CV.

555 47 7
                                    

~Amaterasu szemszöge~

Délután Madarának már be kellett mennie dolgozni, sajnos nem engedhette meg magának, hogy egész nap szabad legyen. De én is beigértem egy edzést a csapatomnak, így elvittem az ikreket Madara anyjához, aki mosolyogva nyitott nekem ajtót.
- Az előbb voltak itt Izunáék- mesélte, miközben behívott, hogy üljek le egy percre.- Végre a sarkukra álltak és kitaláltak valamit!
- Aranyosak a gyerekek, igaz?- húzódott mosolyra a szám.
- Nagyon is- olvadozott mellettem Madara anyja visszaemlékezve Hanáékra.
Nemsokára indultam is, és gyorsan az edzőtérre mentem. Asami és Jin már vártak rám és azonnal elkezdtük az edzést, ahogy odaértem. Nagyon jól haladnak mindketten, látszik rajtuk az elszántság és kitartás, ami a lehető legjobb párosítás. De azért a tehetségük sem hanyagolható el, mindkettőnek vérében van a ninjaság.
Már kezdett sötétedni, amikor úgy ítéltem meg, hogy lassan ideje lenne berekeszteni az edzést. Asami és Jin éppen egymás ellen küzdöttek, amikor szólni akartam nekik. De ekkor valaki hátulról átölelte a derekam és a nyakamba ejtette a fejét.
- Végeztél mára?- kérdeztem, miközben rákulcsoltam ujjaimat egyik kezére.
- Nem akarok több papírmunkát, elegem van...- motyogta bele a nyakamba, majd nyomott egy puszit rá.
Közben Amasiék abbahagyták a harcot és odasétáltak hozzánk.
- Azta, a Hokage!- tátotta el a száját az Uchiha lány, mire Madara meglepetten pillantott rá.
- Az volnék- mosolyodott el halványan.
- De gondolom nem azért jöttél, hogy megnézz minket- mondta Jin szórakozottan.
- De, részben azért is. Még geninek vagytok, igaz?
- Ühüm- bólogattak mindketten.
- Akkor itt lenne az ideje továbblépni, nem gondoljátok?- kérdezte, mire a két gyereknek felcsillant a szeme.- Lássam mit tudtok!
Azonnal odébb sétáltak és újra harcolni kezdtek, minden erejüket bevetve.
- Árulj el valamit- szólaltam meg halkan, mire rámpillantott.- Már tudod, hogy chuninokká fogod avatni őket, csak húzod az agyukat, igaz?
- Talán- felelte a szája sarkában bújkáló mosollyal, ami elárulta, hogy igazam van.
Pár perc múlva Madara leállította a harcolókat, majd idehívta őket. Mindketten kifulladva futottak hozzánk és Madara válaszát várták.
- Gratulálok!- mondta mosolyogva, mire egymás nyakába ugrottak.- Jó kis csapat vagytok ti ketten.
- Minden értelemben- tettem hozzá, mire elvörösödve engedték el egymást és rámnéztek.
- Sensei!- szólt rám Asami rákvörös fejjel, mire nehezen tudtam visszafolytani a vigyoromat.
- Rád emlékeztet- pillantott rám Madara szórakozottan, mire megragadtam a kezét és inkább elindultam onnan.
- Holnap találkozunk!- intettem a csapatomnak, majd Madarával elmentünk az ikrekért.
Sikerült viszonylag hamar lefektetnük őket, majd mi is ágyba bújtunk. Amikor Madara mellkasára hajtottam a fejem és lehyuntam a szemem, elkezdte simogatni a hátam, ezzel próbálta megakadályozni, hogy elaludjak.
- Mi az már...?- kérdeztem nevetve, amikor láttam rajta, hogy nem akarja abbahagyni a piszkálásomat.
- Ne aludj el!- parancsolt rám mosolyogva.
- Tudod, este az emberek ezt szokták csinálni...
- Mi csináljunk inkább mást...- motyogta, miközben egy puszit nyomott a nyakamra.
