NCT oneshots

TaeTen+LuWoo+YuWin

A WayV tagjai végre visszatértek Koreába. Mindenki örült, hogy újra láhatja a tagokat. A frissen debütáltak kíváncsiak voltak, hogy mennyire tudnak beilleszkedni egy már igen jól működő szerkezetbe. Viszont a félelmeik ellenére is nagyon várták, hogy találkozhassanak velük. Három tagot különösen lázba hozott a hazaút gondolata.

Ten:

Lassan leszállunk a repülővel és megyünk vissza a jól ismert kollégiumunkba. Nem fogom a többiek szemébe mondani, de nagyon hiányoztak. Haechan folyamatos hülyéskedése és az, ahogy Mark próblaja őt visszafogni, a Dreamerek gyerekes viselkedése, Johnny hülye viccei, amin mindenki megforgatja a szemét, mintha nem tetszett volna neki, viszont mégis vigyorognak rajta. Egyszerűen ez az egész. Nem azért modnom ezt, mert nem éreztem jól magammal az újakkal, de mégis csak eddig majdnem minden napomat velük töltöttem és ez a több hónapos távollét nem volt túl jó. Főleg Taeyong nélkül. Nagyon nehez viseltem azt, hogy nem láthatom őt.

Egy nagy sóhaj hagyta el az ajkaimat, miközben néztem ki az ablakon.

-Várod már, hogy leszálljunk ugye?-nézett rám, Kun mosolyogva. Halkan kérdezte, mert Xiaojun közben a vállán aludt.

-Igen. Már nagyon vártam, hogy visszajöjjünk. Ne értsd félre, nagyon élveztem a promocióinkat, de azért hiányoznak a többiek is.-suttogtam.

-Főleg Taeyong-hyung, ugye?-kérdezte, mire csak elpirulva hajtottam le a fejem.

-Igen főleg ő.-motyogtam zavaromba, majd lehunytam a szeme és vártam, hogy megérkezzünk.

Lucas:

Leszálltunk a géppel, majd megkerestük a holmijainkat és kimentünk a kocsihoz. A menedzser mosolyogva köszönt nekünk, amit viszonoztunk. Beszálltunk a járműbe és elindultunk haza. Elmondhatatlanul várom, hogy megérkezzünk. Jungwoot már nagyon rég nem láttam és aggódom érte, mert, ahogy néztem a koncertfelvételeket azt vettem észre, hogy mennyire nagyon vékony lett. Remélem csak bebeszélem magnak és nincsen semmi baja. Azt nem bírnám ki.

-Xuxi, minden rendben van?-kérdezte Winwin-Nagyon csendes vagy.

-Igen jól vagyok csak gondolkodtam.-mosolyogtam rájuk.

-Mióta ismerlek még nem láttalak ilyen csendesnek.-Mondta, Yangyang.

-Hát igen ti még nem ismeritek a romantikus és aggódó Xuxit.-magyarázta Ten-hyung, mire én csak meglepetten néztem rá.

-Nem is vagyok másabb-morogtam, mire csak felnevetett.

-Akkor te nem látod, hogy milyen vagy, mikor veled van Jungwoo.-mondta, mire én belegondoltam és rá kellett döbbennem, hogy igaza van. Mikor Jungwoo a közelben van sokkal nyugodtabb és érzelmesebb vagyok. Olyankor hátraszorítom a gyerekes énemet és felszínre tör a felnőtebb és éretebb Xuxi-Na ugye?

-Igazad van.-törődtem bele. Lassan megérkeztünk a dormba, ahová villámléptekkel futottam fel. Benyitottam a nappaliba, ahol a többiek egyből rámkapták a tekintetüket. Megláttam, Jungwoot, aki a kanapé mögött ácsorgott. Megszüntettem a köztünk lévő távolságot és egy erős ölelésbe vontam.

-Szia-suttogtam hajába és beszívtam hiányolt és jellegzetes illatát.

-Szia-viszonozta az ölelésemet és beletemette arcát a mellkasomba.-Nagyon hiányoztál.

-Te is nekem. Elmondhatatlanul.-futattam végig ujjaimat pihe-puha tincsei között. Csak álltünk egymást ölelve, miközben én azon gondolkodtam, hogy lehetek ennyire szerencsés, hogy egy ilyen ember van mellettem.

Ten:

Megérkeztünk a kollégiumhoz, ahová Lucas roham léptekben ment fel. Én csak mosolyogva ráztam meg a fejem, majd követtem őt lényegesen lassabban.