Végül természetesen nem volt beleszólásom, a kép a falon kötött ki, és tényleg, ahogy belépni a házba, szinte egyből látni. Épp emiatt a napom további részét leginkább a szobámban töltöttem, miután minden egyes barátunk körüllézengett a házban. Végül Justin visszakerült a fiúk közé, és mivel Leigh-el úgymond képtelenek megmaradni egymás mellett, Ő vissza is jött. Hallgathattam, hogy egy részt mennyire irigyli, hogy együtt lakom Shawnnal, másrészről viszont milyen szar lehet, mert, hát ez azt jelenti szinte testvérek lettünk. Az egyetlen, amivel védekezni tudtam, hogy apuék nem házasodtak össze, így hivatalosan még csak mostohatesók sem lettünk.
Már este hét és elmúlt, mire végre mindenki, aki nem lakott velünk lelépett. Bennem persze akkor ötlött fel először, a hétvége folyamán, hogy lehet mondjuk a másnapra is kéne készülni, így héttől nyolcig úgymond tanultam, egészen addig amíg nem hallottam apa kiabálását a fölszintről. Mind a hárman szinte egyszerre léptünk ki a szobánkból, következőnek pedig csak annyit láttam, hogy Shawn meglöki húgát, ezzel egy versenyt indítva melyikük is ér le hamarabb a lépcsőn.
Lenn már az asztal meg volt terítve, minden készen állt ahhoz, hogy vacsorázhassunk. Igazából kicsit megrengett bennem a hit, hogy még mindig meg lesznek tartva a vasárnap esti közös vacsorák, amiket apuval mindig megtartottunk, de amikor már mindenki a helyén ült, úgy tűnt nincs visszaút. Az utolsó szabad hely meg Karen mellett volt, Shawnnal szemben. Mellette ült Aaliyah, az asztalfőnél pedig természetesen apu.
- Aaliyahval már megbeszéltük...
Karen belekezdett mondandójába, és én tényleg figyeltem is rá. Egészen addig amíg meg nem éreztem, hogy valaki megrúgott az asztal alatt. Egyből fel is kaptam vacsorám felől a fejemet, mire láttam, hogy az előttem ülő fiúnak hiába van tele a szája, még így is képes olyan pimasz mosolyt varázsolni magára, hogy attól a falra másztam. Ahogy rájöttem, hogy Ő rúgott meg, reflexből visszarúgtam, erre pedig kicsit eltorzult az arca, valószínűleg pont a bokáját találhattam el. Nem kellett sok idő, ott rugdostuk a másikat ahol értük, várva, ki lesz az, aki hamarabb lebukik.
- Srácok, minden rendben? – vetett végett ennek idő egy idő után apa.
- Persze. – ha ez nem volt egyszerre megszólalás, akkor nem tudom mi az – Szóval mi van? – folytattam már csak egyedül.
- A jövő hétvégén, mi lemegyünk meglátogatni anyukámat. – magyarázta Karen – Aaliyah is jön velünk, ti pedig maradtok, hogy kitomboljátok magatokat, hátha kicsit össze...
- Hogy mondod?
Ismét egyszerre szólaltunk meg, de ezúttal a hír hallatán annyira felment a pulzusom, hogy nem is figyeltem rá. Shawn egyből nekikezdett az ellenkezésnek, és mikor anyja lecsitította én következtem, habár tudtam, semmi esélyem.
- Ez lesz, és pont. – jelentették ki - Reggel mi elmegyünk, ti pedig végre elkezdtek normális viszonyt ápolni egymással.
Konkrétan megsemmisülve dobtam vissza magam a székembe. Shawn és én együtt, egyedül, két napig? Csoda lenne, ha nem gyújtanánk egymásra a házat. Az egyetlen vigaszom az volt, hogy láthatóan Shawn kedve is elment a bejelenteni valótól, neki is annyi ambíciója volt velem egyedül maradni egész hétvégére, mint nekem.
Az én rossz kedvem nem tartott soká. Eldöntöttem, hogy azon a hétvégén, végre Ő fog idegroncs lenni, és miattam. Franc fogja hagyni neki, hogy folyamatosan az őrületbe kergessen.
