NCT oneshots

NoMin(1. rész)

Jeno:

Nyáron a legtöbb tinédzser kint lóg a barátaival és együtt mennek el valahova szórakozni, vagy kiruccanni. Na én Lee Jeno nem közéjük tartozok. Ugyanis pár évvel ezelőtt diákmunkát válaltam egész nyárra. Ebben a kis városban, ahol élek, van egy kávézó, amit egy idősebb házaspár üzelemtetett, viszont a tulajdonos 3 évvel ezelőtt sajnáltos módon meghalt, így a feleségére maradt az egész üzlet. Neki, pedig elég nehéz volt egyedül üzemeltetni a helyet, főleg nyáron, amikor tényleg rengeteg ember jár oda. Mivel anya ismeri a hölgyet, így beajánlott engem, hogy minimális pénzért dolgozok ott, mint pincér, amit természetesen örömmel el is fogadott és felajánlotta, hogy, addig lakhatok nála. Előszőr nagyon ellenkeztem, mert nem akartam dolgozni, de aztán, ahogy nekikezdtem és egyre több időt töltöttem ott nagyon megszerettem. Attól függetlenül, hogy sokan tévednek be oda, nagyon békés és nyugodt. Mivel én vagyok az egyedüli nyáron, aki ott dolgozik, van akikkel össze is barátkoztam. Három közel velem egykorú sráccal. Markkal, Donghyuckal és Renjunnal. Velük sokat beszélgettem, mivel majdnem mindennapos vendégek voltak és gyorsan összebarátokztunk. A lényeg az, hogy nagyon közel került hozzám az a hely és már izgatottan várom, hogy végre odaérjek és megint munkába álljak.

-Kincsem ugye elraktál mindent, mert még hazafordulhatunk érte.-zökentett ki anya hangja a gondolataimból.

-Igen, biztos vagyok benne, hogy minden megvan.-válaszoltam.

-Ha bármi bak van azonnal szólj.-aggodalmaskodott, mire csak sóhajtottam.

-Anya, 17 éves vagyok és már harmadik éve csinálom ezt. Sosem volt semmi baj és most sem lesz nyugi.-próbáltam kicsit lenyugtatni több kevesebb sikerrel.

-Tudom csak tudod milyenek az anyák.-mondta, majd leparkolt és kiszállt, hogy segítsen kipakolni.

-Köszönöm, hogy kihoztál.-mosolyogtam rá, nagy bőrönddel a kezembe. Már fordultam volna sarkon, mikor meghallottam anya hangját.

-Khmm

-Igen?-vezettem vissza a tekintetem.

-El sem búcsúzól jó édes anyádtól, Lee Jeno? Milyen dolog ez?-próbált komolyan és szigorúan beszélni, de láttam rajta, hogy, majd elneveti magát.

-Szia anya-mentem oda hozzá, hogy a karjaiba tudjon zárni.

-Legyél ügyes, rendben?-suttogta, majd elengedett.

-Persze én mindi.g az vagyok-mondtam, majd megvártam, míg beül a kocsijába és elhajt, aztán lassa elindultam a jól ismert ház felé.
Mikor odaértem a bejáratához lassan bekopogtam.

-Oh Jeno nagyon hamar ideértél.-nyitott ajtót Minjun néni a bolt tulajdonosa.

-Jó napot, ajumma-válszoltam, majd hagytam, hogy betessékeljen a házába.

-Mennyire megnőttél. Igazi helyes férfi vagy már. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg mondenkinek raboltad el a szívét.-nézegette az arcomat, amitől zavarba jöttem.

-Köszönöm, de nem igazán vágyom még senkire az életembe. Vagyis még nem találtam meg a megfelelő személyt.-motyogtam zavaromba.

-Biztos vagyok benne, hogy nagyon szerencsés lesz az illető-mosolygott.-Jajj! El is felejtettem. Van egy hírem. Idén nem kell egyedül dolgoznod, ugyanis fevettem melléd egy másik fiút. Annyi idős, mint te, szóval biztosan remekül meglesztek.-magyarázta nekem, mire nagyon meglepődtem és nem igazán tudtam mit reagálni.-Van valami baj?-váltott át aggodalmasra.

-Öhm nem nincsen. Csak megelpődtem-magyarázkodtam. Nem akartam mondani, hogy eléggé bánt a dolog. Azt hittem elég vagyok, ahhoz, hogy egyedül dolgozzak itt, de úgy látszik nem.