- Lena - ugrott fel a kanapéról Mark, és hozzám rohanva átölelt. - Shawn akkora egy fasz, ne is foglalkozz vele, mi neked hiszünk!
A hirtelen érzelem hullámmal nem nagyon tudtam mit kezdeni, csak megilletődötten megveregettem Mark hátát. Nem akartam elrontani a kedvét azzal, hogy megmondom neki, egy darabig nem is gondoltam Shawnra, de ő ismét eszembe juttatta.
Mikor elengedett, a kanapén lévők felé indultam meg, ahonnan anyám, Clar, és Dia kíváncsian meredt rám. Miután helyet foglaltam Clar és Dia között, Mark is leült, és elkezdődött a mesélés.
- Mikor Clar mondta, hogy anyud hozott haza, egyből leesett, hogy kamu - ecsetelte Dia. - Szóval mikor ideértünk, nem hagytuk meglógni Clart, mi is jöttünk vele hozzád.
- Már mindent elmeséltek nekem - szólalt meg anya, és sajnálkozva nézett rám. - Elhiszem, hogy Bill más, de kérlek légy óvatos, mert mégiscsak tudjuk ki ikertestvére - erre szemforgatva sóhajtottam egyet. Nem hittem el, hogy már ő is kezdi.
- Voldemortra gondolsz? Mert őt szokták tudjuk kinek hívni, és nem, hozzá semmilyen rokoni szál nem fűzi - vágtam rá dühösen. - Ez olyan, mintha rólad mindenki azt feltételezné, hogy transznemű vagy, csak mert Marian is az.
- Én csak aggódom érted.
- Nem ismered Billt, anya! Ha ismernéd, tudnád, hogy senki mással nem vagyok nagyobb biztonságban, mint vele! - mondtam, aztán pedig felrohantam a szobámba. A többiek is követtek, és miután mind a négyen bezsúfolódtunk a kis helyiségben, Mark becsukta maga mögött az ajtót, és Clar belekezdett a mondandójába.
- Az egész osztály utálja Shawnt - vágott bele. - Kivéve persze Jacket. Ő olyan hűséges hozzá, mint egy labrador - tette hozzá szemforgatva. Közben mind leültünk a padlóra egy körben.
- Igen. És volt egy hatalmas veszekedés a menzán, vacsora közben - szólt Dia. - Ryan megkérdezte tőle, hogy mégis mi a fenéért balhézott, mire Shawn teljesen idegbeteg lett. Elkezdett ordibálni, hogy ő már tudta, hogy nem szereted, meg hogy állítólag látta, mit műveltek Billel.
- Ja, és mikor Lyssa mondta, hogy te akkor sem csaltad meg őt, és hogy Shawn egy mekkora nőgyűlölő hímsoviniszta paraszt, mert azt mondta, minden lány egy kurva, na akkor elkezdett mindent a fejünkhöz vágni -folytatta Mark. - Kezdve azzal, hogy Lyssa mikor vallja már be, hogy meleg, aztán azzal folytatta, hogy Ryan és Rob kussoljon be, mert soha nem volt barátnőjük, honnan is tudhatnák mit él ő át. Meg hogy én és Dia "undorítóan" boldog párkapcsolatban élünk, szóval fogjuk be a pofánkat, mert őt senki nem érti meg - hadarta sértetten Mark.
- Ő csak az irigyesünk, ne törődj vele Mark - fordult hozzá Dia.
- Aztán meg rám és Jackre mutatva elkezdte mondani, hogy ekkora szerencsétleneket nem látott a világ, akik akik már fél éve vergődnek mint a partra vetett hering, de azért se jönnek össze - mondta Clar dühösen.
- Ne törődj vele, tudod ho - kezdtem bele, de félbeszakított.
- És tudod mit csinált Jack? Mikor Shawn elviharzott, ő utána rohant megvigasztalni őt! - kiabálta hitetlenkedve Clar.
- Mi van? - ez volt az össz reakcióm rá. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni, hogy ezek után is vele tartott.
- Igen, pontosan ez történt - bólogatott Dia. - Azóta senki nem szólt hozzá közülünk, csak Jack.
Ekkor anyám nyitott be az ajtón.
- Megérkeztek az unokatestvéreid Lena, lejöhetnél hozzájuk.