Szerintem vagy háromszor, ha megszólalhattam az egész vacsora alatt, miután megtudtuk apuék tervét a hétvégét illetően. Ahogy végeztem, és megköszöntem a vacsorát egyből felrobogtam a szobámba, majd első dolgom volt felhívni Leigh-t, nem zavart, hogy már kilenc körül járt az idő.
- Utálom az életem. – szóltam bele, természetesen kicsit túldramatizálva az egészet – Komolyan, szerintem apám a fejébe vette, hogy elrontja a kamaszkorom.
- Mi történt már megint? – nevetett a telefonba Leigh – Mit találta ki?
- Az egész hétvégémet Shawnnal kell töltenem. Egyedül, míg Ők lelépnek a nagymamájához. Et hogy gondolták? Minimum a házat fogjuk a másikra gyújtani, komolyan...
- Hé nyugi, nem lesz semmi gond. Lefogadom, hogy nem lesztek egyedül, Shawn tuti áthívja a haverjait, és én is átmehetek...
- Ja, hogy aztán életed szerelmének a nyakán lógj...
- Ha hívja Justint is nem feltétlen, egy fiú se ér annyit, hogy elviseljem a közelségét... - kicsit felszabadultabban nevettem fel – Meg amúgy is... barátok vagyunk. Veled leszek, ha bármi baj van, még akkor is, ha ez a baj csak Shawn.
- Csak, Shawn... mindegy. A mai történések után, úgy terveztem pokollá teszem a hétvégéjét, ha ebben nem akarsz részt venni nem gáz. – ezúttal Leigh nevetett fel – Megoldom.
- Legalább lefoglalod magad valamivel.
Annyiban tényleg igaza volt Leighnek hogy végre lefoglalom magam, abban már viszont kevésbé, hogy azért ez nem a világ legjobb elfoglaltsága volt. Persze, azért igenis élveztem, ha végre nem kellett Shawn önelégült vigyorát néznem, hanem láthattam végre rájön, hogy nem csak Ő lakik abban a házban, de azért nem az az ember legjobb hobbija, hogy tönkretesz valaki mást.
Nem tehettem mást, lassan azért ikerült elfogadnom a helyzetet, és az energiám inkább abba fektettem, hogy kitaláljam, mégis mivel tudnék visszavágni a kávés reggel miatt.
Másnap tökéletes „basszus hétfő van" hangulattal keltem, szokásosan szenvedtem fél órát az ágyamban, mielőtt ki tudtam volna onnan kászálódni. Mikor végre sikerült már felöltözve sétáltam a szobámmal szemben lévő fürdőhöz, hogy fogat moshassak, az egyetlen probléma az volt, hogy ahogy beléptem láttam meg, Shawn miatt esélytelen, hogy a mosdókagyló közelébe tudja menni. Fél kezével támaszkodott rajta, másokkal fogát mosta, és mivel így kora reggel nem volt hozzá hangulatom, kicsit arrébb löktem, hogy én is oda férhessek.
- Neked is jó reggelt. – vetette erre oda, mikor már nem volt tele a szája.
- Ha nem terpeszkednél, nem löktelek volna meg.
- Persze, mindjárt el is hiszem. – forgatta szemeit – Kimennél? Dolgom van, amit el kéne intéznem.
- A dolgod várhat. – mosolyogtam rá, majd azzal a lendülettel bele is kezdtem a fogmosásba.
Shawn cseppet sem kedvesen bámult rám, végre nem Ő idegesített engem, hanem fordítva. Úgy terveztem minél tovább elhúzom a fogmosósdit, és mikor erre Ő is rájött egy „elmész te a francba" motyogással elviharzott mellettem, valószínűleg azért, hogy lemenjen a lenti mosdót használni.
Végre győztem mosollyal mostam arcot, hisz az, hogy Shawn nem volt ott, már engem sem tartott a mosdóban. Szinte már tényleges jókedvvel ugrottam be a szobámba a táskámért, majd baktattam le a lépcsőn. Shawn pont akkor lépett ki a mosdóból, még mindig az övével valacakolva, és ahogy észrevett, hatalmas vigyort eresztettem rá.