Kezeit végighúzta a gerincem vonalán, majd belemarkolt a fenekembe, mire szemforgatva, de azért mosolyogva megcsókoltam.
Reggel Madara szokás szerint elrohant, ugyanis szokás szerint késésben volt. Hiába, nem is ő lenne, ha nem késne el minden nap a munkából. Az ikreket megfogtam és elindultam velük a bátyámékhoz, de aztán eszembe jutott, hogy a csapatomnak elfelejtettem kiosztani a küldetését, ezért gyorsan irányt váltottam. Szokás szerint az edzőpályán voltak, amikor pedig észrevettek, azonnal odarohantak hozzám.
- De aranyosak!- kiáltott fel Asami mosolyogva, amikor meglátta a kezemben heverő ikreket.
-Na igen...- nevettem fel halkan, miközben a kicsik vigyorogva figyelték a csapatomat.- Küldetést kaptok!
- Ez az!- boxolt a levegőbe Jin.
- A részleteket, majd a Hokage elmondja nektek- jegyeztem meg szórakozottan, mire mosolyogva indultak el Madara irodájába.
Én pedig folytattam az útam a bátyámékhoz. Tobirama nyitott ajtót Hanával a nyakában, mire mosolyogva léptem be.
- Látom, elvagytok- jegyeztem meg szórakozottan.
Besétáltunk Izunáékhoz, akit éppen Itaru faggatott valamivel kapcsolatban. Amikor észrevett, odarohant hozzám és átölelte a lábam.
- Amaterasu!- kiáltott fel boldogan.
- Máris megkedvelt- mosolyodott el Izuna.
- Engem mindenki szeret- vontam vállat magabiztos mosollyal, mire a bátyámék megforgatták a szemüket.
- Ez nagyon egoista volt. De igaz- jelentett ki Hana, mire elnevettük magunkat.
Letettem az ikreket a földre, mert már nagyon szerettek volna mászkálni egyet. Itaru vigyorogva indult el Kodama után, miközben vigyázott minden lépésére, hogy el ne essen. Mosolyogva néztem a jelenetet, majd elengedtem Kazumi kezét, aki Hanához mászott. A kislány mosolyogva felállt a földről és megfogta Kazumi kezét, majd ők is sétálni kezdtek a helyiségben. A bátyámékkal vigyorogva figyeltük őket egy darabig, majd Tobiramára tévedt a tekintetem. Amikor a szemembe nézett, tekintetem az övébe fúrtam és csupán szemkontaktussal megbeszéltünk valamit.
- Én már akkor megmondtam- mosolyodtam el.
- Mi? Miről van szó?- értetlenkedett Izuna.
- Beavattad már?- kérdeztem a bátyám, de ő csak megrázta a fejét.
- Nem, de elmondhatod neki. Addig megnézem hová lettek ezek- állt fel, majd a gyerekek után indult.
Izuna értetlenül figyelte őt, majd zavart tekintettel fordult felém, mire mellé ültem.
- Amikor a bátyám a zárkózott életét élte kiskorában, én már akkor közöltem vele, hogy egyszer fog találni valakit akivel nagyon boldog lesz. És majd biztos sok gyereke lesz- vontam vállat.- És már akkor leszögeztem, hogy én végig segíteni fogok neki.
- Ezt nem is tudtam- válaszolta Izuna meglepetten, majd elmosolyodott.- Elég furcsa gyerek lehetett...
- Az volt. De volt egy nagyszerű húga, aki végig mellette állt- jelentettem ki magabiztosan.
- És aki nagyképű beszólásokkal etette- tette hozzá szórakozottan.
Válaszul csak nemes egyszerűséggel kiöltöttem neki a nyelvem. Ekkor meghallottam Kurama hívását.
- Lesz egy kis beszélgetésünk.
- Menj csak utánuk, én is mindjárt csatlakozom- mondtam Izunának, aki bólintott egyet, majd Tobiramáék után indult.

Amaterasu (Uchiha Madara ff.)Where stories live. Discover now