Mattheo Riddle szemszöge
Kis idő múlva, miután Rebecca kiment az ajtón Theodore jött be.
-Haver, ez meg mi volt?-kérdezte.
-Hm?-kérdeztem összevont szemöldökkel.
-Jól látom, hogy békültök?-vigyorodott el Theodore.
-Mintha olyan könnyű lenne az.-forgattam a szemeim.
-Lassan de biztosan, mi?-kérdezte s leült az ágya szélére.
-Úgy utálom magam! És téged is.-mondtam idegesen Theodore-ra nézve.
-Engem? -kérdezte.
-Igen, mert ráakarsz venni, hogy megbocsássak neki! És én is megakarok bocsátani neki, mert még mindig szeretem!-mondtam idegesen.
-Végre kimondtad. -kuncogott Theodore.-Tesó, ez normális, hogy még szereted és idővel képes leszel megbocsátani neki.
-Szeretem, de egyben utálom is. Hogy tehette ezt velem? És én még ezek után is, hogy a f@szba szerethetem?!-kérdeztem idegesen.
-Úgy, hogy ez nem változtatott semmit és még mindig ő az, Rebecca, nem valaki más, és hiányzik neked. -mondta Theodore.
-Na fogd be, nem fogok itt érzelgősködni.-mondtam s kiakartam menni az ajtón.
-Miért nem ismered be, hogy vele igazán boldog voltál? kérdezte Theodore.
-De az már elmúlt. -mondtam s kijöttem a szobából.
Valahol igaza volt Theodore-nak. Rebecca-val tényleg boldog voltam. Rebecca előtt a boldogságot a bulikban, italokban és a csajozásban kerestem. Lehet, hogy újra ezekhez kell folyamodnom?
Pár nap múlva
Mattheo Riddle szemszöge
Szombat volt s a szobámban unatkoztam, ezért gondoltam lemegyek az udvarra cigizni.
A szokásos cigizős helyünkön rágyújtottam egyre, amikor Linda jött oda hozzám.
-Nem láttad Theodore-t?-kérdezte.
-Fent van a szobába. -mondtam. -Kérsz egy szálat?
-Tudod, hogy én nem szoktam cigizni, és amúgy is tilos a suliban. -mondta Linda.
-Itt nem lát senki. -kacsintottam vigyorogva.
-Na jó, adj egy szálat. -mondta Linda, erre odanyújtottam neki egyet.
-Na így kell ezt, látod?-kuncogtam.
-Idióta. -kuncogott Linda is.
-Wow, ti itt ketten?-bukkant fel a semmiből Pansy vigyorogva.
-Te ott egyedül?-kérdezte Linda kuncogva.
-Már te is Mattheo-ra pályázol Linda?-gúnyolódott Pansy.
-Hú, de megtépnélek, Parkinson.-mondta Linda, erre elkuncogtam magam.
-Te meg csak nevetsz?-kérdezte Pansy rám nézve.
-Pansy, miért vagy itt?-kérdeztem kuncogva s beleszívtam a cigimbe.
-Jöttem egyet cigizni, gond?-kérdezte.
Erre én eldobtam a cigimet s a bejárat felé vettem az irányt, Linda utánam jött.
-Mattheo. -szólt utánam.
-Hm?-néztem vissza.
-Nem tudom mennyire lenne szabad beleavatkoznom, de szerintem ezt látnod kellene. -mondta Linda.
-Mit?-húztam össze a szemöldököm, erre elővett a zsebéből egy összetűrt papírt.-Ez mi? Bájitaltan puska a jövő heti dolgozathoz?-kuncogtam.
-Látom jó kedved van. -forgatta a szemeit Linda.
Erre nem mondtam semmit.
-Ez egy levél, Rebecca írta volt még neked, mielőtt rájöttél volna a hazugságaira. -mondta.
-Mi?-kérdeztem, kicsit meglepődve.
-Úgy tervezte, hogy majd odaadja neked, de te hamarabb megtudtad.-mondta Linda s odanyújtotta nekem a papírt, én pedig elvettem.
-Miről beszélsz?-kérdeztem.
-A levélben akart elmondani neked mindent.-mondta.
-És hogy került hozzád?-kérdeztem.
-Úgy, hogy elvettem tőle. Tulajdonképpen elloptam. Mert szerintem elkell olvasnod.-mondta Linda.
-Miért számít ez neked? -kérdeztem.
-Csak utálom nézni, hogy rosszban vagytok. -mondta.
-És ha nem akarom elolvasni?-kérdeztem.
-De elfogod. El kell olvasnod.-mondta Linda.
-És ha most megfogom és eltépem, mert nem érdekel?-kérdeztem.
-Nem teszed meg. -mondta.
-Gondolod?-kérdeztem.
-Mattheo, annyira makacs tudsz lenni. Mibe fáj neked az, hogyha elolvasod?!-kérdezte Linda idegesen.
Erre nem mondtam semmit.
-Tudod mit? Amit akarsz azt csinálsz.-mondta Linda s bement a bejárati ajtón.
A levelet beraktam a zsebembe, majd felmentem a szobámba.