Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Ötödik fejezet: Shizun Binghéje már nem kisgyerek

Vacsora után nem sokkal, Shen Qingqiu átcsöngetett Luo Binghéhez. Luo Binghe öröme csillagszóróként ragyogott. 

- Jó estét, Shizun! Segíthetek valamiben? - kérdezte Luo Binghe. 

- Igen! - felelte élesen Shen Qingqiu. - Segíthetsz megtudni, mi az oka annak, hogy az utóbbi időben angolból rontottál. 

- Ó. Az csak... 

- Binghe, ez az utolsó éved, komolyan kell venned a tanulást! 

Binghe mosolya lekonyult. 

- Dehát Shizun, én komolyan veszem. 

- Akkor áruld el a shizunodnak, miért rontottál, ha állításod szerint komolyan veszed. 

- Shizun, nem kell fáradnod ilyen semmiség miatt. 

- Semmiség? - ment fel Shen Qingqiuban a pumpa. - Semmiség - ismételte Binghe szavait fejét ingatva. - A továbbtanulásod nem semmiség, ami kellemetlenséget okoz nekem! Tudom, hogy fiatal vagy még, de ez az időszak határozza meg a további... 

- Shizun! - vágott közbe Luo Binghe, és már ő sem volt nyugodt. - Már nem vagyok tudatlan kisgyerek, aki nincs tisztában a világgal és azzal, hogy mi történik körülötte. Igaz, hogy nálad fiatalabb vagyok, de már akkor is férfi. 

- Attól, hogy magasabb lettél nálam és már borotválkozol, nem leszel felnőtt férfi - vetette oda Shen Qingqiu. - Az, hogy felnőttél, a döntéseidben mutatkozik meg, nem az életkorodban. 

Luo Binghe neheztelően húzta összébb szemeit, pillantása a legjobb kardnál is élesebb volt. 

- A többieknek csak tanulniuk kell, esetleg otthon mosogatniuk. Nekem az egész háztartást kell vezetnem, főzöm, mosnom, takarítanom, bevásárolnom. 

Shen Qingqiu tekintete kicsit ellágyult. Felsóhajtott. 

- Binghe, a főzésben nem tudok segíteni, de a többiben igen. - Luo Binghe arca megnyúlt, ahogy megszeppent. - Ha csak ezek miatt romlottak a jegyeid. Nem kell minden terhet egyedül cipelned. Elvégre, már kilenc éve a szomszédod vagyok.

- Nem merném ezzel zavarni Shizunt...! 

Shen Qingqiu mérgesen szegezte ujját Luo Binghe felé. 

- Kiskorod óta rajtam csüngsz. Nehogy most kezd visszafogni magad, mert Isten a tanúm, agyon váglak! Értetted?! - Luo Binghe alig láthatóan bólintott. - Nem hallottam! 

- Értettem, Shizun... 

- Na azért - fújta ki magát az idősebb. - Ráérsz még felnőttnek lenni - sóhajtotta. - Előbb tedd le a köveket, aztán idővel megtérül. Eddig jól csináltad, ne most eressz le. - Megpöckölte Luo Binghe homlokát. - Még egy kicsit tarts ki. Értetted? 

Luo Binghe lehajtotta zavarban úszó vöröslő fejét. 

- Igenis.