NCT oneshots

Taeten

Ten:

-Anyám..-Hallottam meg Taeyong hangját a szobámhoz közel. Kis idő elteltével a lépteket még hangosabban hallottam, majd kinyílt az ajtó és megláttam leaderünket.

-Na mi a baj?-kérdeztem meg, miután becsukta maga után az ajtót.

-A Doaje kibékült, szerecsére, de azért lehetnének óvatosabbak-magyarázta. Kuncogtam egyett, mire az előttem álló egy gyilkos pillantást vetett felém.

-Na Tae~Ne legyél már ilyen. Annak örüljünk, hogy minden rendbe jött köztük, nem az a lényeg, hogyan történt ez-keltem fel az ágyról és Taeyong felé vettem az irányt-Vagy ezzel, arra célzol, hogy nekünk is tenni kéne valamit?-hergeltem, viszont reménykedtem benne, hogy poénnak vette, mert túl fáradt vagyok most bármihez is.

-Alig állsz a lábadon, ilyen állapotban nem fogunk semmit sem csinálni. Maximum alszunk. Nekem még el kell mennen zuhanyozni. Mindjárt jövök-mondta nekem, egy gyors csókot nyomva ajkaimra, mire csak elmosolyodtam. Boldog voltam, mert törődik velem. Taeyong annak ellenére, hogy nagyon karizmatikus és szigorú a színpadon a valóságban nagyon kedves és törődő. Visszafeküdtem az ágyunkra, ugyanis most nem a dormban tartózkodtunk és itt a szobánkban simán összetudtuk tolni az ágyakat és persze, hogy éltünk ezzel a lehetőséggel. Szerencsére mindenki választhatott saját magának szobatársat, így nem születtek meglepetések. Behunytam a szemem, hogy pihenjek egy kicsit, míg vártam, hogy párom végezzen a fürdéssel.

Meghallottam a fürdőszobaajtó nyitódását, mire odakaptamba tekintetem. Megpillantottam Taeyongot, akinek hajából még mindig csöpögött a víz. Közelebb jött az ágyhoz majd egy hirtelen mozdulattal bedőlt mellém.

-Azt hittem már alszol. Nagyon fáradtnak tűnsz-aggodalmaskodott és végigsimított arcomon. Szemében látszott a törődés és szeretet. Annyira imádom...

-Ne aggódj! Jól vagyok csak mostanában nem volt, annyi időm pihenni, de rendben leszek.-nyugtatgattam egy biztató mosoly kísértében. Fejemet mellkasára hajtottam és kezeinket összekulcsoltam. Ő, arcát a hajamba temette és belepuszilt.

-Nem akarom, hogy bármi bajod legyen, Ten. Túlságosan fontos vagy nekem. Tudod mielőtt megismertelek nem tartottalak túl szimpatikusnak. A személyiségeink nagyon különböztek. Te hangos és vidám voltál, én pedig komor és halkabb, ezért kicsit idegesítőnek tartottalak, de aztán jobban megismertelek és a többit már tudod. Miattad lettem sokkal nyitottabb és barátságosabb. Ezzel azt akarom mondani, köszönöm, hogy nem hagytál egyedül és jobb emberré tettél engem. Szeretlek, mindennél jobban.-morogta bele a hajamba, majd elhúzodott onnan, hogy szemeimbe tudjon nézni. Teljesen lesokkolt a monológja, de nagyon jól esett. Annyira elérzékenyültem, hogy könnycseppek kezdtek potyogni a szememből. Erre Tae megijedt, egyből felült az ölébe kapott és szorosan átölelt.-Mi a baj életem valami rosszat mondtam?-pánikolt. Mire én eltoltam magamtól.

-Te idióta! Ne legyen hirtelen, ilyen érzelgősségi rohamod, mert erre nem készültem fel-motyogtam, kerülve a szemkontaktust.-Én is nagyon szeretlek téged-bújtam vissza hozzá, mire mosolyogva visszadőlt az ágyra, engem is magával húzva.

-Na mostmár tényleg ideje aludni. Holnap nehéz napunk lesz-magyarázta.

-Szerintem Doyoungnak és Jaehyunnak nehezebb lesz-viccelődtem, mire ő megforgatta a szemét és szorosabban vont magához. Közelebb bújtam izmos mellkasához, belélegezve bódító illatát.-Jó, rendben alszok. Jó éjt, Taeyong. Szeretlek.-motyogtam.

-Neked is jó éjt és én is szeretlek téged, Ten-válaszolta, majd egymás karjaiban elnyomott minket az álom.