Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Első fejezet: Shizun türelme véges

Shen Qingqiu minden reggel, amikor megszólalt az iskolai jelzőcsengőnél is hangosabb vekkere, mindig nyúzta magát, hogy még öt perc, még öt perc, aztán mondogatta, nem baj ha késik egy kicsit az iskolából. Végül hanyagul ledobja magáról a takarót és szinte kiesik az ágyból, úgy siet, mert mindig eszébe jut, ő tanár. 

A matematika és a testnevelés két külön tantárgy, mégis eme kettő állandó versenyben áll egymással, hogy melyik nagyobb megpróbáltatás a nebulók számára. Liu Qingge kíméletlenségéről híres, akinek ha a fülébe jut egy diák suttogása, ami nemtetszést nyilvánít ki arról, ahogy a tanárok rosszul végzik a feladatukat, nem rest egész szünetben le-fel lépcsőztetni. Ezzel szemben Shen Qingqiu türelmesebb, de az ő tantárgya sem szeretett a diákok körében. Titokban Shen Qingqiu sem szereti a matematikát, nem is próbálkozott sosem meggyőzni senkit, mennyire csodálatos világba csöppennek, ha megértik. Sajnos vagy nem sajnos, mindig jó volt matekból, jól is magyarázta el osztálytársainak, ezért úgy döntött, a legkényelmesebb az, ha a tanári pályát választja. Lehet ő változott meg, vagy a diákok agya lett lezárt kút, mert a többség, mindegy hogy magyarázza el, sok mindent nem képesek megérteni és egyáltalán befogadni. Persze, próbálja érdekesen előadni magát, és mindennap elmondja magának, hogy ő is koptatta diákként a padot, de amikor a kis szarosok elkezdenek telefonozni, beszélgetni, papíron üzengetni, pofákat vágni, a végtelen türelme lekanyarodik a véges felé és azt veszi észre, hogy krétát vágott hozzájuk. 

Mégsem a diákok üres, porzó feje a legidegesítőbb, hanem egy bizonyos személy, akitől úgy tűnik, nem tud megszabadulni. Hozzátapadt, mint egy kiskutya. Egy idegesítő kiskutya, akit még csak menhelyre sem tudna beadni, mert lelkiismeretfurdalása lenne. 

Hazaérve szerény lakásába, ami a földszinten helyezkedik el, fáradtan dobja le magát pihe-puha ágyikójába, amihez fejben hozzátette a szinkront, "ne hagyj el, Qingqiu" - ezt eljátszva minden reggel és előzetesben este is. Hosszú haja, bár lófarokba kötötte, elterülve az mindenfelé simul.

- Nem akartalak elhagyni - mormogta a párnáját magához szorítva Shen Qingqiu. 

Percekig tartott csupán múló, de mindig visszatérő öröme, amit háromszori kopogás döntött romba, mint a legvirágzóbb birodalmat az ellenség. Az ajtót kopogtató ellenségnek neve is van. Ő a szomszédja, aki... 

- Luo Binghe - vicsorogja Shen Qingqiu, résnyire húzott szemekkel meredve a végzős, centikkel fölé magasodó mosolygós fiúra. 

- Shizun! 

Shen Qingqiu maga elé emelte kezét. Luo Binghe túl fényesen ragyogott megsavanyodott tanári lényéhez. 

- Shizun, ez a tanítvány szeretné megkérdezni, Shizun átjön hozzám vacsorázni? - kérdezi ragyogó mosollyal, amelytől mintha főhős glória lebegne a feje fölött. 

Shen Qingqiu nem szólt semmit, elgondolkodott. A szekrényeiben egy hónapja elegendő instant leves van. 

- Rizs és enyhén fűszerezett hús lesz a vacsora - mondta hívogatóan Luo Binghe. 

Shen Qingqiu kedvenc étele, amitől Shen Qingqiu gyomra csöndesen korgott egyet.

- Ennyi idősen nem inkább a barátokkal kéne együtt vacsoráznod, miközben szórakoztok? - leplezte gyomra korgását. - Elvégre péntek van. 

Luo Binghe pislogott. - Minek? Elég nekem Shizun! 

- És mi van Ning Yingyinggel? - kérdezte az idősebb. - Kicsit idegesítő, de láthatóan odáig van érted - gondolta.

- Ning-shijie kedves - vont vállat érzelemmentesen Luo Binghe. 

- Ennyi? Kedves? 

- ...Nagyon kedves? - próbálkozott Luo Binghe. 

Shen Qingqiu sóhajtott. Luo Binghe reménytelen eset. 

- Shizun... - nézett könyörgően Luo Binghe. 

Shen Qingqiu éhes volt, és még csak alig múlt délután öt. Szereti az instant levest, elvégre a szendvicsen kívül ez az egyetlen étel, amit el tud készíteni. Luo Binghe főzte pedig zseniális, még a legegyszerűbb étel is mennyei áldás, olyan ízletesre csinálja. Kiskora óta ismeri Luo Binghét, így is azt is tudja, keveseknek adatik meg, hogy megkóstolják a főztjét. 

- Rendben, elfogadom. 

- Shizun - fojtotta vissza lélegzetét Luo Binghe, és a ragyogása túlment egy karácsonyfát borító izzósoron. 

Shizun. Shizun. Shizun. Mást sem hallok tőled, csak azt, hogy "shizun"!  

- Ígérem, nem fogsz csalódni a vacsorában! - mondta izgatottan Luo Binghe, aztán meghajolt Shen Qingqiu előtt és gyors léptekkel eltűnt a saját lakásában. 

Shen Qingqiu az ajtókeretnek dőlt. Bal kezével a halántékát masszírozta. 

- Ah, fáradt vagyok - mondta. - A fiatalság ereje túl szikrázó az én harminc életévemhez - gondolta.