Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Harmincnegyedik fejezet: Shizun Repülőjébe fagyott Cupido nyila

Shang Qinghua sokat gondolkozott, őrlődött, izzadott, mire kitalálta, vagy mondvacsinált egy remek magyarázatot, hogy és miért sikerült ennyi éven keresztül túlélnie Mobei-jun mellett. 

Az arca. 

Mobei-jun, annak ellenére, hogy nem nő, csodálatos arca van, nem számít hány darabra szabdalja az embereket pillantásával. 

Lehetetlennek gondolta, hogy bármi is kisül vagy kihűl a potenciális kapcsolatukból. Túlságosan különbözőek, és ha a fene fenét eszik se fogja azt a sablonos szöveget nyomatni, hogy az ellentétek vonzzák egymást! Klisé! Marha nagy klisé lenne! 

Szabadidejét kihasználva nekiült a dolgozatok kijavításának. Éjjelre járt, zseléként akartak szemei kifolyni a fáradtságtól. Először a papírmunkát  kellett Mobei-junnak megcsinálnia, utána a dolgozatokat. Egyikhez sem volt kedve. 

Miért? 

Ha annyira akarna, ha meg is terveznie, elmehetne. Elég lenne nevet változtatnia, lemondani a bérleti szerződést, és busszal, elfedve arcát elköltöznie jó messzire, ahol senki nem ismeri. Miért nem teszi? Shang Qinghua úgy érezte, van valami mazochista abban, hogy nem Mobei-jun fenyegetése miatt, sőt nem is csak az arca miatt nem ment el. De miért? Miért nem? 

- Fel kéne mondanom - tűnődött el Shang Qinghua. Könnyebb lenne az élete, az esetleges pert, ami rávárna, ha Mobei-jun tényleg kitalálna valamit, biztos nem nyeri meg, de legalább a börtönben nem kell dolgozatokat javítani. Nagyot nyelt, aztán fejét csóválta. - Nem - szavazta le magát. - Nem fogok lehajolni a szappanért. 

Másnap délután Shang Qinghua lehangoltan vitt be néhány dokumentumot Mobei-jun irodájába és tette asztala üres sarkába. Illedelmesen meghajolt amikor bejött és amikor távozni készült. 

- Shang Qinghua! - emelte hangját Mobei-jun, mire Shang Qinghua engedelmesen visszafordult és kihúzott háttal várta székéből felállt királya óhaját. Percekig némán néztek egymásra, míg Mobei-jun végül megszólalt: - Belgium, Brazília, Dél-Afrika, Egyesült Királyság, Portugália, Norvégia, Spanyolország, Hollandia, Svédország, Argentína, Dánia, Luxemburg, Izland - sorolta szünet nélkül. Shang Qinghua bólintott. A hang még terjedt, minden szavát hallotta, csak azt nem tudta, mit kezdjen azzal amit mondott. Mobei-jun türelmetlenül vonta össze szemöldökét. 

- ...Igen? - nyögte Shang Qinghua. 

- Válassz! - parancsolta karba tett kézzel. 

Válasszak? Mi alapján válasszak? Utálok kimozdulni, nem érdekelnek más országok. 

- Ööö... 

- VÁLASSZ! - kiabálta idegesen Mobei-jun. 

SEGÍTSÉG!!!

- NORVÉGIA! - nyikorogta gondolkodás nélkül Shang Qinghua. 

Mobei-jun mintha megrágná Shang Qinghua válaszát, lenyugodva biccentette fejével. 

- Elmehetsz - rendelkezett Mobei-jun, aztán visszaült székébe és gépelni kezdett. 

Shang Qinghua nem kérdezősködött, szedte a lábait és meg sem állt hazáig. Utólag jutott eszébe, hogy lett volna még dolga, de nem érdekelte, csak haza akart jutni. 

Napokkal később Mobei-jun, egyik reggel beállított Shang Qinghuához. Bár a reggel enyhe kifejezés, a hajnal helytálóbb, ugyanis fél hatot sem ütött az óra. Shang Qinghua erölködött, hogy kilásson fejéből, ami mellesleg kócosan állt mindenfelé. Túl korán volt... mindenhez. 

- Király - ásított - om. Miben segíthet ez a megfáradt - újabb ásítás - Shang Qinghua? 

Mobei-jun hosszú, sötétkék kabátban és fekete csizmában állt, mintha készülne valahová. Shang Qinghua pontosan tudja Mobei-jun napjait, és aznap pont nem szerepelt semmi, kivételesen, királya mindent elmondatott.