NCT oneshots

Luwoo

Lucas:

Holnap lesz Jungwoo szülinapja. Nagyon sokat agyaltam rajta mit is kéne neki adnom, ha már egy pár vagyunk. A többiek véleményét is alaposan kikértem, de egy ötlet volt, ami nagyon megragadta a figyelmemet. Jaehyun-hyung azt vetette fel, hogy nap közbe játszuk el, hogy nem emlékszünk a szülnapjára este, pedig az ügynökség valami külön feladat, miatt hívjon el kettőnket, ami persze nem lesz igaz. Elmondása szerint, majd ő intézkedik. Gondolkodtam azon, hova is kéne mennem Jungwooval, ha összejön a tervünk és kettesben lehetek vele. Majd eszembe jutott az a hely, ahol bevallottam neki, hogy szeretem. Ott majd odaadom neki az ajándékot, amit vettem, majd hazajövünk és a többiek is felköszöntik. Bingo! Xuxi te egy zseni vagy! Vigyorogva feküdtem az ágyba és vártam tovább szerelmemet, hogy lezuhanyozzon és végre aludhassunk, de arra gondoltam még hatásoabb lenne a holnapi meglepetés, ha ma nem búcsúznánk el este egymástól. Ezért behunytam a szemem és úgy tettem, mintha aludnék, amiből perceken belül igazi alvás is lett.

Reggel kipattantam az ágyból, úgy, hogy alvó barátomat még véletlenül se keltsem fel. A legtöbb tag már ébren volt és reggelizett.

-Sikerült elintézned, hyung?-kérdeztem Jaehyuntól, aki egy mosoly kísértében bólintott-Köszönöm-úgy ugráltam körülette, éjjendezve, mint egy kisgyerek.

-Itt az ideje, hogy Jungwoot is felébresszük-javasolta a leader. Taeil-hyung válalta a feladatot, mivel én lehet nem bírtam volna ki, hogy ne szóljam el magam. Mikor Snoopy is felkelt és megreggelizett elindultunk gyakorolni. Jungwoo látszott, hogy furcsán viselkedik és a szomorú és csalódott arckifejezését sem tudta leplezni. Késztetést éreztem arra, hogy odamenjek, megöleljem és mondjam neki, hogy szeretem és nem felejettem el.

Mikor végeztünk mindenki beszállt az autóba és elindultunk haza. Jungwoon kívül mindenki beszélgetett. Ő csak fülhallgatóval zenét halgatott és nézett ki az ablakon. Megérkeztünk, Taeyong és Johnny-hyung megcsinálták a vacsorát. Jungwoo nem evett egy falatot sem és ezt azzal magyrázta, hogy nem éhes. Persze pont ő nem éhes. Rossz kifogás. Még mindig a vacsorát pusztítottuk el, mikor csöngettek. Nagyon erőlködtem, hogy ne mosolyodjak el. Tudtam ki van az ajtó mögött és, hogy miért van itt. A medezser nagy mosollya állt a küszöbön és kérte, hogy én és Jungwoo kövessük őt, mert van nekünk egy feladata. Próbáltam tettetni azt, hogy mennyire nincs hozzá kedvem. A kocsiban teljes csend volt egész úton. Megértem, hogy hyung dühös ránk, de nemsoká kiengesztelem őt. Mikor megérkeztünk a számunkra nagyon ismerős helyre, főnökünk elmondta pontosan hova is kell mennünk majd elhajtott. Rengeteg szép emlék jutott eszembe a hely láttán. Hyung nagyon előresietett, látszott, hogy nem akar velem beszélni. Odaértünk a célhoz és természetesen nem volt ott senki. Pont, ahogy terveztük.

-Miért nincs itt senki?-kérdezte ingerülten Jungwoo.

-Nem tudom lehet késnek, hyung-magyaráztam, mire ő egy nagyot sóhajtott.-Addig is élvezzük ki, hogy itt lehetünk.-javasoltam

-Én nem akarok itt lenni, Lucas. Csak haza akarok menni és aludni-magyarázta remegő hanggal. Láttam, hogy szemeibe könnyek szöktek. Lucas, ez már a vége nem adhatod meg magad most!

