Úgy terveztem, hogy az egész vasárnap délelőttöt végig alszom, és olyan jó tervnek tűnt. Mikor hajnal egykor végre sikeresen elaludtam nem is akartam többet, mint délben felkelni. Szinte már ott tartottam, hogy nem is volt meglepő a telefonom üvöltése reggel tízkor. Persze a frász kerülgetett hirtelen, majd egyből felvettem a készüléket, de így belegondolva, ez tök egyértelmű volt, tudnom kellett volna.
- Halo? – szóltam bele kómásan.
- Miért is nem tudtam arról, hogy te tegnap Justinnal voltál? – kezdett bele köszönés nélkül Matt, mire csak egy nyöszörgéssel válaszoltam – Casey tíz óra van. Nem mentség a korai hívás.
- Nem tudom miért nem mondtam. – válaszoltam az eredeti kérdésre – Abba se gondoltam bele, hogy ennyire érdekel a szerelmi életem...
- Tekintve, hogy múlt hónapban kifejtettem véleményemet afelől, hogy te tuti Shawn mellett végzed, érdekel, ha egy másik sráccal kavarsz. – magyarázta, a Mattel járó hiperaktivitással – Erre Justintól kell megtudnom, hogy jártok? Szédület!
- Megmondtam, hogy nem fogom Shawn mellett végezni.
Az, hogy Matt, hogy ki volt akadva amiért nem értesítettem a dolgokról olyan vicces volt, hogy úgy öt perc alatt fel is ébredtem. Jót nevettem a fiú „nyomorán" majd hallgattam tovább, hogy megkérdezte amúgy milyen volt, meg minden amit azelőtt Leighnek elmondtam. Kénytelen voltam hulla fáradtan ismét elmondani az ismert szöveget, úgyhogy telefonnal a fülemnél csináltam magamnak kávét a konyhában. Szóval, Mattel konkrétan végig jártam az egész házat, és beszélgetésünknek Shawn kiabálása vetett véget saját szobájából.
- Mattel beszélsz? Mert akkor add már át neki, hogy háromra jöhet!
- Jó! – kiabáltam vissza – Shawn azt üzeni, hogy háromra jöhetsz. Nem is tudtam, hogy át jössz.
- Én se. – nevetett – Kérdezz már rá, honnan vette ezt.
- Matt nem tud róla, hogy átjön! – kezdtem egy sóhaj után – Szóval...
- Csak mondd neki, hogy várom!
- Az üzeni, hogy vár. – közöltem – És nem, nem leszek a baglyotok, ha akarsz valamit tedd le, és hívd fel Őt.
- De harapósak vagyunk.
- Mert felkeltettél!
Már megint, teljesen félrevezető volt, mert egy ilyen kép után azt hinné az ember milyen jó testvérek lettünk pedig igazából, csak elviseltük egymást. Én általában a szobámban tartózkodtam, vagy ha mégsem akkor Shawn volt a saját szobájában, ha az sem jött össze, a nappaliban inkább csak figyelmen kívül hagytuk egymást. Vagy épp nem, és sikeresen vitát indított valamelyikünk. Az egyetlen alkalom amire én is azt mondtam, hogy oké, tényleg talán egy kicsit megtört a közöttünk a jég, az akkor volt amikor zenéltünk.
Több ilyen alkalom, nem volt.
--------------
Szerettem a vasárnapokat, mert mindig olyan nyugodtak voltak, persze a költözéssel már nem annyira, de még így is, szerettem őket. Minden vasárnapot otthon töltöttem, amióta csak az eszemet tudom, tanultam, és kipihentem a heti fáradalmakat. Egy hét után mindig annyira fáradt lettem, hogy inkább úgy voltam vele, semmi sem éri meg, hogy én egy vasárnap kimozduljak. Kivételek persze akadtak, de nagyságrendileg inkább otthon maradtam, ha tehettem.
Matt háromtól hatig minimum nálunk lógott, abból alig öt percet töltött nálam, csak, hogy beköszönjön, majd lépett is le, hogy Shawnnál legyen, aki franc tudja miért akarta annyira, hogy átjöjjön. Nem is igazán tudtam mit csináltak, mivel én bedugtam a fülhallgatómat, és tökéletesen el voltam három órán keresztül, legközelebb csak arra kaptam fel a fejem, hogy Matt elköszön. A nap csak úgy szaladt, következő pillanatban már Aaliyahval segítettem teríteni, majd ültem Shawnnal szemben és vacsoráztam halkan, míg úgynevezett családom beszélgetett az elmúlt hétről.
