NCT oneshots

Dojae+Markhyuck

Jaehyun:

Doyoung napok óta nagyon furán viselkedik. Akárhányszor odamegyek hozzá, hogy végre kettesben legyünk, csak csöndben ül, vagy elmegy mellőlem. Nem tudom mit tettem ellene, de valahogy, ki kell derítenem, mert ez így nem mehet tovább.

-Taeyong-hyung.-mentem oda a vezetőnkhöz valami tanácsért.

-Igen?

-Szerinted Doyoungnak mi a baja velem?-kérdeztem.

-Van veled baja?

-Napok óta kerül engem és nem hajlandó hozzám szólni.-panaszkodtam.

-És semmi ötleted sincs miért ilyen?

-Nincs. Nem emlékszem semmi rossz dologra, amit tehettem volna ellene. Hogyan beszéljek vele, ha nem akar egy légtérbe lenni velem?

-Valahogy el kell érned, hogy beszéljetek. Ha komolyan megkéred biztos bele fog menni. Szeret téged és nem hagyná, hogy emiatt menjen tönkre a kapcsolatotok.-javasolta.

-Remélem igazad van-mondtam kételkedve.

-Itt is az alkalom, mert ott jön Doyoung.-mutatott mögém.-Most, akkor hagylak titeket.-mondta, majd elvonult a szobájába.

-Beszélnünk kell.-álltam drága párom elé.

-Mégis miről? El akarod mondani, hogy mást szeretsz és szakítasz velem?-kérdezte idegesen, de egyszerűen nem értettem, mire gondol. Miért ne szeretném?

-Miről beszélsz?

-Látom, hogy nézel Taeyong-hyungra.-mondta szomorúan, mire mégjobban meglepődtem.

-Mivan?

-Mindegy, hagyjuk ezt.-mondta, majd ott akart hagyni, de én nem hagytam neki.

-Figyelj. Nem tudom, mi ütött beléd, de biztosíthatlak, hogy egy valós dolog sem volt abban amiket mondtál. Téged szeretlek, nem akarok veled szakítani és nem nézek sehogy sem Taeyongra. Amúgy is, neki ott van Ten.-magyaráztam. Doyoung végig csak csöndben fürkészte a földet.-Nyuszi. Miért gondoltál ilyenekre?

-É-én, láttam egy csomó kommentet, arról, hogy te meg Taeyong mennyire összeilletek. Mostanában rengeteg időt töltötök együtt, ezért féltékeny lettem.

-Sosem gondoltam volna, hogy te valaha is féltékeny leszel.

-Már, hogyne lennék. Taeyong tökéletes, kedves, helyes, tehetséges. Minden megvan benne, ami kell.-motyogta lehajtott fejjel.

-Nézz rám-fogta, meg arcát, majd felemeltem a fejét.-Igen az igaz, hogy Taeyong eszméletlenül helyes, viszont nekem te vagy a tökéletes személy, aki mellett jól érzem magam. Te vagy az, aki mellett minden nap boldog tudok lenni. Már reggel egyből hatalmas lendületet ad az, hogy melletted ébredek fel és nézhetem, ahogy nyugodtan alszol és ezért nagyon hálás vagyok neked.

-De-bele akart szólni, de nem engedtem neki.

-Doyoung, tudod te, hogy mennyire szeretlek?

-Mi?

-Tudod?

-Öhm. Nem tudom.

-Akkor most tisztázom-néztem mélyen a szemeibe.-Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek és nem érdekel mások mit mondanak, vagy gondolnak erről. Én vagyok a legszerencsésebb ember, azért, mert vagy nekem.-húztam szorosan magamhoz, majd ajkaira tapadtam. Pár percig tartott a csókunk, amit Doyoung szakított meg.

-Köszönöm.-nézett hálásan a szemembe.

-Ne köszönj semmit, csak az igazat mondtam.-magyaráztam, majd ismételten birtokba vettem ajkait. Remélem végleg sikerült tisztáznom mindent Doyounggal.