Kijöttem a teremből s kimentem egyet levegőzni az iskola udvarára. Este volt s kicsit hideg is, de jól esett a friss levegő.
Cigi füst szaga csapott meg, szétnéztem, hogy vajon honnan jöhet, amikor megpillantottam egy srácot, aki közeledett hozzám.
-Te vagy Riddle csaja, jól mondom?-kérdezte flegmán.
-Már nem vagyok az. -mondtam rá nézve.
-Gondolhattam volna, hogyha már az én csajomat fűzi. -forgatta a szemeit idegesen.
-Hogy érted ezt?-kérdeztem.
-Olivia-t, nem ismered?-kérdezte.
-Oh, de. Ismerem. -mondtam kedvtelenül.
-Na, ő az én barátnőm. Mármint volt a barátnőm, csak összevesztünk. Most meg Riddle-el kavar. -mondta a srác idegesen.
-B@szki, te vagy az a srác, akivel Mattheo verekedett?-kérdeztem idegesen s szúrós szemekkel ránéztem.
-Én volnék, és bármikor megtenném újból, ha Olivia-val szórakozik.-mondta.
-Ne merd mégegyszer megütni Mattheo-t, inkább békülj ki a barátnőddel és szálljatok le rólunk. -mondtam idegesen.
-Tehát még kedveled Riddle-t, szóval valamilyen szinten zavar téged is, hogy más csajokkal foglalkozik. -mondta s végignézett rajtam.
-Csak azért csinálja ezt, hogy engem bosszantson vele. Szóval nem érdekel.-mondtam.
-Biztos vagy benne, hogy csak ezért van más csajokkal?-kérdezte.
-Igen. Tudom, hogy még mindig szeret engem. -mondtam, s erre egy hangot hallottam meg a hátam mögül.
-Miért vagy olyan biztos benne?-kérdezte a hang a hátam mögül, hátra néztem, Mattheo állt ott.
-Hallgatózni nem illik, Riddle.-mondta flegmán a srác mellettem.
-Te fogd be. -nézett szúrós szemekkel Mattheo a srácra, majd újra rám szegezte a tekintetét. -Miért vagy olyan biztos benne, hogy még mindig szeretlek? S mi van ha már rég egy senki vagy számomra?
Mattheo annyira próbál szívtelen lenni, de jól ismerem őt és tudom, hogy ő valójában nem ilyen.
-Inkább én lépek. -mondta a srác s eldobta a cigijét a földre, majd bement.
-Hagyjuk ezt inkább, Mattheo.-mondtam s beakartam menni, de megfogta a karom, hogy megakadályozzon.
-Elég lesz, Mattheo! Kár erőlködnöd, ennél több fájdalmat már úgysem okozhatsz nekem. -mondtam s elakartam menni, de újból visszahúzott s a kezét a karomon tartotta.
-Hogy én neked?-kérdezte idegesen.
-Ez azért már tőled is sok volt, hogy a csaj miatt verekedtél. -mondtam.
-Nem miatta verekedtem, hanem csak felb@szott az a f@sz, akivel az imént beszélgettél. -nézett szúrós szemekkel.
-Azzal beszélgetek, akivel akarok.-mondtam, erre szorosabban fogta a karom.
-Miért beszélsz ilyen flegmán?-kérdezte.
-Mert te hogy beszélsz?-kérdeztem idegesen.
-Én csak azt akarom, hogy szenvedj te is legalább annyira, mint amennyire én.-mondta s mélyen a szemembe nézett.
-Hát gratulálok, elérted. -mondtam idegesen s kirántottam a karom a keze közül.
Ő erre nem mondott semmit, csak egymás szemébe néztünk. Majd fogtam magam s bementem. Visszamentem a hálókörletekbe s elmentem lefeküdni.
Linda Forbes szemszöge
Miután Rebecca kiment a teremből én és Theodore visszamentünk a szobámba.
-Te ott voltál amikor Mattheo verekedett azzal a sráccal?-kérdeztem.
-Igen, mindenhol ott vagyok ahol ő. Nem tűnt fel?-poénkodott Theodore.
-Most komolyan na, tényleg a csaj miatt verekedett?-kérdeztem.
-Alapból ideges volt, mint általában szokott lenni. -kuncogott Theodore.-De odajött a pali s még jobban felhúzta.
-Értem. Viszont nem értem miért nem hagyják abba ezt a gyerekes viselkedést, és miért nem békülnek már ki. -forgattam a szemeim.
-Az ők dolguk, baby. Ne törődj velük.-mosolygott Theodore s közelebb jött hozzám.
-Ha te mondod. -mosolyogtam s közelhajolt hozzám s megcsókolt.
-Szeretlek. -suttogta, majd elmosolyodtam s folytattuk tovább...