- Szóval, az előadásomnak hatalmas sikere lett. – magyarázta Liyah – Tényleg köszönöm, még meg sem köszöntem. – fordult felém – Van egy osztálytársam aki tökre beléd esett a zongorázásod után.
- Kicsit fiatal lehet hozzám. – nevettem – De azért üdvözlöm, egyébként sem tudtam, hogy felvetted.
- Hát azt én sem. – horkantott fel Shawn – Nem vicces felvenni embereket amikor nem figyelnek.
- Most mondd, hogy nem lett tök jó.
Ezt egyikünk sem tudta mondani, mivel tényleg egész jól eltaláltuk a közös hangot. Shawn könnyedén tudott énekelni a zongorajátékom mellé, én pedig Őt magát hiába utáltam, tudtam, hogy szép hangja van, igazából már kisebb korában is az volt, amennyire csak lehetett neki. Egyáltalán nem volt meglepő, hogy hobbiból énekelni kezdett, és, hogy a Vine oldala rohadt népszerű lett.
- Egyébként Casey tegnap randin volt.
Egyszer kezdtem el viszonylag pozitívan gondolkodni Shawnnal kapcsolatban Ő ezt mindig elrontotta. A félrenyelt falattól köhögnöm kellett, és nem segített az önelégült vigyora, felmenőink egyből rám kapták a fejüket. Nem akartam eltitkolni előlük, igazából teljesen elfelejtettem, az egész Justin ügyet. De mégis csak, nekem kellett volna elmondanom neki.
- Randin? – kérdezett vissza apa, mire bólintottam – Kivel?
- Csak Justin.
- Justin? – mosolyodott el Karen – Mindig is nagyon jóban voltatok nem? Ez így tök jó.
- Ja, hát igen. – ismertem be – Járunk, nem nagy cucc. – motyogtam magam elé, ahogy a krumplipürét tologattam a villámmal – Amúgy is egy csomót lógott nálunk, semmi sem változik.
- Azért csak óvatosan. – nézett rám összeszűkült szemekkel apa, mire felnevettem. Sosem ment neki a felelősségteljes apuka szerep, mindig anyu volt a szigorúbb – Mondanám, hogy hívd át valamikor, de ismerjük mindannyian. De azt megmondhatod neki, hogy, ha megbánt...
- Ó ne már, te vagy a harmadik ember aki meg akarja fenyegetni!
Nagy nevetés indult az asztal körül, amibe a végén már én is beszálltam. Örültem, hogy kevésbé sikerült kínosra, mint azt gondoltam Shawn tervezte, és hál istennek, Justin nem volt sokáig téma. Az már egy másik dolog, hogy az elvileg létező szerelmi életem már annál inkább.
- És mi van Matt bátyjával? – kérdezett rá apa hirtelen, mire én még inkább meglepődtem – Még mindig tanul, igaz?
- Ja, hát... koleszban van. Igazából én sem tudok róla többet, utoljára akkor beszéltem vele, amikor hazajött. Matt azt mondja mindig, hogy megvan, hogy tanul, és szenved a másnaposságtól minden óráján.
- Ez rá lenne jellemző. – szólt bele megint Shawn, mire ránéztem – Mi az?
- Végül is... igaz.
Akárhogy erőlködött, a hétvégémet még Shawn sem tudta elrontani.
----------------
Fura volt, a november beköszöntött és az idő csak úgy repült. Az emberek meglepően jól fogadták a tényt, hogy Justinnal járni kezdtünk. Furcsa volt, úgy leülni mellé az ebédlőben, hogy barátaink nagy élvezettel próbáltak zavarba hozni minket, persze amint kezdtük ezt az egészet megszokni, már semmi gond nem volt. A legjobban annak örültem, hogy hiába csókoltuk meg párszor egymást, hiába volt az állítólagos barátom, semmi sem változott. Justin ugyanúgy „alázott meg" a többiek előtt, ha hajszínemhez méltóan viselkedtem, én pedig ugyanúgy küldtem el emiatt a francba, minden alkalommal.
