NCT oneshots

Nomin

A Dreammel ma is gyakoroltuk a koreográfiákat, mindenki beleadott mindent. Teljesen kikészültünk a tánc közben, ezért kész megváltás volt, mikor a koreográfus azt mondta tarthatunk szünetet. Egyből levetettem magam a terem egyik tükre előtt és úgy dőltem neki az üvegnek. Pillanatokon belül ott állt előttem Jaemin én megpaskoltam a combomat, hogy üljön oda. Mikor éppen helyetfoglalt, szisszent egy nagyot, erre én egy aggódó pillantást küldtem felé.

-Mi a baj? Mid fáj?-kérdeztem.

-Mostanában megint elkezdett fájni a hátam-magyarázta, mire kibontakozott a szemem.

-Mióta tart ez?-faggattam.

-Olyan 1-2 hete-mondta halál nyugodt hangon.

-Miért nem szótlál nekem vagy akárkinek? Te is tudod, hogy bajok vannak a hátaddal-anyáskodtam, mire ő felém fordult és a farkasszemet nézett velem.

-Nem akarom, hogy aggódjanak miattam a többiek, ahogy te sem, szóval kérlek ne mondd el senkinek-győzködött, miközben boci szemeivel engem nézett.

-Nem szívesen egyezem ebbe vele, de te vagy nekem a legfontosabb és, ha ezt akarod, akkor ez lesz-morogtam. Ő egy hatamas mosoly kíséretében ölelte át a nyakam.

-Köszönöm, Jeno. Annyira szeretlek~-durozslta fülembe, én csak szorosan magamhoz öleltem és egyik kezemmel beletúrtam tincseibe.

-Én is szeretlek Jaemin-ah, de ígérd meg ha rosszabodik a hátad, akkor szólsz nekem.-erősködtem.

-Rendben, na de menjünk gyakorolni itt a tánctanár-magyarázta majd felkelt az ölemből és megfogva a kezemet húzott magával.
Még egy pár órát gyakoroltunk, aztán úgy volt vele mindenki, hogy mára már elég lesz, mert már elég használhatatlanok vagyunk. Elindultunk tehát a menedzserrel a Dream lakása felé. A kocsiban mindenki próbált ébren maradni, ez Jisungon és Chenlen kívül mindenkinek sikerült. Jaemin a vállamnak dőlve pihent, odahajoltam hozzá.

-Jobban van a hátad?-súgtam bele fülébe.

-Igen sokkal, már csak az kell neki, hogy hazaérjünk és aludhassunk-ült hozzám közelebb, erre csak elmosolyodtam és átkaroltam őt. Mikor hazaértünk mindenki egyből a zuhany felé vette az irányt. Annak ellenére, hogy drága párom azt mondta mennyire fáradt, mégis most úgy futott a fürdőbe, mint Flash. Én maradtam utoljára a zuhanyzásra várók közül. Próbáltam meggyőzni a többieket, hogy valamilyen módon nem mehetnék e előttük, de erre megkaptam a feletébb kielégítő választ. Azt, hogy nem. Úgyhogy unottan lehuppantam a kanapér várva, hogy a többiek végezzenek. Kb úgy egy óra múlva végre én is sorra kerültem. Gyorsan letusoltam fogatmostam és átöltöztem, majd a Nomin névre keresztelt szobánk irányába indultam. Mikor beléptem megláttam, hogy Jaemin az ágy közepén hasonfekve füllhallgatóval néz valami videót. Észre sem vette, hogy megérkeztem, ezért én odasettenkedtem az ágy végéba majd ráugrottam. Én nagyon jól szórakoztam egészen addig, amíg szegény barátom fájdalmasan nem kezd el kiabálni, hogy szájjak le. Gyorsan lepattantam róla.

-Mi baj? Mit tettem?-idegeskedtem.

-A hátam. Nagyon fáj-kezdtek el potyogni könnyek a szeméből. Én gyorsan felkaptam, ölembe ültettem és simogatni kezdtem a hátát, hátha segít neki.

-Nagyon sajnálom. Nem akartam. Kérlek ne haragudj!-temettem arcom a nyakába. Mikor már nem sírt eltoltam magamtól és szemébe néztem-Jobb már?-érdeklődtem, mire ő csak bólintott és már bújt is vissza hozzám. Egy kis idő múlva észrevettem, hogy elaludt, így lefektettem az ágyra betakartam magunkat, majd átöleltem-Jó éjt Nana-suttogtam és követtem példáját.

Mivel ma nem volt menetrendünk tudtunk sokáig aludni, amit én ki is használtam. Kinyitottam a szemem, majd ránéztem az órára, ami 10 órát mutatott. Átfordultam másik oldalamra, hogy szembe találjam magam Jaeminnel. A szája szét volt nyilva, és a haja belelógott az arcába. Kisöpörtem pár tincsét a szeméből, ezután nyomtam egy csókot az ajkaira. Erre ő kinyitotta a szemét és rám mosolygott, amit egyből viszonoztam.