-Na hyung, ne legyél ilyen goromba. Ez fájt!-dramatizáltam a dolgot, mire láttam, hogy az arckifejezése átvált szomorúból dühösbe.

-Csodálkozol, hogy ilyen vagyok, Xuxi?!-háborodott fel.-Veled biztos nem fordult még elő, hogy mindenki elfelejtett téged. Annyira rosszul esett...-kezdtek el potyogni a könnyei.

-Jungwoo-mentem hozzá közelebb és elővettem a zsebemből az ajándékát. Majd mikor eléértem szorosan megöleltem, mire teljesen lefagyott. Mikor elengedtem értetlenül nézett rám, majd odaadtam neki a dobozt.

-Xuxi. Mi ez?-hebegett, erre én csak elmosolyodtam.

-Nyisd ki hyung-mondtam. Mikor kinyitotta lemerevedett és könnyes szemével rámnézett.

-Boldog szülinapot, Jungwoo-mosolyogtam, mire ő a nyakamba ugrott és sírni kezdett. A dobozból kivette a két nyakláncot. Mindkettőre rá volt gravírozva a másikunk monogramja és a dátum mikor hivatalosan összejöttünk.-Tetszik, hyung?-nagy vigyorral az arconom tettem fel a kérdést. Ő megint a nyakamba ugrott én pedig szorosan átöleltem vékony testét.

-Nagyon. Xuxi annyira köszönöm.-szipogott-Én azt hittem elfeljtettetek engem-húzódott el tőlem.

-Soha nem lennénk ilyenre képesek, Jungwoo-töröltem le egy kóbór könnycseppjét.-Nagyon szeretlek-mondtam majd, nyomtam egy lágy csókot puha párnáira. Ő a nyakam köré fonta a kárját és hozzámsimult. Összedöltöttem a homlokunkat és mélyen szemeibe néztem.

-Én is szeretlek, Xuxi-válaszolt, majd egy gyors puszit nyomott ajkaimra.

-Ideje visszamennünk, hyung-magyaráztam, mert láttam, hogy a menedzser vigyorogva néz minket a kocsiból.

Mikor beértünk a dormba teljes sötétség fogadott minket.

-A többiek alszanak?-kérdezte Jungwoo ártatlanul, majd megindult a nappaliba. Mikor odaértünk felkapcsoltam a lámpát. Az összes tag hangosan elkezdte énekelni a "Boldog születésnapotot". Erre párom könnyei megint megindultak és odabújt hozzám. Mikor elénekelték a dalt átadták az ajándékokat, majd leültünk az asztalhoz megenni a tortát. Sokáig ott maradtunk beszélgetni, mikor az idősebbek azt javasolták itt lenne az ideje aludni, mert már nagyon késő van. A banda tagjai visszavonultak a szobáikba, én is ezt tettem, Jungwooval együtt. Kun-hyung most nem velünk aludt, azzal az indokkal, hogy legyünk kicsit kettesben. Lezuhanyoztunk, majd bedöltünk az ágyba. Hyung fejét a mellkasomra hajtotta én meg a haját birizgáltam az ujjaimmal. Láttam, ahogy Jungwoo a nyakláncát nézi, amire elmosolyodtam.

-Ennyire tetszi, hyung?-kérdeztem, mire ő bólintott egyet.

-Lucas. Köszönöm, nagyon-bújt hozzám még közelebb.

-Ez semmiség. Érted bármit megtennék. Szeretlek-mormoltam puha hajába, majd nyomtam egy puszit tincsei közé.

-Én is téged, Xuxi.-válaszolta. Én finoman simogattam a hátát és haját igazgattam, míg arra lettem figyelmes, hogy Jungwoo csukott szemmel szuszog. Lekapcsoltam a lámpát és szorosan átöleltem őt, majd elhúzodtam tőle és még egy darabig néztem felváltva nyakláncainkat és Jungwoo alvó arcát. Ismét magamhoz húztam és hagytam, hogy a fárdság átvegye felettem az uralmat és elaludjak...