Sehun próbált nem Bomiékra nézni, de egyszerűen nem tudta levenni róluk a szemeit. Látta, hogy milyen erővel húzza magához a lányt Chanyeol, hogy Junmyeon húga hogyan csókolja barátját és hogyan szorítja arcát. Nem is zavartatták magukat a fiatal fiú társaságában, mintha ez a csók természetes lenne, pedig egyáltalán nem volt az. A "pár" hirtelen vált el egymástól. Bomi csak állt, míg Chanyeol futásnak eredt abba az irányba, ahonnan eredetileg jöttek. Sehun frissen szerzett barátnője elővette a fegyverét és a srácra nézett.
- Mehetünk? - kérdezte, mire Sehun csak bólintott és futásnak eredt a lány nyomában. Szélsebesen szedték a lábukat, miközben kezükben tartották fegyvereiket. Ahogy a kijárat felé tartottak hirtelen két, magas alak jelent meg előttük. Revolvereiket egyenesen Bomiékra szegezték. A gesztust Ők is viszonozták. Ahogy a négy fegyver csöve egymással szembe kerültek tüzelni kezdtek. Bomi egyetlen lövéssel eltalálta a magasabbik férfit. A mellete álló alak egy nő volt, akinek fegyveréből kirepülő golyó egyenesen Sehun vállába fúródott. A fiú kezéből kiesett a fegyver és ingjének ujját vér kezdte áztatni. Bomi egyből reagált. Előbb a támadójuk kezébe, majd oldalába repített egy-egy golyót. Amint a nő a földre görnyedt odarohant barátjához, de szemeit le se vette támadóikról. Felkapta a földről Sehun lőfegyverét és futásnak eredtek. A két alakhoz érve elvették tőlük fegyvereiket. Amint felértek a földalatti parkolóból fülüket megütötte a fegyverek hangja, ahogy másodpercek alatt több golyó is kilövelt a fegyvercsövekből, hogy megsebesítsen valakit.
Bomi legszívesebben berakta volna Sehunt az autóba és visszament volna testvérének segíteni. Aggódott mindenkiért, de főleg Chanyeolért és Junmyeonért. Viszont Sehun megsebesült és talán csak nagyobb bajt okozna, ha újra felbukkanna az épületbe, így próbálta figyelmen kívül hagyni az elsült fegyverek hangját. Tovább haladt az utcán az ismerős autó felé. Ahogy egyre közelebb értek a járműhöz úgy kezdett megkönnyebbülni. Minnél hamarabb szerette volna elvinni innen Sehunt, ugyanis a vállán éktelenkedő seb szüntelenül ontotta magából a vért, ami már szinte teljesen eláztatta barátja jobb karját borító textilt.
Chanyeol minél halkabban próbált meg Junsu emberei mögé lopakodni, hogy lesből tudjon rájuk támadni, de figyelmét nem szentelte teljesen a dolgoknak. Gondolatai valahol messze jártak, Bomi és Sehun körül, de főleg a lány körül. A csókjuk újra összezavarta a fiút, ajkain még érezte a Junmyeon húgának párnáit. Nem gondolta volna, hogy a múltkori eset meg fog történni még egyszer. Legbelül egy picit örült, de közben úgy érezte magát, mint egy áruló. Elvégre ígértetet tett és már másodszorra szegte meg. Hiába nem Ő kezdeményezte, attól még megtörtént, és nem szabadott volna.
Hirtelen visszatért a való világba. Magára parancsolt, hogy ne egy elérhetetlen dolgot kergessen, hanem összpontosítson a jelenlenre és arra, hogy kimenekítse barátait az épületből.
Remélem Bomi és Sehun már elhúztak innen.
