Vasárnap este feldobottan rángattam le a bőröndömet a lépcsőn, és egy gyors köszönés után már rohantam is ki a bejárati ajtón, miközben még hallottam, ahogy anyám valami olyat kiált utánam, hogy "vigyázzak a tengeri sünökkel" vagy mi.
Mikor kiléptem az udvarra, és becsuktam magam mögött az ajtót, megfordulva Shawnt vettem észre, aki épp a házunk felé sétált, a bőröndjét maga mellett húzva. Már a házunk elé is ért, pár pillanat alatt. Én pedig hirtelen elmosolyodtam, és átvágtattam az udvart átszelő kövezett úton, és a kiskaput kicsapva kiléptem az utcára.
- Milyen véletlen, hogy pont akkor indulsz el, mikor a házatok előtt járok - mosolyodott el, és az aszfaltra dobta a cigijét, aztán eltaposta.
- Neked is szia - csaptam rá hirtelen a karjára. Oké, nem tudom hogy ezt milyen indíttatásból tettem, de nem tettem rendszerré. Ilyenkor vajon gondolhatott rólam? Itt csapkodtam a karját mint valami haver.
- De most komolyan, kezdem azt hinni hogy az ablakból lesed mikor jövök erre - szakította félbe az igen kétségbeesett gondolatmenetem nevetve.
- Dehogyis - ráztam meg a fejem kínomban röhögve. - Eddig eszembe se jutott. Most ötletet adtál - néztem rá tettetett komolysággal. - De nem, hidd el, nem szorulok rá hogy kísérgess - ráztam meg a fejem most már tényleg komolyan. - Amúgy mi ez a fekete bőrdzseki rajtad? Tudod, hogy a házirend szerint nem vehetnél fel full feketét - váltottam témát gyorsan.
- Kár, hogy engem pont nem érdekel a házirend - öltötte fel azt a jól ismert féloldalas mosolyát. Erre képtelen voltam felnevetni. Olyan tökéletes volt hirtelen minden: a csillagos égbolt alatt ketten ballagtunk a kihalt utcában, olyan közel egymáshoz, hogy szinte már összeért a kezünk, miközben csak a bőröndjeink döcögése hallatszott, némi kutya ugatással és tücsök ciripeléseel vegyítve.
Mikor megérkeztünk a buszpályaudvarra, Clar visítva ugrott a nyakamba.
- Csajszi - ölelte át a nyakam.
- Megfojtasz - krákogtam, miközben megpróbáltam lefejteni magamról.
A busz érkezéséig beszélgettünk, aztán mikor begurult a megállóba, Clar után felszálltam rá. Aki, mikor megpillantotta, hogy Shawn mellett még épp üres a hely, fogta magát, és rálökött.
- Vesd be magad - suttogta nekem még, aztán lehuppant egy ülésre, ami mellé nemsokára lerántotta Jacket is. Oké, ő nem volt szívbajos.
Shawn ekkor felnézett rám a telefonjából, és elfojtott röhögéssel mért végig. Na ja, épp úgy festhettem, mint akit szó szerint odalöktek az ülésre.
Az utat kvázi végig röhögtük, mindenféle témán. Most is épp valamin nevettünk, mikor a zsebemben a mobilom megrezzent. Biztos értesítésem jött - gondoltam - és előhúztam a farmerem zsebéből. Will üzenetet küldött - állt a szöveg a kijelzőn. Shawn épphogy csak rápillantott a képernyőre, de úgy látszik ennyi idő pont elég volt arra, hogy elolvassa ami ott áll, mivel elkomorult az arca.
- Nyugodtan válaszolj csak neki - mondta közömbös hangszínnel, de azért láttam rajta, hogy bántja a dolog.
- Nem, nem kell, biztos nem fontos - hebegtem, próbálva menteni a menthetőt.
- Lena - mosolyodott el lesajnálóan. - válaszolj csak neki. A végén még depressziós lesz. - Erre kénytelen voltam zavartan elnevetni magam.
