Blake Hansen

21. Őszinteség

Meredten bambulom a kezemben lévő csészét amiben még félig volt a tea. Natasha mellettem nyakig bebugyolálva a pléddel kémleli a lakásom. Hosszas percekig csendben voltunk, de ez most nem kínos csend volt. Jól esett nem egyedül dekkolni itthon.
-Finom tea.-suttogta halkan.
-Hhhh.. igen. Bár nem pont olyan mint amit maga csinált.-néztem rá mire elmosolyodott.
-Nem nagy kunszt mézet bele tenni.
-Nem csak az volt benne.-szemeit egyből felém kapta mire én halványan elmosolyodva elpillantottam róla.
-Miért volt jó amit ma csinált?
-Hhh... mert azt hittem ha azt csinálom amit egy évig ,sikerül túllépnem rajta.
-De nem lett jobb.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Ne csinálja ezt. Ha rosszul lesz attól a szartól amit tol ki a tököm kaparja össze?
-A cocaintól?
-Igen! Meg az alkoholtól!
-Hhhhh... nem kell féltsen. Egy év alatt ha nem döglöttem bele...
-A szüleire nem gondol? Vagy a testvérére? Mondta hogy őket szereti és ők is önt. Hogy éreznék magukat?
-Szarul.
-Pontosan! Ezt akarja?
-Nem tudom mit akarok!
-Boldogságot! Ahogy beszéltük már.
-De.. de az nincs!
-De van! Csak meg kell találni azt a személyt!
-Hol a faszomba találok én olyat!? Ne szórakozzon!-tettem le a bögrémet.
-Mert maga szerint én találok? A munkahelyemen kívül kurvára nem járok emberek közé és ott bent rohadtul nincs olyan aki.. aki.. érti?
-Értem.-basszameg. Még se tetszek neki?
-Magának könnyű! Van pénze! Azt imádják a nők.
-Kivéve maga! Majdhogynem rosszul lett itt ahogy becipeltem.
-Én egy külön faj vagyok. De most nem rólam van szó...-tettel le a bögréjét ő is majd jobban összehúzta a takarót magán.
-Úgy beszél mintha magának nem lenne könnyű pasit szerezni!
-Mert nem is az!
-Bárkit az ujja köré csavarhat! Látta már magát a tükörben?-fordultam felé ahogy felkönyökölten a kanapé egyik párnájára.
-Láttam képzelje el. Minden reggel látom és elszörnyedek!
-Mi? Mitől? Hisz csinos meg szép meg mit tudom én ...kibaszottul jó nő! Mit lát? A szomszéd öregasszonyt?
-Magamat.-némult el elkeseredve.
-Ne csinálja ezt! -ültem közelebb.-Boruljak a térdei elé hogy újra elmondjam azt amit az előbb?
-Nem!
-Miért nincs önbizalma?
-Mert a porba tiporták azért!-ordította az arcomba. A szemei sarkában könnyek ültek. Az ajkai remegtek. A tekintete hatalmas fájdalomról árulkodott. Sajnáltam hogy nem érzi magát se csinosnak se szépnek. Pedig gyönyörű.
Ha az én szememmel látná magát zavarba jönne mennyire tökéletes.
-Hhh... Natasha.-lágyult el a hangom.
-Inkább megyek.-törölgette a szemeit és menekülni akart, de a keze után nyúltam.
-Üljön le.
-Nem! Én.. én megyek. Nem akarom se feltartani... nem is kéne itt.. itt lennem.-kapkodta a levegőt ahogy a könnyeivel küszködött. Én gyengéden megrántva a kezét vissza húztam a kanapéra és áttettem a vállán az egyik karom. Lágyan simogatva a karját figyeltem ahogy reszket és a zokogás szélén áll.
-Bújjon ide.-húztam finoman közelebb, mire ő hevesen rázni kezdte a fejét nemleges válasz gyanánt. -Ne kéresse magát! Jobban lesz tőle.-húztam magamhoz így a vállamnak dőlt. A teste reszketett a kezeit nem tudta hova tegye így csak a takarót markolta.-Sshh... nyugalom.-simítottam meg a hátát. Istenem annyira törékeny és apró.-A szép lányok nem sírnak?
-De.. de én nem...-csuklott el a hangja.
