NCT oneshots

Luwoo

Lucas:

Okay, pár percen belűl a színpadon állhatok újra. Minden egyes alkalommal kiráz a hideg, mikor meghallom a rajongók buzdító hangját. Végignéztem a többi tagon is és azt vettem észre, hogy még a tapasztalt tagok is izgulnak és idegesek. Egyvalakit viszont nem találtam meg a szememmel. Jungwoot. Nem tudtam hol lehet, ugyanis a kocsiba még ott ült mellettem és vállamra hajtva fejét mihent, most pedig sehol sincs. Nekiálltam megkeresni drága kis barátomat. Néztem a színpad mögött a másik oldalon a büfébe, de sehol nem volt. A többieket is megkérdeztem nem találkoztak e valahol szerelmemmel, viszont kiderült ők sem látták sehol. Elkezdtem egyre jobban aggódni, mivel tudtam milyen ügyetlen és esetlen Jungwoo. Elindultam az utolsó helyhez az öltözőhöz. Mikor benyitottam csalódásomra nem volt ott senki, már éppen kezdtem feladni és pánikolni, mikor meghallottam valamit a mosdóból. Gyors léptekkel elindultam a helyiség felé és megálltam az ajtó előtt. Hallottam, hogy valaki bent van és mivel ez a mi öltözőn reménykedtem benne, hogy rég óta keresett párom van bent.

-Jungwoo~te vagy bent?-kérdeztem, mire teljes csönd lett bent. Majd végül egy gyenge erőtlen hang szólalt meg.

-Lucas..-hallottam meg Jungwoo hangját, viszont, mikor abbahagyta a beszédet észrevettem, hogy nagyon szaporán veszi a levegőt. Erre megint rámjött a nagymértékű aggodalom.

-Mi a baj? Rosszul vagy? Nyids ki kérlek!-aggodalmaskodtam, mire hallottam az ajtó nyitódásáz és egy nagyon sápadt és nagyon gyenge Jungwoo borult a karjaim közé.

-Hé mi baj? Mi történik veled?-mostmár pánikoltam, mikor láttam, ahogy szerelmem megszorítja a pólómat és próbálja szabályozni a légzését nem túl nagy sikerrel. Majd végül megszólalt.

-Xuxi...-próbált beszélni, de elég nehéz dolga volt.-Nekem....pánikrohamom van....-hadarta el két levegővétel közt. Erre teljesen lefagytam, viszont az volt a szerecsém, hogy még suliba volt egy osztálytársam akinek szintén voltak pánikrohamai és a tanárnő rendesen kioktatott , minket mit is kell ilyenkor csinálni. Leültettem Jungwoot az egyik székre én pedig legugoltam elé, hogy szemmagsságba legyünk egymással. Egyik kezem rátettem vörös arcára míg másikkal elhúztam haját a szeméből, hogy beletudjak nézni.

-Jólvan kérlek figyelj rám, Jungwoo.-kezdtem bele.-Próbálj meg arra koncentrálni, hogy én, hogy veszem a levegőt és utánozd-magyaráztam, majd elkezdtem egyenletesen venni a levegőt, amit Jungwoo próbált utánozni, több kevesebb sikerrel.-Jó, ügyes vagy.-biztattam. Sajnos hiába próbálkozott szegény nem sikerült neki. Már nem igazán volt ötleltem így saját ötlethez folyamodtam. Fogtam magam szorosan átöleltem és elkezdtem nyugtató szavakat súgni a fülébe. Egy kis idő mulva a légzése visszaállt. Hatalmas kő esett le a szívemről.

-Rendben nincs semmi baj-suttogtam a fülébe, aminek hatására még közelebb bújt hozzám.-Mitől volt a rohamod?-érdeklődtem.

-Az izgalomtól. Végig az járt a fejembe mi van, ha elrontom ezzel lehúzom a a csapatot. És arra gondoltam lehet, hogy amiatt megutáltok és kiraktok a bandából-kezdtek el potyogni újra a könnyei.

-Ne is gondolj ilyenekre. Soha nem tudnánk rád haragudni utálni meg főleg nem tudunk.-nyugtattam és az ölembe húztam. Kellemes csend ült közénk,amit én szakítottam meg.-Miért nem szóltál valakinek?-kérdeztem, erre ő lesütötte a szemét.

-Sajnálom. Nem akartam teher lenni nektek-magyarázta.

-Nem vagy teher Jungwoo. Szeretünk és mindig számíthatsz ránk ezt ne felejtsd el-mondtam neki egy nagy mosoly kiséreteben.-Na menjünk vissza a többiekhez már biztos várnak minket. Mikor kiértünk a többiek érdeklődtek, hogy hol voltunk. Mikor elmagyaráztam nekik, mindenki megnyugatta Jungwoot azzal, hogy minden rendben lesz. Már a színpad szélén álltunk teljes készelétben. Én Jungwoo mellett foglaltam el helyemet és folyamatosan figyeltem nincs e semmi baja.

-Lucas nyugi. Rendben vagyok-bíztatgatott-Szeretném megköszönni, hogy segítettél nekem. Nagyon hálás vagyok-pirult el. Én csak vigyorogtam.

-Még szép, hogy segítettem. Mindent megteszek azért, akit szeretek-emeltem fel álla alá nyulva a fejét, hogy szemeibe tudjak nézni.-Nagyon szeretlek.-hajoltam oda hozzá egy csókra. Mikor összeért az ajkunk teljesen átjárta mindenemet a melegség. Óvatosan átöleltem a derekát és úgy húztam közelebb magamhoz.

-Én is szeretlek téged,Xuxi. Nem is tudod mennyire.-válaszolta. A tökeletes pillanatunkat a leader hangja szakította meg, aki mondta, hogy kezdünk. Mi mosolyogva lépkedtünk oda hozzájuk, mivel tudtuk, hogy nem lesz semmi baj.