Szeptember huszonnyolcadika volt. A péntek, amikor megünnepelhettem, hogy már megint kerek egy éve nem álltak le az életfunkcióim.
Mikor reggel hatkor pittyegett a telefonom ébresztés gyanánt, álmosan kaptam oda a fejem, hogy kiiktassam az idegőrlő hang forrását.
Nyüszítve fordult a hátára a mellettem fekvő Clar. Nos igen, tegnap Clar ragaszkodott hozzá, hogy itt aludjon nálam, mert ő akart mindenképpen elsőnek felköszönteni. Ez éjfélkor meg is történt, csak hát ez a privát buli még elhúzódott kissé. Még játszottunk pár kör "Kivel? Mit? Hol?" -t. Aminek az a lényege, hogy háromszor húsz kis cetlit kell vágni, az egyik kategóriába fiú neveket írtunk, a másikba cselekvéseket, és a harmadikba helyeket. Imádtam ezt a játékot, egyszerűen mindig olyan orbitális hülyeségek jöttek ki ezekből, hogy azon sírva röhögtünk.
Meg még hajnalban elkezdtünk Just Dance-elni, egyszóval elvoltunk. Mikor hajnali kettő óra fele eléggé kifáradtunk, akkor egyszerűen csak kidőltünk. Szó szerint, ahogy elterültünk az ágyon, már aludtunk is. De azzal a négy óra alvással nem sokra mentünk.
Amúgy egy LOL-os könyvet kaptam tőle, a Rád hangolvát. És ennek tökre örültem is, de mikor elolvastam a hátulját, megakadt a szemem egy ominózus mondaton, és kicsit kiakadtam. "Az világos, hogy ők ketten tűz és víz." Most komolyan, miért pont ezt a könyvet kellett választania? A LOL-os könyvek arról híresek, hogy kifejezetten sok van belőlük, de ő pont azt veszi meg, amelyikben a szereplők rám és Shawnra hasonlítanak. Kösz.
Clar átvánszorgott a saját szobájába nemsokára, én meg össze szedtem magam kissé. Ami azt jelenti, hogy vállalhatóvá varázsoltam a kinézetem. Aztán Clarrel lementünk a menzára reggelizni. A többiek már mind ott voltak az asztalunknál.
- Boldog szülinapot! - mondta szinte mindenki egy időben, mikor odaértem az asztalhoz.
- Köszi - szóltam zavartan. - Mindenkinek - tettem hozzá. Aztán belekortyoltam a kávémba. Ma kivételesen azt vettem, hogy felébredjek tőle. De mellé még egy mignon-t is vettem, mert azért egyek is valamit, na. Már emeltem is egy falatot a számhoz, de ekkor a telefonom csörgése megzavart. Kikaptam a farmerem zsebéből, és mikor megláttam, hogy a kijelzőn anya neve szerepel, felvettem, s közben felálltam az asztaltól. Arréb mentem kicsit az emberektől, mert ha valakivel telefonálsz, de főleg ha a szüleiddel vagy nagyszüleiddel, akkor biztos, hogy a köcsög osztálytársaid bele fognak trollkodni. A klasszikus "dobd el a cigit!" mondaton már meg se lepődök, de a "dobd el a füvet!" se ritka. És az "add ide a pálinkát!" is előfordul, meg ehhez hasonló gyöngyszemek. Amikhez mellesleg már hozzászokott anya, bár elsőnek azért ki kellett magyaráznom magam.
- Szia anya! - szóltam bele a készülékbe.
- Szia kicsim, csak boldog születésnapot akartam kívánni neked!
- Köszi. Te még nem mentél dolgozni?
- Mindjárt megyek, de előtte gondoltam még felhívlak. Akkor holnap találkozunk, puszi, szia!
- Puszi, szia! - köszöntem el, aztán ő már le is rakta.
- Ki volt az? - kérdezte Clar, mikor visszaértem az asztalunkhoz.
- Csak anya.
- Aha, biztos azért vonultál félre mert anyukád hívott - nézett rám Dia, mint aki egy szavamat se hiszi.
- Igen, ő hívott! És nem tudod véletlen, hogy a múltkor pont ki ordította bele a telefonba, hogy "Lena! Dobod el a füves cigit!" ? - néztem rá számonkérően.
- Oké, de akkor is - érvelt nagyon ésszerűen. Én pedig végre ettem volna már a sütim, de valaki megint félbeszakított.
- Lena! - szólított meg valaki a hátam mögül.
- Igen? - fordultam hátra, miközben rendezni a vonásaimat. Hiába, ki tud nyugodt maradni, ha megzavarják étkezés közben?
- Boldog szülinapot! - nézett le rám Will angyalian mosolyogva, miközben felém nyújtott egy kemény borítós füzetet, olyan napló szerűt.
- Köszi - vettem el tőle, közben pedig egy mosolyt küldtem felé.
- Tudom, hogy szeretsz írni - szólt.
- Igen - tűrtem a fülem mögé egy kósza tincset.
- Akkor szia, később találkozunk még! - köszönt el, aztán már távozott is. Igencsak megörültem neki, s figyelmes gesztusának.
- Szia! - kiáltottam utána még, felocsúdva a bambulásból. Erre ő csak hátra nézett, és rám mosolygott. Vigyorogva fordultam vissza az asztalhoz, hogy végre megegyem azt a nyomorult citromos mignont.
- Ú, Lenának udvarlója van! - visongott Dia, mikor Will hallótávolságon kívülre ért. Közben Shawn itt mellettem félrenyelt valamit, és köhögőroham tört rá. Jack a hátát ütögetve súgott oda valamit neki.
- Nem, ő csak egy barát - tiltakoztam hevesen.
- Aha - forgatta a szemét Dia, aki szokása szerint mindenkivel össze akart hozni. - Extrákkal - vigyorodott el pajkosan.
- Maradj már - hagytam rá, és inkább elkezdtem végre enni.
-------------------
A küldetésről vissza érve szokás szerint lógtam még egy kicsit Shawnnál. Néztünk pár rész sorozatot, azt, amit eleve együtt kezdtünk el nézni, és mint kiderült, egyikünk se nézte tovább egyedül. Amikor már indultam, és a folyosón jártam már, Shawn megragadta a kezem, és közelebb rántott magához. Kérdőn s zavartan fordultam felé, nem tudtam mire vélni gesztusát.
- Lena, tudom hogy nem adtam ajándékot - kezdett bele, miközben közelebb húzott magához. - de - hajolt közelebb, ám nem tudta véghezvinni tervét, mert ekkor félbeszakította valami. Mark lépett ki a szobájából.
- Ohó - kerekedett el a szeme. - Ohóóó. Hóó. Ohó-hóóó - tette fel a kezét védekezően. - Nem láttam semmit - iszkolt vissza a szobájába.
Ezután pár pillanat néma csend következett. Nem tudtam, mi a kínosabb. Hogy nem tudta befejezni, vagy, hogy Mark miatt nem tudta befejezni. Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy ha már így világossá vált a szándéka, akkor miért ne kapnám le gyorsan? Végül egyszerre röhögtük el magunkat, mielőtt még bármi is lehetett volna őrült képzelgésemből.
- Akkor szia - lépett a szobája ajtajához Shawn.
- Szia - nevetgéltem kínomban még mindig. Aztán bementem a szobámba.
Mosolyogva ültem le az ágyamra. Mark szétcseszte a hangulatot. De legalább azt stílusosan tette.