Erre rögtön felpattantam a padlóról, a többiekkel egyetemben, és lerohantunk a nappaliba. A kanapén ott ült Ella néni, és Sam bácsi, a fal mellett pedig Brian és Alice állt. Sam bácsi John nagypapa testvérének, Frednek a fia, szóval ő is víz elem birtokló volt. Negyvenhárom éves, így kissé furán nézett ki Ella néni mellett, aki vámpír, így hát tizennyolcnak nézett ki. Brian tizenkilenc éves, ő is a víz elem őrzőinek táborát erősítette. Alice viszont vámpír, és csak két évvel volt idősebb nálam.
Ahogy megpillantottam Alicet, rögtön a nyakába ugrottam. Gyerekkorunk óta nagyon jóban voltunk, szinte együtt nőttünk fel. Mióta elköltöztek a városból, ritkábban találkoztunk, de így csak még jobban örültem neki, amikor itt volt. Utoljára nyáron láttam őt, azóta nem sokat változott. A sötétbarna haja megnőtt derékig, és így még szebb volt a krétafehér bőrével, és borostyán színű szemeivel. Szakasztott úgy nézett ki, mint az anyja.
Brian se panaszkodhatott. Százkilencven centiméter izom volt a srác. Viszont hiába éltek Floridában, lebarnulni neki se sikerült. Ugyanolyan sápadt bőre volt, mint amikor itt laktak Maine államban.
Természetesen miután elengedtem Alicet, mindenkit végig kellett ölelgetnem. Közben pedig anyám bemutatta a barátaimnak is őket.
- Milyen Kiválasztottnak lenni? - mosolyodott el Alice.
- Fárasztó. És unalmas. Tárgyalásokból áll a fél életem - vágtam rá a saját nyomoromon röhögve.
- Szerintem mi megyünk - toporgott az ajtóban Clar.
- Nem zavartok, nyugodtan maradhattok - kiáltottam oda nekik.
- Nem, nem, régen találkoztatok már, biztos sok megbeszélni valótok van. Inkább most magatokra hagyunk benneteket - bólogatott Mark. - Sziasztok! - azzal kiviharzottak a házból.
Ha már így elrohantak, Alice és én fel is mentünk a szobámba. Elmeséltem neki az elmúlt hónapok összes történését, amit a neten képtelen voltam elmondani neki. Ám mikor Billről meséltem, hirtelen meglepett arckifejezéssel félbeszakított.
- Milyen Bill?
- Bill Odair - vágtam rá értetlenül.
- És azt mondod, van egy ikertestvére, Will? - csodálkozott.
- Igen. Decemberben csukták le - feleltem keserűen. - De ez nem jelent semmit. Bill csodálatos ember. Akarom mondani vámpír.
- Tudom. Ismerem őt - most rajtam volt a sor, hogy leesett állal bámuljak. Ekkor jöttem rá, milyen kicsi a világ.
- De honnan? - nyögtem ki.
- Miamiban egy gimibe jártunk. - kezdett bele sóhajtva. - Év elején nálunk kezdte a végzős évét. Azt mondta, nincs testvére, és, hogy a szülei egy Maine állambeli kisvárosban élnek. Mindenki tudta róla, hogy dúsgazdag. A szülei vettek neki egy tengerparti házat, ott élt egyedül. Ő volt az iskola királya, mindenkit megkaphatott volna, de neki senki sem kellett. A lányok ölni tudtak volna érte, de ő mindenkinek csak azt mondta, vár az igazira. Mindig kedves volt, és hihetetlenül jólelkű, egyszerűen senki nem tudta utálni őt. Rengeteg haverja volt, de olyan közel senkit nem engedett magához, hogy barátai legyenek. Fél év alatt annyira megszerette mindenki, hogy csapásként ért minket, mikor karácsonykor minden magyarázat nélkül eltűnt. Annyit tudtunk, hogy visszaköltözött a szüleihez. De az ikertestvérét egy szóval sem említette, soha - fejezte be nosztalgikus tekintettel. Ő sem tudta egészen, hova is tegye a történteket.
A történet egészen letaglózott. Meghatott, hogy soha nem volt lánnyal. Tudom, nem ennek kellett volna megmaradnia az egész sztoriból, de hát most ki nem örülne egy ilyen hírnek.
Rengeteg kérdésem volt Alicehez, szóval ezek után még órákig veséztük a Bill ügyet. Délután viszont sajnos menniük kellett, szóval egyedül maradtam a gondolataimmal.