Óvatosan bújt elő a fal rejteke mögül, fegyverét előreszegezte és lőtt. Ahogy a golyó elhagyta fegyverét visszabújta a fal mögé és várt. Barátai hála neki előnybe kerültek. Junsu emberei nem is értették hogy honnan és ki lőtt közéjük, páran Chanyeol irányába fordultak, míg a többiek Junmyeonékra lőttek továbbra is. A colos újra kilépett a fal mögül és tüzelni kezdett, de ez alkalommal nem bújt el. Szembenézett az emberekkel.
Bosszút állok mindenkin, aki Junsuval van, mindenkin aki valaha is ártott a barátaimnak és Bominak!
Fegyverét újabb és újabb golyók hagyták el, szinte folyamatosan tüzelt, ha pedig éppen nem akkor a tárt cserélte ki, hogy újra támadhasson. Barátai a túloldalon a példáját követték egészen addig amíg végre lecsökkent ellenségeik száma és el tudták hagyni a helyet.
Bomi taposta a gázt, miközben hol az utat, hol pedig a mellette ülő Sehunt figyelte. A fiú próbálta elszorítani a vállán lévő sebet, de hiába, a vérzés nem akart elállni és kezdett gyengülni. Végül Bomi szorította a ruhája aljából letépett anyagot a sebre, miközben másik kezével a kormányt tartotta.
- Ugye nem fogsz elájulni? - kérdezte aggódva és közben bevett egy kanyart.
- Nem vagyok te! - mosolygott erőtlenül Sehun a lányra. Bomi nem gondolta, hogy ebben a helyzetben viccelődnie kéne, úgyhogy inkább nem mondott semmit, csak jobban szorította a sebet. - Ne haragudj, hogy szem elől tévesztettünk. Ha normálisan figyelünk Rád akkor nem kellett volna újra átélned a múltkorit!
- Nincs miért bocsánatot kérned! - a lány hirtelen fékezett le a hatalmas épület előtt, majd kiszállt az autóból, gyorsan megkerülte és kinyitotta az ajtót hogy Sehun ki tudjon szállni. Bomi elővette fegyverét és úgy ment barátja mellett az épület felé. Amint beértek a lifthez mind a ketten fellélegeztek. Legalábbák számukra véget ért a mai nap megpróbáltatása.
Baekhyun és barátai már hazafelé tartottak, amikor Bomi hívta. Elmagyarázta neki, hogy hogyan tudja rendbe hozni Sehun vállát, majd letették. A kocsiban a légkör borzalmas volt. Mindenki csöndben volt, a saját sebeikkel voltak elfoglalva, három embert kivéve. Chanyeol, Junmyeon és Yixing. A két koreai fiú között pattanásig feszültek az idegek, szinte lángoltak. Bomi bátyja legszívesebben üvöltött volna a colossal, amiért nem képes figyelni a húgára. Chanyeol mérges volt magára amiatt hogy újra engedett a kísértésnek és persze Junmyeonra is, ugyanis percekkel ezelőtt veszekedtek és nem érezte jogosnak barátja szavait. Yixing a körmét rágta és próbált nem arra gondolni, hogy Bomi talán újra megsebesült. Nem érezte igazságosnak az érzéseit, tekintve, hogy megígérte, hogy sosem kerül kapcsolatba legjobb barátjának testvérével. És igaz, hogy erre nem is került sor, de az érzései nem voltak barátaiak és ez talán felért Kim Junmyeon számára egy árulással, még úgy is, hogy az ember nem tud parancsolni a szívének.
Végül megérkeztek a Kim család régi lakásához. Lifttel mentek fel, ahol Baekhyun egyből megpillantotta Bomit az ajtóban állva kezében egy fegyverrel. Már épp elindult felé, amikor Junmyeon előre tolakodott és odarohant testvéréhez, hogy megszorítsa vállait és szemügyre vegye teste minden kis porcikáját.
- Ugye nem sérültél meg?!
- Egy karcolás sincs rajtam... Baekhyun, kérlek ránéznél Sehunra? - fordult a lány a jövevények egyikéhez. A kérdezett fél csak bólintott majd egy apró, alig látható mosolyt intézett Bomi felé.