- Ahogy kiléptem a fürdőből, te abbahagytad a fogmosást, igaz? – persze, hogy tudta, ha nem tudta volna, még én lettem volna az aki elmondta volna neki – Ennyi lenne a visszavágás? Elég gyenge...
- Ó, hidd el, - nevettem – lesz ez még rosszabb is.
Mosolyogva hagytam ott, a frusztrált fiút, és ültem le újdonsült családom társaságába, hogy ehessek egy pirítóst reggelire. Egész jó hangulat uralkodott a házban, még mindenki otthon volt, amolyan igazi sorozatba illő család lettünk hirtelen, ami azok után, hogy évekig egyedül éltünk apuval, elsőre elég fura volt.
- Hé Case, - Aaliyah hangjára felkaptam a fejem, majd mosolygó arca engem is mosolygásra késztetett – Chris mondta, hogy szoktál fényképezgetni, meg ilyenek. Idén van médiám, és tök jó lenne, ha tudnál segíteni a leckében. Neked géped is van, és használni is tudod, meg értesz is hozzá, tök jó lenne.
- Ja, hát... - annyira meglepődtem, hogy elsőre még válaszolni sem tudtam – persze. Végül is, persze.
- Király. – vigyorgott – Akkor ez is megoldva.
- Mi van megoldva?
Shawn abban a pillanatban lépett el a székem mellett, olya hirtelen, hogy még a hideg is kirázott. Ledobta magát az Aaliyah melletti székébe, hogy Ő is megreggelizhessen abban a maradék údí 5-10 percben, amennyi időnk volt indulásig. Liyah – ahogy megkért, hogy a továbbiakban nyugodtan becézzem – elkezdte neki magyarázni, mire is kért meg, és Shawn arca fokozatosan változot a sztorit hallgatva.
- Engem is megkérhettél volna. – kezdett bele – Tudod, hogy szívesen segítek.
- Ja, de téged talán már túlságosan is ismerlek. – nevetett – Casey-t pedig alig.
Hármunk közül, valószínűleg Liyah volt az aki a legjobban fogadta, és kezelte az összeköltözés dolgot. Amíg nagy barátok voltunk Shawnnal találkoztunk párszor, de akkor még Ő is kicsi volt, igazából azt sem tudtam, emlékszik-e rám, mármint, olyan rendesen.
Háttérből persze azért látszott, hogy szüleink örülnek annak, hogy Aaliyah valamennyire próbálja oldani az addig köztünk lévő feszültséget, a probléma az volt, hogy habár nekem jól esett, Shawn arcán látszott, hogy idegesíti, hogy húga inkább velem csinálná a leckéjét, mint vele.
Végül nem igazán vettem részt a további beszélgetésekben, pár perc múlva indultam is, hogy akkor megyek iskolába. Elraktam az ebédem, majd mindenkitől egységesen köszönve léptem ki az ajtón, fülesemet bogózva. Amire nem számítottam az az volt, hogy kilépve, nekimentem Matt mellkasának.
- Case! – köszöntött vigyorral az arcán – Rég láttalak.
- Így jár aki állandóan beteg. – nevettem – Mit keresel itt?
- Fuvarozom Shawnt, ahogy eddig is. A többiek a kocsiban vannak. – mutatott háta mögé, ahonnan Cameron és Nash a hátsó ülésről nagy hévvel integettek – Akarod, hogy...
- Végre, utálom, ha beteg vagy, eddig busszal kellett suliba járnom.
Mondandójának a mellém lépő Shawn vetett véget, aki először Mattet köszöntötte, majd meglepve konstatálta, hogy még mindig ott vagyok.
- Gondoltam. – nevetett Matt – Mintha olyan sokszor lennék beteg. – Shawn vigyorogva pacsizott le a fiúval, majd ellépett mellette, hogy beülhessen a kocsijába, ami nem volt túl nagy szám, de legalább gurult – Szóval.. – fordult felém vissza – Kell egy fuvar?
- Ó, wáó... - ámultam – Csak nem beengedtek a bandába? – Matt nevetett szarkazmusomon – Kihagyom, köszi. – mosolyogtam végül én is.
- Biztos? Esni fog, csak mondom.
