Vladimir ott ült Freddy mellett az ágyon, vodkásüveggel a kezében, és valami orosz rap dalt énekelt neki. Freddynek láthatólag tetszett, ahhoz képest, hogy biztos nem altató volt, de leragadó szemmel hallgatta.
- 5 минут назад я трахал суку в Мерсе Я видел твою суку - это просто мерзость! 5 минут назад как с УЗИ 5 отверстий 5 минут назад я купил новый перстень Всего 5 минут спустя Видишь, камни кружат танго прямо на моих костях? Тот медовый, что крутил я, 5 минут уж как иссяк И потому слюнявлю новый на маршруте в особняк - énekelte Vladimir alkoholmámortól eltelten.
Miután megbizonyosodtam róla, hogy nem itatta le a gyereket, visszatértem a többiekhez, akik az ajtóban ácsorogtak még mindig. Valami különös mosoly játszott az arcukon, kivétel nélkül mindnek. De hogy miért, azt meg nem mondtam volna. Talán rólam beszéltek, amíg nem voltam itt?
- Oké, minden rendben - sóhajtottam, megválaszolva fel nem tett kérdésüket.
- Na, hagyunk is titeket! - szólalt meg Ryan.
- Ja. Majd hívjatok ám meg a palotába! - szólt oda Clar nekünk fülig érő szájjal.
- Nemsokára én is jövök haza, szóval felesleges lenne. De majd a nyári szünetben talán - húztam el a számat csalódottan. Így kimondva egyáltalán nem villanyozott fel a tény, hogy ezentúl nem tölthetek minden napot Billel. Hanem csak lopva egy-egy hetet, főleg suliidőben, mikor nem lett volna tanácsos még többet hiányoznom. Nyári szünetig pedig még bő három hónap volt hátra, tekintve, hogy csak március elejét írtuk. A kis Freddy is egy nap alatt meglepően a szívemhez nőtt, és tudtam, minnél több időt töltök vele is, annál nehezebb lesz elszakadnom tőle.
- Sosem tudhatod - szólt közbe Dia sokat sejtető mosollyal. Na jó, ezek tuti, hogy tudtak valami olyanról, amiről nekem fogalmam sem volt.
- Vagy körbeadtatok gyorsan egy jointot, amíg nem voltam itt, vagy valami olyan hangzott el, amiben érintett vagyok, de még nem tudok róla - hadartam el szúrós szemmel vizslatva a többieket.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz Lena - vágta rá Mark mosolyogva.
- Nyugi, nem füveztünk! - szúrta közbe Lyssa vigyorogva.
- Na, mennünk kell, Jusztinka már biztos hiányol! - karolt bele Clar Jackbe, és integetve maga után vonszolta. A többiek is követték a példájukat, és lassan mind elhagyták az udvart. Becsuktam magunk mögött az ajtót, aztán magam előtt összefont karral fordultam Bill felé.
- Ki vele, mit mondtál nekik - néztem fel rá felvont szemöldökkel.
- Én? Én semmit - felelte megjátszott csodálkozással. Közben a mosoly ott bujkált az arcán.
- Engem nem versz át! Tudom, ho - de itt egy csókkal belém folytotta a szót. Meglepett, de viszonoztam.
- Ne hidd, hogy ennyivel elintézheted! - szólaltam meg, mikor elszakadtunk.
- Nyugi, nemsokára úgyis megtudod - válaszolta halálos nyugalommal.
- A nemsokára az pontosan mikor lesz?
- Ha elmondanám, nem érne meglepetésként.
- Oké, tudod mit? Inkább ne mondj semmit, szeretem a meglepetéseket! - feleltem hirtelen pálfordulásom következtében. Legalább lesz min elmélkednem unalmas perceimben. Várjunk csak, olyan nekem már egy ideje nem volt.
---------------
Másnap délután már Nertland partjaihoz ereszkedett le a magángépünk.
El kell, hogy mondjam, a kis trópusi szigetország elképesztőbb volt mint hittem. Dél Amerika keleti oldalán, az Atlanti óceánon helyezkedett el. Nem is tudom, mi tetszett benne a legjobban. A nyári meleg, a gyönyörű, fehér homokos tengerpart, vagy a sok élénkzöld növény mindenfele. És mind közül a legszebb: a palota. Az óceán fölé kiugró hatalmas, sziklás hegy tetején állt. Alapvetően barokk stílusban épült, de egyes elemei modernséget tükröztek. Rengeteg toronnyal rendelkezett, és olyan nagy volt az egész épület, hogy már innen láttam azt, mennyire el fogok tévedni benne.
Mikor leszálltunk a gépről, Bill átvette tőlem Fredet. Olyan volt számomra ez a kisgyerek, mint egy új könyv: alig tudtam lerakni. Mindenesetre most átadtam Billnek, ő pedig egyik kezével Fredet fogta, másik kezével az én kezemet. Igen idilli látvány lehettünk, még úgyis, hogy tíz testőr kísért minket.
Bár magángéppel mentünk, az idegen emberekkel való reptéri találkozást akkor sem kerülhettük el. Mindenki úgy fotózott minket, mintha még nem látott volna fehér embert. És ott voltak a fiatal lányok is, akik szinte már szemmel vertek engem. Na igen, nem számoltam azzal az aprócska ténnyel, hogy Billt, mint tökéletes kinézetű királyt, akiről senki nem tudta eddig, hogy mellesleg a barátom, minden szingli heteró lány magának akar majd.
Erre most megjelentem én, a gonosz csaj aki elorozta tőlük a milliárdos, dögös palit. Ráadásul egy gyerekkel. Hát igen, ebből sok mindenre lehetett következtetni.
De elvonatkoztattam attól a ténytől, hogy minden bizonnyal elküldenek most a fenébe többszázan, és csak egy dologra gondoltam. Hogy én járok Billel, és nem ők. Mégpedig ez a lényeg.
---------------
Megérkezve a palotába, Bill első dolga az volt, hogy körbevezetett a palota azon részében, amit ismert. Ugyanis az egészet még ő sem térlépezte fel, egyszerűen még nem volt rá ideje.
Természetesen csak azután, hogy lecuccoltam a lakosztályában. Ami nagyobb volt, mint a ház, amiben felnőttem. És ismétlem, ez még csak maga a királyi lakosztály volt. Egy csekély része a palotának. Igen csekély.
Alapvetően egy hatalmas hálószoba vol megtalálható itt, aminek közepén óriási baldachinos ágy terpeszkedett. Az ablakai padlótól plafonig értek, nehéz bársonyfüggöny határolta őket, és mind az óceánra néztek. De volt itt étkező is, és konyha, természetesen nem a kis fajtából. Arra az esetre, ha nem lenne kedve a királynak lemenni a nagy étkezőcsarnokba.
Két fürdő, persze mindkettőben egyaránt kád és zuhanyzó is volt. Meg a nappali, mind közül a legnagyobb helyiség.
Frednek is berendeztek már egy szobát, és kirendeltek neki nevelőket is, akik felügyelik ha Bill nem ér rá.
De akárhányszor kinéztem az ablakon, még mindig alig tudtam elhinni, hogy itt vagyok.