NCT oneshots

Yuwin

Winwin:

Ma van Yuta szülinapja. Ez az a nap, amikor nagyon boldognak kéne lennie és minden tökéletes kéne, hogy legyen, viszont az igazság az, hogy Yuta mostanság nagyon lehangolt. Olyan, mintha kicsit depressziós lenne. A baj az, hogy nem tudom miért ilyen és nem is tudok neki segíteni, mert nagyon távolságtartó lett velem, pedig régen mindig ő lógott a rajtam meg ölelgetett. Arra gondoltam, hogy esetleg honvágya van, de én már nem tudom. Próbálok a kedvében járni és felvidítani, de semmi haszna nincs. Mikor meg rákérdezek, hogy mi bántja, akkor csak mosolyt eröltet az arcára és azt mondja semmi baj.

-Boldog szülinapot, Yuta-hyung-ugrott a nyakába Haechan. Hyung magára vette a mostanában használatos műmosolyát és megköszönte. Nagyon szeretném látni azt a tipikus, őszinte mosolyát, amit mindenki nagyon szeret, saját magán kívűl. A többiek is szép lassan odamentek az ünnepelthez és felköszöntötték. Én is erőt vettem magamon és elindultam felé, de akkor beállt kettönk közé Taeyong-hyung és elmondta az ötletét.

-Na srácok figyeljetek! Ma nem lesz próba, mert szünetet kaptunk. Így arra gondoltam, hogy elmehetnénk a városba lazítani és megünnepelni Yuta szülinapját-javasolta a leaderünk, amibe természetesen mindenki beleegyezett. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Útközben felvettük a banda többi tagját is, hogy együtt tudjunk ünnepelni. Kiértünk egy közeli parkban, ahol szerencsénkre nem voltak sokan így nyugodtan tudtunk kikapcsolódni. A Dreamerek természetesen egyből kiélték a bennük élő gyereket. Béreltek biciklit, labdáztak meg minden ilyesfajta dolog. A biciklizőkre, különösen Hyuckra Doyoung figyelt, nehogy megint megtörténjen az az incidens, mint múltkor. Voltak, akik elmentek sétálni és körülnézni, de volt olyan is, aki csak elterült a füvön és élvezte, hogy nincs gyakorlat. Egy ember volt, akin az látszott, hogy nem nagyon élvezi ezt az egészet. Yuta egyedül ült egy fa tövében és csak nézett maga elé. Megembereltem magam és odamentem hozzá.

-Hyung. Te miért ülsz itt egyedül? Van valami baj?-érdeklődtem, mire ő észhez tért és egyből rám nézett.

-Nincs semmi csak fáradt vagyok. Most nincs kedvem játszadozni meg úgy igazán semmihez-motyogta, majd lesütötte tekintetét. Tudtam, hogy hazudik, de nem akartam eröltetni, ezért csak sóhajtottam egyet majd otthagytam. Mikor mindenki kiszórakozta magát elindultunk egy étterembe. Megérkeztünk és mindenki helyet foglalt. Én Yuta mellett ültem, de olyan volt, mintha mérföldekre lennénk egymástól. Egész végig nem szótl egy szót sem, majd felköszöntöttük megköszönte, de aztán megint néma maradt egészen a vacsora végéig.

Mikor visszaértünk a dormunkba egy kicsit megfogyatkozva, mindenki elindult zuhanyozni. Az utolsó tag is végzett és Johnny-hyung ajánlotta, hogy csináljuk egy élő adást Yuta szülinapjára. Láttam rajta, hogy már inkább hagyná ezt a szülinapos dolgot, de azért beleegyezett. Egész Live alatt mindenki viccelődött, szórakazott kivéve az ünnepeltet. Ő jó szokásához híven csak ült némán és eröltetetten mosolygott a kamerába. Majd jött egy komment.

-Yuta oppa miért olyan furcsa ma? Alig beszélt és a mosolya sem volt őszinte-olvasta fel hangosan a hozzászólást Mark. Erre mindannyian Yutára néztünk, akin láttam, hogy meglepődött.

-Én jól vagyok. Nincs semmi bajom-mentegetőzött, de kerülte a szemkontaktust.

-Tényleg nagyon csendes vagy mostanában-helyeselte Taeil, mire bólogattunk.-Haragszol ránk?-kérdezte a legidősebb.

-Egy ideje hozzám sem szólsz, pedig elméletileg én vagyok a szobatársad és a legjobb barátod-és a szerelmed, de azt hangosan nem mondtam ki, mert akkor a rajongók megőrűltek volna és jött volna a Yuwin is real. Yuta rámnézett. A tekintetében csalódás és fájdalom volt, amit nem tudtam hova tenni. Ezután felkelt a kanapéról és besietett közös szobánkba, majd becsapta maga után az ajtót. Mindenki meglepetten nézett hol egymásra, hol a csukott ajtóra.