárcád! Van nálad pénz! 

- Szegény ember vagyok én uram, nincs magára fölösleges pénzem! - vonta össze szemöldökét Shang Qinghua. Elég volt ebből. Gyors lépéssel megkerülte a férfit és indulni akart előre, pillantást nem vetve hátra, de a férfi erősen csuklón ragadva húzta vissza. - Hé! 

A hajléktalan férfi haragos és türelmetlen pillantása másodpercek múlva eltűnt, és úgy tűnt, mint aki tehetetlen kiskutyaként néz fel. Shang Qinghua mögött magasodott valaki, és bár nem tudta ki az, a meleg ellenére az idő mintha húsz fokot zuhant, olyan hidegnek érezte. 

- Ereszd el - követelte csöndesen, de annál gyilkosabb hangon Mobei-jun. A férfi megijedt, lefagyott, nem eresztette el Shang Qinghuát. - Azonnal - sziszegte Mobei-jun fagyos szemekkel meredve a hajléktalanra, aki ennek hatására nemcsak eleresztette, hanem utána el is futott olyan messzire, ahol Mobei-jun az árnyékát sem láthatja. 

Shang Qinghua Mobei-jun felé fordult. - Hehe... köszönöm, Királyom - mosolygott idegesen. Szerencsés férfi, ő elmenekülhetett, de Shang Qinghuának nincs ekkora szerencséje. 

Mobei-jun alaptermészetéhez tartozik, hogy mindenkire gyilkosan néz, Shang Qinghua sem kivétel. Ámbár látott némi különbséget gyilkos pillantás és gyilkos pillantás között. Amit Mobei-jun hóviharként zúdított rá, az nem a rosszféle gyilkos pillantás, mint amit a férfi kapott. 

- Ne merészelj még egyszer lemaradni - adta ki a parancsot Mobei-jun. Elegánsan megpördült és elindult. 

- I-i-igenis, uram! 

Shang Qinghua nehéz hangú léptei az elegánstól távolabb nem is lehetne. Ismét eszébe jutott, mennyire meleg van. Túlságosan meleg, bárcsak lekapcsolná valaki. Shang Qinghua elgondolkodott, és végül parancsot teljesítve, nem maradt le Mobei-juntól, és merészen megbújt a férfi árnyékában, közel a háta mögött. Mobei-jun pedig semmit nem szólt érte.