NCT oneshots

Johnil

Johnny:

A turnénk Amerikában eddig igazán jól megy. Teltházas koncertek, meghívások különböző műsorokba és fényképezkedés sok rajongóval az utcán. Nagyon meglepődtem, hogy itt is mennyi embert érdekel a munkásságunk, de igazából nagyon örültem neki. A legjobb dolog számomra mégis az, hogy találkozhattam a családommal. Nagyon rég nem láttam már őket és elmondhatatlanul hiányoztak. Összeségeben majdnem minden tökéletes számomra egy kis apró dolog kivételevel. Hiába próbálok utalgatni a legidősebb tagunknak, arra, hogy kicsit többett érzek iránta már egy ideje. Igazából már szinte minden tagnak leesett ez kivéve az érintettnek. Ő úgy veszi, hogy én csak nagyon jó barátként nézek rá. A többiek folyamatosan azt hajtogatják nekem, hogy valljak neki. Könnyen beszélnek. Nekik már összejött a dolog és boldogan élnek a párjukkal. Mázlisták.

-Taeilen gondolkozol?-kérdezte Taeyong, mire csak sóhajtottam egyetm.

-Igen. Ki máson? Mit kénne tennem, hogy észrevegye?-temettem arcom a kezembe.

-Esetleg elmondhatnád neki. Akkor tuti leesne neki a dolog.-adta a bölcs apai tanácsát, mire csak megráztam a fejem.

-Aztán meg majd elutasít és tönkreteszem a barátságunkat is.-nevettem fel fájdalmasan.

-Ugyan már. Biztos vagyok benne, hogy nem utasítana el téged.-próbált nyugtatni.

-Te könnyen beszélsz. Neked minden összejött Tennel. Ő is teljesen egyértelmű jeleket adott neked és te is neki. Viszont nálunk teljesen más a helyzet. Itt csak én utalgatok, de Taeiltől semmi visszajelzést nem kapok.-sajnáltattam magam.

-Akkor vidd el valahová-hallottuk meg Mark hangját, aki éppen belépett a nappaliba.

-Hova?-néztem fel rá, mire csak megforgatta a szemét.

-Akárhova. Itt éltél csak tudsz valami jó helyet. Amikor Kanadában voltunk Hyuckal kettesben megnéztük a kedvenc helyeimet. Nagyon tetszett neki. Azt mondta, hogy ott magamhoz képest romantikusabb voltam.-magyarázta lehajtott fejjel. Hát igen látszik rajta, hogy még mindig félénk, ha a Haechannal való kapcsolatáról van szó. Pedig szerintem aranyosak, már, amikor Mark hagyja magát.

-Ez nem is rossz ötlet. Egy zseni vagy haver.-mondtam kicsit hangosabban, mire mindketten rámnéztek és ekkor esett le, hogy hajnali 5 óra van és rajtunk kívül még mindenki alszik.

-Mi volt ez? Van valami baj?-jött ki egy álmos Donghyuck a szobájából, miközben a szemét dörzsölgette.

-Nem nincsen semmi, szóval vissza is mehetünk aludni-ment oda hozzá Mark.

-Hmm. Oké hyung.-ásította a legfiatalab, majd rádölt a legfiatalabb repperünk mellkasára és lehunyta a szemét.

-Öhm nem itt gondoltam. Gyere, Hyuck menjünk vissza.-húzta Mark maga után a nyafogó maknaet. Még visszafordult felém és gyilkos pillatásokkal illetett engem.

-Bocsi-suttogtam oda neki vigyorogva.

-Nekünk is vissza kéne mennünk aludni. Nem gondolod?-kérdezte a leader.

-Menj csak. Én kitalálom, hogy hova vigyem Taeilt.-mosolyogtam rá, mire csak bólintott és ő is visszavonult aludni.

Végignéztem minden lehetőséget, hogy hova kéne vinnem hyungot, de a legjobbnak azt találtam, ha megmutatom neki a gyerekkorom kedvenc helyét.

-Jó reggelt Johnny!-hallottam meg gondolataim főszereplőjét.

-Neked is hyung!-mosolyogtam rá.

-Mióta vagy fent?-kérdezte, miközben ehylet foglalt mellettem a kanapén.

-Nem olyan rég óta.-hazdutam. Most nem ez a lényeg-Amúgy hyung azon gondolodtam, hogy ma nem akarsz e velem eljönni valahova?-kérdeztem reményteli szemekkel.