- Oké - küldtem felé egy bocsánatkérő mosolyt, és feloldva a telefonom képernyőzárját, visszaírtam Willnek.
------------------
- Azt nem mondta, hogy más osztályokkal megyünk! - kiáltott rá az ofőre Clar. Na igen, nem ő volt egyedül felháborodva. Ugyanis mikor kimentünk a suli elé hétfő reggel, várni a buszt, csak akkor jöttünk rá, hogy bizony a kilencedikes angyal és boszorkány osztályokkal megyünk. Ők tudtak erről. Mi nem. Marha jó.
- Elnézést kérek, ezek szerint ezt az apró információt kifelejtettem - mentegetőzött az ofő.
- "Apró" információt? - hőbörgött Lyssa.
- Most miért vagytok úgy oda, a boszik dögösek, és tengerparta megyünk - szólt közbe egy ismeretlen srác, pajzán vigyorral a képén. A más osztályokban lévő lányok csak megilletődötten hallgatták a kiabálást, mivel eközben mindenki az osztályunk köré gyűlt már. Valamennyi boszi képén elégedett vigyor terült szét.
- De a legszexibbek ti vagytok lányok - karolt át hirtelen engem és Clart egy ismeretlen angyal srác. Meglepetten néztünk rá, de nem volt időnk válaszolni se erre, mert mindenki röhögésben tört ki. De előtte még elkaptam Shawn és Jack gyilkos pillantását, amit a palira vetettek.
- Jól van gyerekek, mindenki szexi, de a tengerparton fogdossátok egymást ne itt - oltott le mindenkit az ofő. Na erre még nagyobb röhögés volt a válasz.
- Mi folyik itt? Az egész iskola tőletek zeng, ha nem tudnátok, elmúlt nyolc óra, más osztályokban már tanítás folyik! - ért oda a másik két osztályfőnök is, jól leszidva minket. Most vettem észre, hogy milyen szerencsénk van Hagriddal. A boszorkányok ofője, egy idős nő, aki fájdalmasan szoros kontyban hordta a haját, volt az aki az imént leteremtett minket. Az angyalok ofője pedig egy vézna harmincas férfi volt, aki már a másik tanár szigorú fellépésétől is megijedt.
- Tőlük kérdezze - tette fel a kezét védekezően Hagrid. Ekkor szerencsére begurult a busz, kimentve minket abból, hogy megmagyarázzuk az esetet. Mind a harminc diák egyszerre kezdett a busz egyetlen elülső bejárata felé nyomulni, de nekünk pont szerencsénk volt, mert a mi osztályunk volt a legközelebb hozzá. Clar szállt fel először a buszra, szorosan mögötte én. A tanárok "Ne lökdösődjetek!" utasításai mit sem értek: mindenki úgy rohamozta meg a buszt, mintha az auschwitzi haláltábor kijárata lenne. Még mielőtt felszállhattam volna, oldalról valami állat nekilökött a busznak, aminek következtében apró csíkban felszakadt a karom, mert beleakadt valami kiálló fém izébe. De épp csak annyi időm maradt, hogy rápillantsak, mert már mennem is kellett tovább.
Clar a leghátsó öt ülés felé vette az irányt, amiért mindig vérre menő küzdelmek folytak. Rögtön le is vágódott a bal oldali legszélső ülésre, mellé pedig én. Mellém Shawn ült, mellé pedig Jack, aztán Mark.
- Mark, megígérted hogy mellém ülsz - tolakodott be Dia, és Markot arréb tolva leült. - Tőlem könnyen meg nem szabadulsz!
Így hát hatan ültünk öt ülésen, összpréselődve, mint a heringek. Szó szerint, egy moccanásnyi hely alig volt. Ja, "kicsit" zavarban voltam, hogy Shawn ilyen közel volt.
És így, zsúfoltan, de jókedvűen indultunk el a tengerpartra.