-De igen! Higgye el hogy az.-húztam közelebb így a keze a mellkasomra simult. A közelségétől az orromba kúszott a parfümje és a samponjának az illata.
-Ez.. ez annyira gáz.-húzódott volna el, de erősebben tartottam.
-Micsoda?
-Maga a főnököm. Én meg itt.. itt bőgök meg.. meg taperolom...
-Az taperolás hogy a mellkasomra tette a kezét?
-I.. igen.-szipogott halkan.
-Az lenne ha a farkam markolászná. De nem teszi. Úgyhogy bújjon vissza és nyugodjon meg.-húztam vissza magamhoz.
Natasha percekig csendben kapkodta a levegőt. Én a hátát lassan simogatva próbáltam nyugtatni. Szemeim lehunyva élveztem a közelségét míg nem megmozdult és a nyakamhoz simult az orra hegye. Halkan szuszogott. A bőröm lángolt ahogy hozzám ért. Szívem egy gyorsabb ütemre kapcsolt pedig nem csináltunk semmit se.
-Össze fogom kenni a felsőjét.-húzódott hátrébb egy picit.
-Kit érdekel?-hajtottam le a fejem ahogy az arcát figyeltem. Borzasztó közel volt így a minden levegővételét éreztem a bőrömön.-Majd kimosom.
-Lehet.. lehet mennem kéne.-szipogott halkan.
-Én nem sietek sehova. -kémleltem centikről a barna szemeit. Meg volt szeppenve a közelségemtől.
-Hát de...
-Igya meg a teát. Enni nem szeretne valamit?
-Tud főzni?
-Azt nem mondom hogy nem, de gondoltam rendelhetnénk.
-Megint maga akar fizetni? Ez nem fair!
-Már hogy ne lenne az! Én vagyok a férfi!
-Ez nem egy randi hogy önnek kelljen fizetni!
-Nem randizok!
-Én se!-fonta keresztbe a kezeit a mellkasa előtt. -Mert nincs kivel!
-Mondja el mi zavarja magán. Mi az ami nem tetszik?
-Semmi!
-Hhh... szép szemei vannak, csodaszép mosolya, tökéletes alakja. Soroljam még?
-Ezt csak úgy mondja!-húzódott el tőlem duzzogva.
-Miért hazudnék? Semmibe se hazudtam magának, ebben miért hazudnék?-vontam fel a szemöldököm.
-Mit tudom én, de ez nem igaz!
-Jöjjön! Adja a kezét!-keltem fel mellőle.
-Mi? Hova?-nézett értetlenkedve.
-Csak jöjjön.-húztam fel a kanapéról és kézen fogva a folyosón lévő hatalmas tükörhöz sétáltam.
-De.. most ... hé!
-Látja magát!-fordítottam szembe a tükörrel.
-Látom és?
-Nyissa szét a plédet!
-Biztos hogy nem!
-Nem meztelen úgyhogy ne szégyenlősködjön.-tettem csípőre a kezem ahogy mögötte álltam.
-Hhh... maga szörnyű!-morgolódott ahogy lekapta a takarót magáról.
-Na! Akkor mi az ami nem tetszik?-néztem rendületlenül a szemeit.
-Semmi.-remegett meg az ajka ahogy a kékségeim figyelte.
-Miért? Mondott bárki bármit arra hogy ...
-Nem!
-Most mondja ki bántotta meg mert megölöm.-sötétült el a szemem.
-Én nem vagyok se szép se tökéletes.
-Szerintem az! -pillantottam végig rajta, mire ő lehajtva a fejét megrázta.-Az aki megbántotta egy fasz volt! Ne adjon a szavára egy percig se!
-De...
-Semmi de! Egy gyönyörű okos nő! Csinos emellé pedig vicces is.
-Nem vagyok vicces.-duzzogott a kezét összefonva maga előtt.
-Még így is cuki.-hajoltam közelebb mosolyogva mire a pillái megremegtek. Válla felett felpillantva rám ismét közel volt hozzám az arca. Csendben figyelte hol a szemeim hol pedig az ajkam. Testem megfeszült ahogy arra gondoltam, vajon szeretné hogy megcsókoljam? Vagy miért bámulja az ajkaim. Csak ezért. Nem?