- Honnan van a fegyver? - kérdezte Junmyeon amikor észrevette húga kezében pihenő revolvert.
- Szereztem, hogy meg tudjam magam védeni! Nem kell bébicsősz, nem vagyok gyerek! - emelte fel a hangját, mire bátyja csak egy halk rendbent nyögött ki és besétált a lakásba. A fiúk követték a példáját. Az utolsó ember, aki be szeretett volna lépni az ajtón, az Chanyeol volt. Bomi a falnak dőlt, rá se nézett a srácra. - Beszélhetnénk egy kicsit?
- Muszáj? - kérdezett vissza a fiú. Bomi ellökte magát a faltól és végre a colos elé állt.
- Igen, muszáj! Nem érdekel, hogy mit akar a bátyjám, hogy mit mond vagy mire utasít titeket, az én életemet senki sem irányíthatja...
- Ezt miért nekem mondod? Miért nem neki? - Chanyeol arcán semmilyen érzelem nem mutatkozott meg. Rideg volt, sokkal ridegebb mint az első csókjuk után. Bomi nem is értette, hogy hogyan volt képes ilyen változásra a fiú. Amikor az ajkuk összeért érezte, hogy valami elindul Chanyeolban, valami, ami benne is.
A szerelem szikrája? Puszta vágy? Az adrenalin csinálja vele, vagy csak szeret szórakozni?
De aztán amint elválnak a fiú olyan lesz vele, mint aki a háta közepére sem kívánja.
- Azért mert nem akarom, hogy úgy ugrálj ahogy Ő fütyül! A te életedet nem neki kell uralnia!
- Ő a főnököm, Bomi...
- És elsősorban a barátod, aki nem mondhatja meg, hogy mit csinálj és mit ne, úgyhogy... - a lány óvatosan érintette meg a fiú karját, szinte épp csak hozzáért ujjbegyeivel, de Chanyeol így is megérezte. Olyan volt, mintha villámcsapás érte volna, átfutott egész testén a fura érzés. Zsebrevágta a kezeit.
- Befejezted? - kérdezte annyi gyülölettel a hangjában, amennyit csak össze tudott szedni. Remélte, hogy Bomi nem lát át az álcán, hogy a színjátéka sikeres lesz. A lány bólintott, mire Chanyeol sarkon fordult és magára hagyta.
Hana teljesen kikelve magából, úgy ordított ahogy a torka csak bírta. Nem tudta elhinni, hogy Bomi a markában volt, most pedig újra kicsúszott az ujjai közül Junsu ostoba játéka miatt. Persze Ő is hibás volt, hisz gondolhatott volna arra, hogy Junmyeon és a barátai felfegyverezik a lányt, de mégis könnyebb volt mást hibáztatni. Szerelme az ágyon feküdt és a plafont bámulta. Egyre csak azon gondolkodott, hogy milyen közel volt hozzá a szeretett lány, hogy mennyire gyönyörű volt, és persze hogy mindennél jobban meg akarja magának szerezni. Nem tudta elhinni, hogy újra itthagyta Őt. Szinte beleőrült a csalódottságba és a tudatba, hogy elárulták. Ha Bomi nem sebesíti meg, most biztosan a lány nyomában lenne.
- Mit tegyünk? - kérdezte Hana.
- Hagyjuk egy kicsit, had higgyék azt, hogy nyugtuk lehet, addig kiötlök valamit. Bomi vissza fog jönni, csak egy kis idő kell neki, hogy rájöjjön ki mellett van a helye.
