Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Tizenötödik fejezet: Shizun Repülőjének ápolója halálközeli élmény

Shang Qinghua látta magát a tengerparton sütkérezni a legszélesebb napernyő alatt, miközben felszolgálóhölgyek százai lesik minden kívánságát, mint a hotel egyik fontos vendége. Élvezte a napot, a hűsítő szelet, az ifjú hölgyek anyagtakarékos fürdőruháit. 

Aztán felébredt az éjszaka közepén, asztala fölé görnyedve, papírhalmok között kockáztatva vékony jégen táncoló életét. Karikás szemeit összébb húzta, zavarta asztali lámpája fénye. A hűsítő szellő sehol nem volt, ellenben a meleg igen, és természetesen a légkondit maximum a kisboltan élvezheti. Elmosódott szemekkel pillantott az asztal fölötti faliórára. Hajnali három. Shang Qinghua feje fáradtan koppant hideg íróasztala tetején. 

Mobei-jun sikeresen tönkretette a tanári munka egyetlen gyönyörteljes örömét, a nyári szünetet, amikor se munka, se diákok, se tanítás. 

 Shang Qinghua rosszul érezte magát. Szemei nehezek, és ha már érzéseknél tart, teste többi tagja is nehéz, akár az élet súlya. Hajnalodott, a kinti fényekből ezt szűrte le. Felkelt íróasztalától és bizonytalan léptekkel indult el kanapéjához, majd dőlt rá le. Szemei le-le csukódtak, alig bírta nyitva tartani. Fejében csak az járt, a végtelennek tűnő papírok nagy része kész, de ami még nem, azt meg kellene csinálnia. El kellene mennie fürödni, elkészülnie a Mobei-jun ügyfelével való találkozáshoz, amiben asszisztál keveset, leginkább csak figyel és hallgat, aztán később felhasználja az információkat, előbb vagy utóbb. Shang Qinghua teste égett a forróságtól. Nem akarta elhinni, hogy a nyár tényleg ennyire szörnyű. Forgolódott jobbra-balra, már amennyire a kanapé szűkössége megengedte neki, de nem talált kényelmes pozíciót. Túl melege van. Lélegzetét is nehezebben vette. Fekve is forgott körülötte a világ, mintha egy forgóhintán lenne. Végül engedte szemeit lecsukódni, nem próbálkozott felemelni szemhéját. 

Órákkal később éles fájdalom bántotta oldalát. Nyögve nyitotta szemeit és nézett fel. Egy igencsak fagyos tekintetű, túlságosan is résnyire összehúzott szemű, öltönyös Mobei-jun nézett le rá a magasból. Az az égi meszelő leengedte lábát. Shang Qinghua összeszedte annyira magát, hogy kijelentse magában, Mobei-jun megrúgta. 

- Királyom? - szólt erőtlenül Shang Qinghua. Már meg sem lepődött vagy kérdezte, hogyan jutott be. Fel akart kelni. Isten bizony fel akart kelni, de nem volt hozzá ereje. És szomjas volt, és éhes is. Hirtelen azt érezte, a világ minden baja őt akarja dartsozni magának. 

- Mi bajod? - nézett végig fagyosan Shang Qinghua-n Mobei-jun. 

Shang Qinghua inkább lehunyta szemeit. Csak rosszabbul érezte magát Mobei-jun látványától, aki harminc fok melegben is jégcsapot játszva a szokásos öltönyét hordja. Shang Qinghua rövidujjú, barna pólóban és szürke halásznadrágban feküdt, és még ezt is soknak érezte. Szíves szerint kivenné minden polcát hűtőjéből, levenné ruháit, aztán a hőtőben nudizna, míg már nem a láz kínozza, hanem megfázás.  

- Ez a szolga... kissé lázas - felelte kiszáradt torokkal Shang Qinghua. 

Meglepetésére, Mobei-jun még egyszer belerúgott az oldalába. Shang Qinghua elfojtotta fájó nyögését. Fél szemmel nézett fel főnökére, ezt mégis miért. 

- Gyógyulj meg - parancsolta. 

- Nem... megy az... olyan könnyen - nyögte gyötredelmesen a végét. 

- Megtagadod a parancsomat? - vonta össze szemöldökét. 

Shang Qinghua alig láthatóan ingatta fejét. - Nem, Királyom - felelte. 

Mobei-jun elegáns szörnyetegként fordult meg tűnt el Shang Qinghua látóköréből. Remélte, hogy hagyja meghalni és hazamegy a légkondicionált lakásába. Sajnos nincs ilyen szerencsében gazdag napja. Mobei-jun visszatért, kezében fagyasztott zöldborsóval. Shang Qinghua nem is emlékezett, hány éves lehet a borsó, de az biztos, hogy fagyasztva vagy anélkül, az eredeti színe nélkül is zöld lenne belül. Mobei-jun megállt Shang Qinghua előtt, Shang Qinghua pedig kérdőn nézett gazdájára, akit mintha zavarna a kérdő pillantás, vagy csak rajta vezeti le dühét, Shang Qinghua arcába vágta a fagyasztott borsót. Shang Qinghua egy pillanatra felpattant a hideg fájdalomtól, ami átlagos arcát sújtotta. Ezek után ránéznie sem mert Mobei-junra.