NCT oneshots

Markhuyck

Mark:

-Hyuck ne drámázz már. Ne úgy viselkedj, mint egy hisztis öt éves.-mondogattam neki bölcsességeiem, de láttam, hogy ezzel nem hatom meg.

-Miért van az, hogy mindig itt kötünk ki, Mark. Hogy lehet, hogy mindig vita lesz abból, ha elkezdelek ölelgetni?-akadt ki.

-Ez a baj. Nem érted meg, hogy nekem nem az a bajom, hogy ölelgetsz, hanem az, hogy ezt milyen szituációban teszed.-próbáltam megőrizni a hidegvéremet vele szemben, de éreztem, hogy ez nem fog sokáig, így maradni.-Ne a nyilvánosság előtt, Hyuck. Kérlek.

-Értem. Tehét az a baj, hogy kimutatom feléd a szeretetem. Persze velem van a baj. Mindig én vagyok hibás-mondta, mire csak sóhajtottam.

-Hyuck te is tudod, hogy ez nem igaz.-próbáltam beszélni vele, de nem hagyta.

-De, Mark. Pontosan ezt mondod. Azzal baj van, ha én ölelgetlek téged, de te nyugodtan csinálhatod ezt akárkivel. Nyilván, ez így fer?-tárta szét karjait idegesen.

-Mikor ölelgetek én bárkit is? Nagyon ritka az ilyen eset, mert én tudom türtőztetmi magam, akkor, ha a rajongóink előtt vagyunk. Veled ellentétben.-dörgöltem az orra alá.

-Imádom, hogy nem engeded, hogy megöleljelek, de, ha ezt mással teszem, akkor meg féltékeny vagy.-morogta.

-Istenem, Hyuck. Tedd már túl magad ezen-emeltem meg a hangom.-Nem tudod milyen látni a kommentek azok alatt a képek alatt, amiken mi vagyunk. Annyira zavarbaejtő.

-Zavar, hogy azt feltételezik, hogy együtt vagyunk? Fáj az igazság? Ennyire szégyelsz Mark?-kérdezte.

-Nem szégyellek téged, de gondolom te sem akarod, hogy kirugjanak bennünkez azért, mert egyszer lebukunk. Vagy ezt szeretnéd elérni?

-Te is tudod, hogy ezt nem akarom. Miért úgy beszélsz velem, mint egy értetlen gyerekkel?

-Talán azért, mert az vagy. Egy gyerek, aki nem fogja fel a tetteinek a súlyát. Miattad nem mutathatunk semmit sem nyilvánosan, mert még régebben lázba hoztad a rajongókat és ez azóta is tart.-kezdtem elveszíteni a türelmemet vele szemben.

-Ezért nézel rám úgy, mintha udnorodnál tőlem? Olyan vagy előttük, mintha zavarna a jelenlétem.

-Ez lehet azért van, mert sokszor zavarsz engem. Régebben aranyos volt a folyton pörgős személyiséged, de egy idő után már nagyon fárasztó. Néha azt akarom, hogy hagyj békén és menj el! Most is a Dreammel kéne lenned, nem? Miért nem ott vagy?-érdeklődtem, de közben nem vettem figyelembe a szavak súlyát, amiket kimondtam. Láttam, hogy Hyuck teljesen lefagy, majd kis idő múlva megköszörülte a torkát.

-Azért jöttem, hogy végre tudjak időt tölteni a barátommal, mert hiányzott, de mostmár tudom, hogy én neki nem. Sajnálom, hogy ilyen vagyok, Mark. Sajnálom, hogy megöleltelek, hogy büszekén vállalom a szeretetem feléd. Tudod mit? Sajnálom, hogy szeretlek.-kiabálta, majd elfordult és kisietett a szobából. Nekem ebben a pillanatban esett le, hogy mennyire szörnyű dolgokat mondtam neki. A gondolataomból kiszakított a bejárati ajtó csapódásának hangja. Leültem az ágyra és arcomat a tenyerembe temettem.
Hogy lehetek ilyen? Miért bántom mindig szegényt a szavaimmal? Gondolkodj már mielőtt beszélsz, te idióta.

-Mark, megint veszekedtetek?-szakította meg gondolataimat, Taeyong-hyung hangja.

-Igen. Az én hibám volt. Nagyon rossz dolgokat vágtam a fejéhez, pedig ő semmit sem tett. Nyugodtan adhatsz nekem fejmosást, hyung. Le is szidhatsz. Megérdemlem.-sóhajtottam és próbáltam a lehető legkisebbre összehúzni magam.