NCT oneshots

Taeten

Ten:

Már egy pár hét eltel azóta, hogy a WayV-vel Koreába jöttünk. Az új tagok is tökéletesen beilesszekedtek, szóval minden tökéletes, ha lehet így fogalmaznom. Ma egy nagyon különleges nap van számunkra, ugyanis ez drága leaderünk születésnapja. Mióta viszajöttem, azóta rengeteg időt töltünk együtt, ezért szeretném, ha ma kicsit tudnám húzni az idegeit, azzal, hogy más tagokon lógok. Lehet ez így bunkónak hangozhat, de, így csak még jobban fogja élvezni, majd az "ajándékát".

-Jó reggelt Ten.-zökkentett ki gondolataim közül Taeyong reggeli rekedtes hangjaa fülem mellöl, majd megéreztem karjait a derekamon.

-Neked is jó reggelt.-fordultam meg ölelésébe, hogy a szemébe tudjak nézni, majd lassan ajkaira hajoltam. Tudom, azt mondtam, hogy próbálom őt kerülni a nap folyamán, de még csak reggel van és, azért nekem sem lesz könnyű egész nap ignorálni őt.

Lassan felemászott és ráült a derekamra, majd elmélyítette a csókunkat. Nagyon nagy akaraterőre volt szükségem, ahhoz, hogy ezt már ne viszonozzam.

-Van valami baj?-kérdezte, mikor elvált tőlem.

-Nem nincs. Csak még kicsit korán van ehhez nem gondolod?-kéredeztem, mire előszőr csak értetlenül nézett rám, majd elmosolyodott és gyorsan és lágyan megcsókolt.

-Igazad van. Itt az ideje reggelizni. Gyere.-kelt fel derekamról, majd felhúzott engem is, hogy együtt el tudjunk indulni a konyhába. Na, akkor mostantól van érvényben a tervem.

Mikor kiértünk a konyhába már egy pár tag az asztalnál ült és éppen tüntették el a reggelijüket, amit Johnny serényen csinált a konyhába.

-Jó reggelt mindenkinek-köszöntem nekik amit viszontoztak. Megláttam, hogy Hendery mellet van még egy szabad hely. Gyorsan odaültem mellé és elkezdtem vele valami teljesen lényegtelen dologról beszélni. Hallottam, hogy pár perc múlva Taeyong is helyetfoglalt, ezért felépillantottam. Láttam milyen gyilkos tekintettel méreget minket, ezzel jelezve nekem, hogy működik, amit kitaláltam.

-Mi elmegyünk vásárolni-hallottam meg Taeil hangját, aki az ajtóban állt Johnnyval az oldalán. Gyorsan felpattantam és odamentem hozzájuk.

-Én is mehetek veletek?-kérdeztem kiskuyta szemekkel, mire csak egymásra néztek, majd bólintottak.

Visszafordultam, hogy felvegyem a cipőmet és mentem a két legidősebb után. Még mielőtt kiképtem volna a dormból odanéztem Taeyongra, aki csak szomorúan nézett utánam. Nem mondom, hogy nekem jó ez, de megéri.

Taeyong:

Nem hiszem el Tent. Reggel lerázott, az asztalnál nem is ült még a közelembe sem, most, pedig itt hagy, mikor itt lenne az egész nap teljesen szabadon. Nem szokott ilyet csinálni. Vajon megbántottam valamivel? Csináltam valami hülyeséget? Nem emlékszem ilyesmire, de, ha mégis tettem valamit, akkor meg egy utolsó szemét vagyok, mert fájdalmat okoztam neki. Az étvágyam is teljesen elment, így megköszöntem az ételt, majd elindultam a szobámba. Mikor odaértem lefeküdtem az ágyra, majd a telefonomat vettem a kezembe. Írtam tennek egy üzenetet, amibe az állt, hogy "Csináltam valamit?" és, hogy "Haragszol rám?". Nem kaptam rájuk választ. Így nagy kínomban megpróbáltam aludni. Hátha gyorsabban fog telni az idő. Azt hittem, hogy a születésnapomat élvezni fogom, de ez a dolog, eddig teljesen elmaradt.

Ten:

-Figyeljetek. Sajnálom, hogy csak úgy a semmiből rátok törtem ezzel, hogy veletek jövök. Csak Taeyongot akarom ma valahogy elkerülni.-magyaráztam nekik.

-Ugye tudod, hogy ezzel elég nagy fájdalmat okozol neki.-nézett rám szemrehányóan Taeil, mire csak lehajtottam a fejem.

-Tudom, hyung, de van egy tervem, ami kárpótolni fogja őt-vigyorogtam rá, mire csak kérdőn felhúzta a szemöldökét.