NCT oneshots

Dojae

Doyoung:

Már több mint egy hete, hogy szakítottunk Jaehyunnal 3 év után. Igazából ő szakított velem, azzal az indokkal, hogy amíg a sorozatunk forgatásai zajlanak jobb lenne külön lennünk. Elmondhatatlanul rosszul esett, hogy fontosabb neki az, mint a kapcsolatunk. Viszont próbáltam a gyakorlásokra és a comebackre koncentrálni, hátha az eltereli a gondolataimat. Nagyjából sikerült is, mivel élni nem volt időm meg energiám. Eddig Jaehyunra voltam dühös, viszont a mai fellépés előtt az egyik sminkes mondott valamit, ami elgondolkodtatott engem.

-Sokkal pufibb az arcod, mint amikor legutoljára csináltam a sminkedet-mondta ezt, miközben éppen készített fel az első Make A Wishes fellépésre. Nem nagyon tudtam rá mit mondani és ott akkor nem is nagyon foglalkoztatott a dolog. Sosem voltam olyan ember, aki könnyen tudott magára szedni pár kiló fölösleget, viszont ez megváltozott, amint hazaértem és kettesben maradtam a gondolataimmal. Túlságosan is elkényelmesedtem volna a kapcsolatunk alatt? Igaz, hogy sokkal kevésbé foglalkoztatott az, hogy mennyit eszem, mint azelőtt, de nem gondoltam, hogy ennyire túlövök a célon. Lehet, hogy ennek is köze volt, ahhoz, hogy Jaehyun szakított velem? Rájött, arra, hogy neki inkább egy csinos színésznő való, mint én?
Rengeteg kérdőjel volt jelenleg a fejembe, de egyikre sem tudtam válaszolni. Legszívesebben átmentem volna Jaehyunhoz és megkérdeztem volna tőle, de tudtam, hogy úgyse akarna megbántani, a többiek meg aggódnának értem, ha felhoznám ezt. Ilyenkor nagyon bánom, hogy nincsen szobatársam, mivel senki sem tud kizökkenteni a gondolataimból. Egy nagyon hosszú álmatlan éjszaka után eldöntöttem, hogy elkezdek diétázni.

-Jó reggelt Doyoung-köszönt nekem Taeyong, mint kiértem a konyhába.-Mindjárt megyünk fellépni, szóval egyél.

-Nem vagyok túl éhes, majd ott eszek valamit.-mondtam, mivel az evés szó hallatán egyből eszembe jutott a sminkes megjegyzése.

-Jól vagy? Zaklatottnak tűnsz. Jaehyun miatt van?-kérdezte aggodalmasan, mire összeszorult a gyomrom. Pont ezt akartam elkerülni.

-Nem. Ne aggódj. Jól vagyok, csak nem vagyok éhes ennyi.-próbáltam a legmegnyugtatóbb mosolyomat elővarázsolni.

-Ha te mondod.-láttam, hogy nem győztem meg, de örülök, hogy ennyiben hagyta.
Miután mindenki megreggelizett, rajtam kívül, elindultunk. Útközben megéreztem a reggeli hiányát, de próbáltam aludni egy kicsit, hogy jobb legyen.

-Mikor eszel?-kérdezte meg Taeyong.

-Majd. Nyugi Taeyong. Felnőtt vagyok, tudok vigyázni magamra.-próbáltam nyugtatgatni, igen kevés sikerrel.

-Csak aggódom. Ez nem vall rád.

-Jól vagyok. Na de koncentráljunk inkább a fellépésre.-mondtam, mire vonakodva bólintott.
Mikor hazaértünk este hulla fáradtam, csak annyira jöttem rá, hogy egész nap semmit sem ettem és ezt meg is éreztem. Semmi energiám nem volt egész nap, a fejem is, majd szétment, viszont mégsem tudtam kiverni azokat a szavakat a fejemből.

És ez folytatódott és még mindig tart, pedig a Make A Wish és a mostani Resonance promotálása között eltelt majdnem 2 hónap. Ha az első nap azt éreztem, hogy hulla vagyok, akkor a mostani állapotomra szavak sincsenek. Úgy érzem magam, mint, aki testben ott van, de fejben teljesen máshol. Egész nap annyi jár a fejembe, hogy Taeyongnak mennyi ételt sikerült belémerőltetnie és mennyit kell mozognom, azért, hogy ezt a kalória mennyiséget elégessem. Erre épült az elmúlt időszakom. Az egyik felem tudja, hogy ez nem egészséges, viszont a másik részem, meg szereti látni azt, ahogy a mérlegen mennek lefelé a számok. Direkt nagyobb ruhákat hordok, hogy a többiek ne vegyenek ebből észre semmit és egészen jó munkár végeztem, mivel Taeyongon kívül senki nem nyaggat engem ezzel, de az is lehet, hogy csak szimplán nem érdekli őket.