NCT oneshots

Taeten

Taeyong:

Kiélvezve a szabadnapunkat elrángattam Tent vásárolni. Tudom, hogy utálja, de nekem muszáj beszereznem ezt-azt, viszont időt is szeretnék vele tölteni. Végre sikerült végigjárnunk az összes boltot és elindulhattunk haza. Mikor beültünk a kocsiba mindketten sóhajtottunk egy nagyot. Odafordultam párom felé és rámosolyogtam.

-Köszönöm, hogy elkísértél, pedig tudom, hogy nem szereted ezt és mégis itt vagy-hajoltam közelebb hozzá, majd mondatom végén összetapasztottam ajkainkat. Lágyan megfogtam puha arcát és simogattam, miközben elmélyítettem a csókot. Mikor elváltunk egymástól kipirult arccal fürkésztük a másikat. Ten hangja szakította meg a pillanatot.

-Induljunk, hyung, mert így sosem érünk haza-mondta, én ismét elvigyorodtam, majd egy gyors puszit hintve szájára már kezdtem is beindítani az autót. Még milyen szerencse, hogy a menedzser ide adta az autót és az, hogy sötétített az üvege. Ha nem lenne az minden bizonnyal már menne a TaeTen is real dolog. Az út közben nem beszélgettünk, mivel Ten az ablaknak dőlve próbált pihenni. Mikor visszaértünk a dormhoz, gyorsan felkeltettem alvó társamat.

-Tennie, ébredj, itthon vagyunk-suttogtam a fülébe, aminek hatására kirázta a hideg.

-Ébren vagyok, na-motyogta, de láttam, ahogy a szemét dörzsölgeti és ásítozik. Csak vigyorogva ráztam a fejem, majd követtem őt a bejárat felé. Mikor beléptünk a bent lévő bandatagok nagy része odarohant hozzánk és egy kérdéssel bombáztak, minket. Mégpedig azzal, hogy mi lesz a kaja és, ha lesz, mikor. Komolyan mondom úgy csinálták, mint akik egy hónapja nem ettek egy falatot sem.

-Most kezdem csinálni a vacsit szóval, úgy másfél óra múlva lesz kész. Az mindenkinek jó?-kérdeztem, mire mindannyian bólogattak és már szóródtak is szét a lakásban. Bevánszorogtam a konyhába, kipakoltam a szatyorból és átnéztem mi is kell most nekem. Hallottam, hogy valaki bejön a konyhába és megáll az ajtóban.

-Segítsek, hyung?-hallottam meg a számomra legkedvesebb és legédesebb hangot. Megfordultam és odasétáltam hozzá.

-Azt hittem mész aludni. A kocsiban még nagyon fáradt voltál-magyaráztam, miközben átkaroltam a derekát.

-Elmúlt. Most, akkor szeretnéd, hogy segítsek vagy nem?-kezdett idegesebb lenni, mire megint egy vigyor csúszott a számra és nyomtam egy gyors csókot párnáira.

-Még szép, hogy szeretném. Nekem az a legjobb, ha velem vagy-néztem mélyen gyönyörű szemeibe. Láttam, hogy elpirult.

-H-hyung, akkor kezdjuk már el a főzést, mert nem lesz kész magától-dadogta, majd kiszakadva a karjaimból indult el a szakácskönyvért. Nagy serényen tanulmányozta a fordítva tartott könyvet. A kis hiba ellenére nekem úgy tűnt, hogy nagyon bele van mélyedve a sorokba. Ezen elkezdtem nevetni, meglehetősen hangosan.

-Most mit nevetsz?-érdeklődött, erre én csak még jobban kacagni kezdtem.

-Mondd csak biztosan jó receptet olvasol?-már folytak a könnyeim a sok nevetéstől. Ten először csak értetlenül nézett rám, majd a könyvre, aztán mikor realizálódott benne, mi is történt, megint elpirult.

-Ez véletlen volt-jött zavarba teljesen-Ne nevess már, hanem segíts-fogta meg a csuklómat és rántott maga után a gázhoz-Ha ennyire értesz hozzá, akkor kezdjed, én figyelek-tette karba a kezét és szigorúan nézett engem.

-Igenis, uram-próbáltam visszaszorítani mosolyomat, több, kevesebb sikerrel-Na akkor megtennéd, hogy kipakolod a pultra ezeket-mutattam a hozzávalókra, amik levoltak írva a könyvbe. Ten sarkonfordulva, már pakolt is ki a hűtőből. Mikor mindennel végzett, ügy döntöttem kiosztom neki a feladatokat-Na, akkor figyelj. Te mosd meg a zöldségeket, aztán vágd föl őket, jó?-kérdeztem, mire ő bólintott és neki is látott a feladat elvégzéséhez. Én is nekiláttam a dolgomnak. Már egy negyed órája munkálkodtunk, mélyen belemerülve a munkába. Hirtelen meghallottam, ahogy a mögöttem lévő Ten fájdalmasan felszisszen. Gyorsan hátrafordultam és odasiettem hozzá.

-Mi történt? Jól vagy?-aggodalmaskodtam, mire Ten a mellkasomhoz bújt, miközben az ujját szorongatta. Szegény biztosan elvágta, nagyon fájhat neki.-Jajj Tennie~-már egy ideje ebben a pózban álltunk, mikor az ölelésemben lévő elkezdett nevetni, mire eltoltam magamtól és furcsálóan néztem rá. Mazoista lett vagy mi?

-Bevetted-nézett rám-Nagyon bedőltél, Taeyong!-kezdett bele valami idétlen győzedelmi táncba. Eléggé mérges lettem, ezért visszamentem a tűzhelyhez és folytattam, ahol abbahagytam-Na~Most miért vagy ilyen? Megérdemelted-magyarázta.

-Tudod mennyire aggódtam?!-kérdeztem idegesen, meg nem fordulva.

-Ezt, azért kapod, amiért kinevettél-mondta, mire én még idegesebb lettem. Nem gondolkodva szedtem fel egy adag lisztet az asztalról, majd egy jól irányzott mozdulattal Tenhez vágtam. Nem csak a pólója, hanem a haja és az arca is lisztes lett. Ezen kívül még a padló nagy részét is beborította a fehér por, amire Ten sikeresen ráesett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen aranyos lesz ebben az állapotban.

-Na mostmár kvittek vagyunk ugye?-kérdeztem nevetve és odanyújtottam felé a kezem, hogy felsegítsem. Már húztam volna fel, mikor egy határozott mozdulattal lerántott magához a lisztes padlóra. Ő is elkezdett fenhangon nevetni és vágott hozzám egy adagot a porból. Egy valóságos háború keletkezett az apró kis csínyjéből. A harcot a konyhába beérkező Mark szakította meg.

-Itt meg mi történt?-érdeklődött, hol rám, hol a mellettem ülő Tenre nézve. Mi csak egymásra néztünk, majd egy roppant egyszerű választ adtunk a kérdésére.

-Kajacsata, de te ehhez még túl fiatal vagy-mondtuk egyszerre.

-Szerintem én szólok Johnny-hyungnak-hagyta el ezzel a kijelentéssel a konyhát. Minket nem érdekeltek a következmények, így ott folytattuk, ahol abbahagytuk, kiélvezve az egymással eltöltött "meghitt" időt...