NCT oneshots

DoJae

Doyoung:

Gyűlölök skizofrén lenni. A fejemben lévő hangok nem hagynak békén és még az emberek is úgy kezelnek, mint valami őrültet. Pedig nem vagyok az. Senkinek sem ártottam saját magam kivetelével, szóval nem érdemlem meg ezt. Amikor elkezdtem az egyetemet mindem rendben volt, mert direkt megkértem az igazatót és a tanáraimat, hogy ne beszéljenek erről senkinek sem. Egy darabig sikerült is titokban tartani a betegségem, de aztán valahogy kiderült és azóta minden megvaltozott. Az úgynevezett barátaim elkerülnek, van még mikor köszönni sem hajlandóak nekem. Igazából a szobatársam az egyetlen ember, aki próbál normálisan viselkedni, amiért nagyon hálás vagyok neki, de nem tud sokat segíteni. Mióta kiderült sokat romlott a mentális állapotom, van, hogy még a gyógyszerek sem segítenek és már kezdek beleunni.

-Szia Doyoung!-köszönt a szobatásram Jaehyun.

-Szia-suttogtam neki.

-Te nem jössz ki egy kicsit szórakozni? Nagyon régen mozdultál ki utoljára. Jót tenne neked a társaság.-magyarázta, mire felvontam a szemöldököm.

-Mégis mi értelme lenne? Te is tudod, hogy néznének rám. Az őrült gyerek, aki hangokat hall és szuicid hajlamai vannak.-ecseteltem neki.

-Doyoung. Nem vagy őrült. Nem te tehetsz arról, hogy beteg vagy. Ezt neked is tudnod kell.-ült le az ágyamra.

-Én tisztában vagyok vele, de ezt mások nem így gondolják. Inkább hagyjuk ezt. Menj és érezd jól magad, én megleszek.-mondtam, mire csak felsóhajtott.

-Biztos vagy benne, hogy nem jössz?-kérdezte még utoljára bizakodóan.

-Biztos

-Akkor, majd jövök. Ne csinálj semmi hülyeséget-mondta szigorúan.

-Úgy ismersz?

-Erre hadd ne kelljen válaszolnom. Na de komolyan Doyoung vigyázz magadra kérlek-aggodalmaskodott.

-Rendben. Te se full részegen gyere vissza.-kontráztam.

-Kocsival megyek, szóval óvatos leszek. Na szia, nemsokára találkozunk-köszönt, majd kilépett az ajtón. Egyedül hagyva engem és a legnagyobb ellenségemet. A gondolataimat. Amint kiléppet az ajtón a szokasos hang elkezdte mondani a magáét. Pontosan ezért szeretek Jaehyun közelében, mert ilyenkor a hang teljesen megszűnik.

Elővettem a fülhallgatomat és elkezdtem zenét hallgatni, mivel ez az, ami valamilyen szinten tompítja a hangot. Nem szünteti meg teljesen, de messze nem olyan hangos. Lefeküdtem az oldalamra és megpróbáltam aludni, ami hellyel közzel sikerült.
Nyugtalan alvásomból az ajtó nyitódása zökentett ki. Lassan kinyitottam a szemem, majd felültem az ágyba.

-Szia Doyoung-köszönt teljesen normálisan. Egyáltalán nem tünt részegnek.

-Nem ittál?-kérdeztem, mire csak nemlegesen rázta a fejét.

-Mondtam hogy nem fogok.

-Azt hittem ezt csak úgy mondod, de igazad volt és büszke vagyok.-mosolyogtam rá, amit viszonzott is.

-Elmegyek zuhanyozni, mindjárt jövök.
Igazából nem tudom eldönteni hogy vajon miket csinál egy bulin. Nem iszik és annak ellenére, hogy mennyi lány rajong érte, eddig senkinek nem láttam, hogy engedett volna. Lehet csak nagyon jól titkolja. Ki tudja?
Mikor végzett és visszatért egyből ledőlt az ágyába. Pár percig csenben voltunk, amit az ő hangja tört meg.

-Zenét hallgattál?-kérdezte, mire bólintottam.-Hogy tudsz ennyi zenét hallgatni? Én biztosan ráunnék, ha szinte egész nap ezt csinálnám.