Valamelyik gyökér megnyomhatta Matt kocsijának dudáját, mert ahogy felnéztem a felhős égre, egyből oda is kellett kapnom a fejem. Shawn értetlenkedve mutogatott az ablakon keresztül, hogy akkor most jön-e vagy mi, mire Matt mosolyogva sóhajtott, és ismét rám nézett.
- Oké, jó, megyek. Kösz.
Somolyogva indultam el a nevető fiú kocsija felé, majd ültem be Cameron mellé a hátsó ülésre. Matt nem sokkal utánam beült a volán mögé, így részese lehettem az úgynevezett party autónak, ami abból állt, hogy Cameron és Nash a fülembe ordítva szórakozott, Shawn még mindig nem tette túl magát azon, hogy egy kocsiban ülünk, és a visszapillantó tükörből folyamatosan engem bámult, Matt pedig nevetve próbált a vezetésre koncentrálni. Akármennyire is gázul hangzik, még élveztem is, Shawn nem szólt hozzám, és a többiekkel viszont nagyon jól szórakoztam.
Nem gondoltam végig azt, hogy Matt és Justin között sétálva lépek be az iskolába. Mert konkrétan ahogy beléptem, szinte már hallottam a pusmogásokat, hogy „te jó ég Casey Evans Shawn Mendesékkel érkezett együtt iskolába" és az ezeket űberelő „Én láttam, ahogy kiszállt Matt Espinosa kocsijából". Ez volt az egyetlen dolog, amit tényleg ki nem állhattam; a folyamatos pletykálkodások, hogy komolyan, nem beszélhettem olyannal, akivel mondjuk nem az első naptól voltam jóban. Amikor Matt iskolát váltott, és végre egy helyre jártunk, miután még kisebb korunk után megismerkedtünk, szerintem egy hónapig folyamatosan azt saccolta mindenki, mikor fogjuk már nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat, mert nyilvánvalóan túl sokat beszéltünk a szünetekben, és végül matekon padtársak lettünk.
Nagy sóhajjal vettem rá magam, hogy a pletykákat figyelmen kívül hagyjam, míg Matt a jobbomról tök jól szórakozott, Justin pedig annyira bele volt mélyedve a telefonjába, hogy valószínűleg észre sem vette őket. Lassan mindenki leszállingózott, ki- ki ment a maga útjára, a saját órájára, mígnem már csak mi ketten maradtunk Mattel, mivel az első óránk pont matek volt. Zsigerből jövő lazasággal dőlt neki a mellettem lévő szekrénynek, míg én előszedtem a tankönyveimet.
- Szerinted csak mert elhoztalak kocsival, mennyi ideig fogják azt hinni, hogy most megint együtt vagyunk? – vetette fel a kérdést, amin már anno is tök jót szórakoztunk – Én úgy másfél hónapra tippelek.
- Ó, te nem is tudod. – nevettem – Múlthéten arról beszélt az egész suli, hogy a hétvégét Shawnnal töltöm, és az anyja kocsijával leutazunk valahova, hogy egy csodálatos éjszakát töltsünk el együtt. – Matt tökéletesen tisztában volt a ténnyel mennyire rühelljük egymást, így nem is próbálta visszatartani nevetését – Ez már csak azért is abszurd, hogy Shawnnak nincs jogsija. Szóval, ezúttal vetélytársad akadt, én csak fél hónapot mondok, utána tudod megint előveszik Shawnt.
- Oké, soha többet nem hiányzom, de tényleg. – röhögött – Te és Shawn?
- Én és Shawn. Tény, hogy együtt voltunk a hétvégén de a francba is... bár ne lettünk volna.
- Vigyázz, mert valaki fél füllel hallgat minket, és holnapra már szakítotok is. – vigyorgott, miközben elindultunk a termünk felé – Aztán ott az új dráma.
- Amióta együtt lakunk minden napom maga a dráma, - közöltem – szóval, ez már nem oszt nem szoroz.
- Oké Mrs. Mendes, felfogtam. – egyből elkezdtem püffölni a kezemben tartott matekkönyvvel, mire nevetve próbált védekezni – Jó, bocs, nem mondok ilyet többet.
- Tökfej.
Hiába, én is elvigyorodtam Matt arcát látva, és immáron jókedvvel folytattam utunkat, majd dobtuk le magunkat egyből a terembe érve.
