Függőség 1-2✅

95. fejezet

A meleg vízben ülve az izmaim ellazultak és nagyon jó érzés volt, ahogy a pára a bőrömet csiklandozta. Sokáig áztam a vízben, mikor Black bekopogott.

– Minden rendben odabent? Vagy elaludtál? – szólt be.

– Nem aludtam el – szóltam ki -, csak ázok a vízben.

– Lassan negyed órája bent vagy.

– Mindjárt megyek – feleltem, majd felálltam a kádból, kihúztam a dugót és magam köré csavartam egy törülközőt. Miután megszáradtam, felkaptam a „kölcsönvett" ruhákat, majd kisétáltam a fürdőből.

– Na, kijöttél? – kérdezte Black kiabálva a szobájából.

Elindultam a hang felé, majd a nyitott ajtón belépve szembe találtam magam Blackkel.

– Hála az égnek, már kezdtem aggódni, hogy megfulladtál – nevetett és megpaskolta az ágy másik felét, hogy odamenjek.

– Nem igazán tűnt úgy, mintha nagyon a segítségemre akartál volna sietni – nevettem ki.

– Dehogy nem, azért kopogtam be – nevetett és hátradölt az ágyon. Lassan odatotyogtam hozzá, majd leültem mellé az ágyra. Alkarjára támaszkodva nézett rám, majd felült és rámnézett.

– Feküdj a hasadra – mondta, majd feltérdelt és megvárta, míg teljesítem a kérését. Ezt követően átvetette az egyik térdét, majd kétoldalt közrefogva a csípőmet leült a fenekemre és a pólóm – ami egyébként az övé volt -, alá nyúlt és végigsimított a hátamon, ahogy egyre feljebb gyűrte az anyagot. Lehajolt a fülemhez, majd belesugott.

– Vedd le a pólómat bébi.

Erre a kérésére átfutott az agyamon a zuhany alatt történtek és egy pillantra teljesen ledermedtem. Valószínűleg Black is észrevette a reakciómat, mert elhúzódott a fülemtől és kivette a kezeit is a pólóm alól.

– Nem fogok olyat csinálni, amit te nem akarsz, Ev. Nem kell féled tőlem – felelte visszafogottan. Én is beláttam, hogy igaza van, sose erőltetett rám semmit és mindig is tudta, hogy mit akar. Kezdetektől fogva figyelmes volt, az már csak plusz dolog, hogy többet megenedünk egymásnak, mióta egy párt alkotunk.

– Tudom, csak eszembe jutott... - kezdtem, de félbeszakított.

– Tudom, nem szabadott volna akkor elvesztenem a fejem és pokolian sajnálom, hogy ilyen nagy hatással van rád a hülyeségem. Nem akartam kárt tenni benned, hogy ennyire viszolyogj az érintésemtől. Nem tudom, hogy hozhatnám ezt rendbe. Foglalmam sincs, hogyan nyerhetném vissza teljesen a bizalmadat – felelte kissé megtörten, mire összeszortult a szívem.

– Bízom benned Black – feleltem és felkönyököltem.

– Nem teljesen és ezt te is tudod. Elrontottam és ez nem olyan dolog, amit egyik csettintésre helyrehozhatok. Nem akartam előszakoskoni – válaszolta miközben pólón keresztül rajzolgatott a hátamra.

– Együtt kell ezen átlendülnünk, nem hibáztathatod csak magadat – mondtam, majd a takomnál a pólóhoz nyúltam és elkezdtem felhúzni.

– Mit csinálsz? – kérdezte riadtan Black.

– Leveszem a pólómat – válaszoltam és húztam volna tovább, de Black megragadta az anyagot.

– Nem akarom, hogy kellemetlen legyen neked, vagy, hogy kényszernek érezd.

– Ha nem nézek ezzel szembe, nem fog javulni. A tudatalattimhoz is el kell, hogy jusson: nem fogsz bántani és nem teszel semmi olyat, ami ellenemre lenne – feleltem és rántottam egyet az anyagon, ami kicsúszott Black kezei közül és végre lehámozhattam magamról. Fejem alá kulcsoltam a kezeimet, a pólót párnának használva pedig ráhajtottam a fejem.

– Ha soknak érzed, szólj és abba hagyom. Nem akarom, hogy feszélyezve érezd magad – kért meg Black felelősségteljesen.

– Nem lesz sok – válaszoltam és lehunytam fáradt szemeimet.

Black kezei lassan végig simították a hátamat, majd a vállamnál kezdte a masszírozást. Nagyon jó érzés volt és pillanatok alatt elfelejtette velem a korábbi félelmeimet. Blacknek csodás érzéke volt ehhez. Mikor a vállammal végzet lassan végig vezette ujjait gerincem mentén, mire kirázott a hideg az érzéstől. Black erre megállt, biztosra akart menni, hogy jól vagyok-e, így megkérdezte:

– Sok?

– Nem, nagyon jó – motyogtam csukott szemekkel. Már-már félálomban voltam, mikor Black csókokkal kezdte behinteni a megmasszírozott területeket. A végére nem volt már annyira erőteljes, inkább csak simogatta az oldalamat és vállamat, mert észrevette, hogy lassan elnyom az álom.

– Megmondtam, hogy hamar elalszol a kezeim alatt – nevetett halkan, majd leszállt a hátamról és mellém feküdt. A takarót gondosan felhúzta a hátamra egészen a vállamig, majd egy puszit nyomott a hajamra és jóéjszakát kívánt.

– Köszönöm – motyogtam.

– Nem kell megköszönnöd bébi. Aludj, már nagyon késő van és biztos, hogy nagyon fáradt vagy már – felelte rekedt hangon.

– Szeretlek.

– Én jobban szeretlek – felelte.

Sziasztok!💝

Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész. 🥰💖Kérlek komizz 🖋és csillagozz⭐💌💗

Nagyon kiváncsi vagyok a véleményetekre!🥺💕😊

Ha pedig a facebook csoporthoz szeretnél csatlakozni a profilom alatti linken megteheted💖🤗 A legújabb rész előtt mindig megosztok egy idézetet belőle, érdemes csatlakozni🥰