- Nem akarom lerombolni a beteges álmaidat, de az a szajha sosem fog visszajönni hozzád! A vöröskével van, és úgy látszik nagyon is jól megvannak... - a lány belül ugrált örömében, amiért barátnője végleg elkezdte összetörni vőlegénye szívét. Akaratlanul is az Ő kezére játszik azzal, ahogy viselkedik, ugyanis így lassan minden érzelmet kiöl Junsuból ami összeköti őket. Végül nem marad neki senki csak Hana és akkor készek lesznek megszabadulni Kim Bomitól. Élete legszebb napja lesz, amikor ennek a játéknak végre vége lesz. Onnantól kezdve csodálatos élete lesz Junsu mellett, ez pedig minden erőfeszítést megérdemel.
Miután Chanyeol magára hagyta Bomit az előtérben a lány leült a földre és csak bámulta a liftet, miközben fegyverével játszadozott, egészen addig amíg ki nem nyílt a bejárati ajtó és Sehun lépett ki rajta.
- Minden rendben? Már egy órája kuporogsz itt...
- Csak gondolkoztam. Kellett egy kis idő, hogy egyedül legyek. - felelte a lány, de nem nézett fel fiatalabb barátjára. Ugyanúgy nézte a liftet, mint eddig.
- Zaklatottnak tűnsz. - Sehun leült Bomi mellé, hogy közben vállával meglökje a lányt, de nem gondolta végig cselekedetét így sebesült testrészében fájdalom összpontosult.
- Valamit nem értek. Mielőtt felébredtem volna Junsu lakásán Hanaval voltam. De mikor észhez tértem sehol sem volt. Mindenhol kerestem, de nem volt ott. Mintha elnyelte volna a föld... Lehetséges, hogy összejátszik azzal a szeméttel? - végre Sehunra nézett. Tekintete kétségbeesettségről mesélt a fiúnak, aki percekig nem válaszolt. Próbálta végiggondolni a dolgokat, de a négy lehetséges opció közül csak egynek volt értelme, és bármennyire is szerette volna megnyugtatni Bomit, nem tudta. Nem hazudhatott neki. Túl sok hamis dolgot hallott már Junmyeon húga, és ideje volt abbahagyni a hazudozást.
- Nekem az a benyomásom, hogy összedolgoznak. De ez tényleg csak az én véleményem. Semmit sem tudhatunk biztosra, még azt sem, hogy mi Junsu valódi szándéka.
- Ezen is gondolkoztam már, és lenne pár tippem. Már régóta furcsa volt velem... Amikor még... Gondolom tudod, hogy egy időben egy párt alkottunk... - Sehun óvatosan bólintott, de nem mondott semmit, hagyta had beszéljen a lány. - Szóval a kapcsolatunk végén kezdett megváltozni, borzalmasan ragaszkodni kezdett hozzám, szinte megfojtott. Magához akart láncolni. A szakítás után rengeteg e-mail-t kaptam tőle, hol szerelmes hangvételűeket, hol pedig kifejezetten fenyegetőeket, emellett pedig rengetegszer hívott. Ezért is változtattam meg a telefonszámomat. Mikor először elraboltak ki akartak deríteni mindent rólatok és azt hitték, hogy Chanyeol barátnője vagyok. - Bomi puffogott egyet, majd egy grimasz kíséretében megrázta magát. - Szóval ebből három dologra tudok következtetni. Az első az, hogy valamilyen módón vissza akar kapni és valami oknál fogva azt hiszi, hogy én meg Chanyeol... Mindegy is, a második felvetésem, hogy Mr. Rideg valamivel feldühítette és mivel azt hiszi, hogy a barátnője vagyok rajtam keresztül próbála megtörni. A harmadik pedig hogy talán azt hiszi, hogy Apa valamiféle nyomokat hagyott nekünk Junsu akkori ügyleteivel kapcsolatban és megpróbálja belőlem kiszedni a lehető legtöbbet.
Sehun részletesen átgondolta a három opciót és már épp válaszolt volna Bominak, amikor az emlegetett Park Chanyeol lépett ki az ajtón kezében egy sporttáskával.