Először nem gondoltam volna, de hirtelen az ebédszüneteim lettek a legjobban várt pillanatok az életemben. Cameron és Nash rendszerint végig bohózckodták, amin Matt folyamatosan röhögött, Leigh pedig fejét csóválva próbálta tagadni, hogy Cam a testvére, de arcán megbúvó mosolya arról árulkodott, nem így van ez igazából. Shawn csak mosolyogva figyelte barátainkat, vagy piszkálta telefonját, néha beleszólva a történésekbe, vagy másik opció, veszekedett velem, mert ezek sem szűntek meg, míg Justin csendben elfoglalta magát, ahogy azt mindig is tette, néha megszólalva. Tényleg nagyon, annyira szokatlan volt, hogy ennyire megszerettem a társaságukat.
- Tényleg, akkor holnap megyünk. – nézett felénk hirtelen Cameron – Anyudék?
- Hat körül lelépnek. – válaszolt Shawn mire értetlenül néztem rá. Én erről nem tudtam – Ja, te nem tudod. Elmennek vacsorázni vagy ilyesmi.
- És kik is jönnek?
- Mi. – szólalt meg Cameron, Nash, és Matt egyszerre, de végül csak Nash folytatta – Shawn írt egy dalt, és ahhoz akarunk felvenni egy videót, kezd egész népszerű lenni a srác, tiszta para.
- Már el is akartuk kérni a géped. – vette át a szót Cameron – Jobb, mint a telefonunk.
- Oda nem adom a kezedbe, hát eltöröd. – vágtam rá, mire mindenki felnevetett – Mármint, ja, hát... vigyázok rá, többet ér mint az életem.
- Miért nem segítesz te is? – vetette fel az ötletet Matt – Te jobban értesz ezekhez a dolgokhoz, és akkor nem kéne oda adnom senkinek sem. Tiszta jó móka lesz.
- Ó, jaj.
Cameron és Nash addig nyavalyogtak a fülembe, amíg végül bele nem mentem. Így, hát nagy sóhajjal egyeztem bele a tervbe, tekintve, amúgy sem terveztem semmit sem az elkövetkezendő hétvégére.
Még ha Shawn arcát is kellett néznem egész nap.
--------
Apuék csak szombat reggel felkelés után avattak be a tervükbe, hogy Ők most lelépnek kikapcsolódni egy kicsit. Nem igazán zavart, mosolyogva mondtam nekik, hogy hát menjenek, helyükben én is ezt tenném, erre pedig csak nevetve egyetértettek. Órákon keresztül néztem sorozatokat a gépemen fülemben fülesemmel, a nappaliban lógva, egészen addig, míg apuék el nem mentek, és Matték meg nem érkeztek.
- Mi a franc? – néztem végig a Nas kezében lévő cuccokon – Ezek meg honnan vannak?
- Apa. – intézte el ennyivel – Shawn?
- Fö...
- Itt vagyok, nyugi.
Miközben Shawn lerobott a lépcsőn gitárjával kezében, én eldöntöttem, hogy lehozom a saját dolgaim. Többieket erről értesítve indultam föl, míg Ők elkezdtek arról diskurálni, hogy akkor elkezdik fölvenni a számot, amiről fogalmam sem volt, hogy milyen lehetett. Sokszor hallottam, hogy Shawn mellettem zenél, és mivel akárhogy is, de a srác tényleg tehetséges volt, sosem zavart. Viszont annyi dalt hallottam már, amit énekelt, gitározott, hogy már nem tudtam, mégis melyik eredeti, és melyik az amit csak szimplán nem ismerek.
Mikor végre túljutottam azon, hogy a szobámban lézengjek egy kicsit, és lementem, Shawn hangját, már a lépcső tetejéről hallottam. Ahogy leértem, már láthattam is a mikrofonba teljesen az éneklésbe magát beleélő fiút, úgyhogy kicsit halkabbra vette a nagy sietségemet. Shawn persze ettől függetlenül észrevett, de nem hagyta magát kizökkenteni, könnyedén vette fel azt a dalt, amennyiből én a laikus gondolkodásommal annyit tudtam leszűrni, hogy valószínűleg élete nem legszebb pillanatairól írta.
Nem tudtam, hogy csak kitalálta-e, vagy tényleg megtörtént. De rohadt találóan írta le, mégis milyen, ha valakit megcsalnak.
(https://www.youtube.com/watch?v=SgTEzuXhanU)