A hatásos belépőm után, ebédszünetben végighallgattam, Leigh mégis miket tudott meg. Addigra már hirtelen mindenki azt saccolta, hogy Matt, Justin, vagy Shawn az, akivel hamarabb össze fogok jönni. Erre először próbáltam nem akkorát nevetni, hogy azt két várossal lejjebb is hallják, mert hát, könyörgöm ez hihetetlenül abszurd volt. Shawnt utáltam, és ezzel mindenki tisztában volt, az egész amiatt a hülye hétvége miatt kezdődött. Matt pedig komolyan olyan volt számomra mint egy idióta testvér, és tökéletes biztossággal állíthatom, hogy Ő sem táplált irántam mélyebb érzelmeket, és ez így volt jó. Justin pedig... szimplán, sosem jött közöttünk az szóba, hogy mi lenne ha... szóval ezért nem is nagyon gondoltam, hogy ez egyáltalán lehetséges lenne.
- Amúgy most kettőnk között... - hajolt hozzám közelebb – Van valami köztetek Mattel vagy Justinnal? Shawnt nem kérdezem, egyértelmű, hogy nem, de a másik kettő... komolyan, tavaly még Mattnél is aludtál.
- Igen, azért mert matt részeg voltam, és az orromig nem láttam el! – válaszoltam zavartan – Semmi sincs egyikükkel sem, csak idióta pletykák.
- Pedig kezd érdekes lenni. – vallotta be – Lassan már fogadnak is rátok.
- Na ne.
Elsőre tényleg nem hittem el, de végül kiderült, hogy tényleg voltak olyanok, akik azzal ütötték el az időt, és próbáltak több pénzt szerezni, hogy fogadtak ránk. Mármint oké, a fogadás nem volt ritka iskolán belül, és az életünk sokszor volt téma tárgya, de könyörgöm; hogy melyik sráccal fogok járni? Ez volt a világ legidiótább fogadása.
- Oké de, hé – tért vissza az eredeti tárgyra – tudod, hogy elmondhatod ugye? Mármint, hogy nem adom tovább, ha nem akarod. Még, ha Justin is az... rühellem a srácot, de ha neked Ő kell, áldásom rátok.
- Köszi? – nevettem. Leigh-nek tényleg voltak fura dolgai, tényleg nagyon központi személyiség volt, ha már nem Cameron miatt, de azért azt tudtam, hogy egy ilyet tényleg nem adott volna tovább – Te leszel az első, komolyan.
- Még egy dolog. – kezdett bele, mielőtt témát válthattam volna – Azért, ha megoldható, inkább maradj Mattnél. Ő aranyos, Justin meg... bah, inkább nem is mondok semmit, Shawn meg tudod, hogy...
- Ó istenem, igen tudom. Egyikük sem tetszik, és mondom Matt olyan, mintha a testvérem lenne. Tudod ki kezd ki a saját testvérével...
- Ez jusson eszedbe mindig ha Shawnnal akarnak összehozni.
- Egyre inkább borzalmas vagy. – immáron nevetve szituáción gyűrtem össze a szendvicsem csomagolását – Egyik sem tetszik.
- Oké, csak biztosra mentem.
Mivel az elmúlt napokban hirtelen túl sok időt töltöttem Shawnnal, és a sleppjével, így esélyem sem volt ellenkezni, mikor Leigh elkezdett integetni testvérének, hogy üljenek oda hozzánk. Cameron nagy vigyorral az arcán irányította felénk lépéseit, próbáltam elbújni, vagy lelépni, de Leigh eldöntötte, hogy ideje túllépni gyerekes utálatomon, és nem tagadnom, hogy habár Shawnnal sosem leszünk puszipajtások, a többieket igenis bírom. Így nem tehettem mást, onnantól kezdve muszáj volt elviselnem, hogy hivatalosan is, akár akartam, akár nem; a banda tagja lettem.
------
Halihoó!(:
Szeretném megköszönni az összes megtekintést, vote-ot meg kommentet, nagyon jól esett mindegyik :D Gondoltam ezért illik, is megköszönni. Remélem, még még mindig tetszik, amit itt próbálok összehozni, és hogy fog is tetszeni még egy ideig.!(: