Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XCVII.

Ekkor egy üres térben találtam magam és megjelent előttem egy öreg, fehér ruhás férfi.
-  Örülök a találkozásnak, Senju Amaterasu- kezdte.- Ootsutsuki Hagoromo vagyok, az emberek Rikudou Senninként ismernek. Talán már hallottál rólam.
- Igen, tudom, hogy ki vagy- mondtam meglepetten.
- Rövid leszek: egy fontos feladatot szeretnék rádbizni. A pecsét, ami anyámat, Ootsutsuki Kaguyát fogvatartja, pár nap múlva meggyengül. Ismerem a képességeidet, csak te lehetsz képes rá, hogy megerősítsd a pecsétet.
- És azt mégis hogy csináljam? Még arra sem voltam képes, hogy megvédjem saját magam- hajtottam le a fejem, miközben eszembe jutott Mito és Itama.- Hogy tudnék én végrehajtani egy ilyen feladatot?
- Nem olyan bonyolult, mint gondolod... De kössünk egy megállapodást- mosolyodott el halványan.- Te megerősíted az anyámat elzáró pecsétet, én pedig cserébe teljesítem a kívánságod.
- Honnan tudod, hogy...
- Jobban ismerlek, mint gondolnád- szakított félbe.- Tudom, hogy mi a legnagyobb vágyad. Ha elvégzed a feladatot, ez teljesülni is fog.
- Mit kell tennem?
- Adok neked valamit- mondta, majd felém nyújtotta a tenyerét.
Döbbenten érintettem hozzá a tenyerem, mire megjelent rajta egy jel. Egy holdra hasonlított.
- Öt nap múlva, amikor a pecsét meggyengül, elviszlek a megfelelő helyre. Neked csak annyi a dolgod, hogy amikor anyám megjelenik előtted, a kezeden lévő jellel lepecsételd. Fontos, hogy ne ijedj meg tőle!
- Rendben- nyögtem ki.
- Öt nap múlva állj készen, a többi az én dolgom- mondta, majd eltűnt, én pedig újra ott találtam magam a kórházban.
Kissé kábán indultam anyámhoz, de inkább nem számoltam be neki a történtekről. Kazumi azonnal az ölembe kívánkozott, így vele együtt leültem a kanapéra, miközben anyám Kodamát szórakoztatta.
Este elmentem Ryoért és anyámhoz vittem, aki megígérte, hogy vigyázni fog rá. Az ikreket otthon lefektettem és én is egyekeztem minél hamarabb elaludni, de nem sikerült. Folyamatosan az öreg emberen járt az eszem és azon, amit mondott. Végül a gondolkodásba valahogy belealudtam.

~5 nap múlva~

Ma egésznap idegesen sétálgattam a lakásban, folyamatosan azon járt az eszem, hogy bármelyik pillanatban jöhet értem Rikudou Sennin. Délután a gyerekeket átvittem Madara anyjához, mert tegnap megjegyezte, hogy egyszer igazán otthagyhatnám őket nála, hogy babázzon egy kicsit. Hát tessék, most megteheted- gondoltam. Amikor hazaértem és becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, meghallottam a hangját.
- Itt az idő!
Aztán egy szempillantás alatt elvitt egy teljesen más helyre. Még soha nem láttam ehhez foghatót, azt is mondhatnám, hogy elég félelmetes volt. Magam körül csak kopár talajt láttam, a környéket csak a vörös hold világította be. Egyedül voltam, nem láttam senkit rajtam kívül. Ekkor újra megszólalt Hagoromo:
- Készülj fel!
A vörös hold előtt megjelent egy női alak, de nem láttam tisztán. A mögötte lévő hold hirtelen kifényesedett, mire eltakartam a szemem, de aztán gyorsan kapcsoltam és a nő felé ugrottam. Amikor közel értem hozzá, jobban szemügyre vettem. Szóval ő lenne Kaguya.
Elég ijesztő volt azzal a pszichopata vigyorával, normális esetben fejvesztve menekültem volna előle. De most nem tehettem meg, hiszen feladatom volt. Amikor közelebb értem és a megjelölt kezemmel hozzá akartam érni, egy vérfagyasztó sikoly hagyta el a száját, majd egy széllökés a földre terített. Kaguya leszállt tőlem nem messze, de nem állt lábra, ott lebegett előttem. Félve álltam fel és megint elindultam felé, de egy széllökés ismét ellökött, miközben vigyora egyre csak szélesedett. Gondolom fogytán van az időm...
- Használd a Hiraishint!- utasított Kurama.
Erre belém hasított a felismerés és felé dobtam egy megjelölt kunait, de mielőtt elszállt volna mellette, használtam a jutsut. Azonnal homlokára tapasztottam a megjelölt tenyerem, mire lehetvadt a mosoly az arcáról és hirtelen eltűnt.
Ekkor megjelent előttem Rikudou Sennin.
- Köszönöm, hogy elvégezted a feladatot. Most az én részem jön- mosolyodott el, majd összecsapta a tenyerét.
Eltűnt az a nyomasztó környezet és a főkapunál találtam magam. Aztán meghallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
- Amaterasu?
Döbbenten fordultam hátra, amikor pedig megpillantottam a mögöttem álló két személyt, kishíján elsírtam magam. Aztán a bátyám karjaiba ugrottam, akit ez kisebb meglepetésként ért, de azért visszaölelt.
- Amaterasu, mit keresek itt? Hiszen meghaltam...- motyogta Itama meglepetten.- És ki ez a nő?
Elengedtem őt, majd Mito felé fordultam, aki ugyanolyan furán figyelt engem és Itamát.
- Mito, ő itt a bátyám, Itama. Itama, ő Hashirama felesége- mutattam be őket egymásnak, mire döbbenten pillantottak egymásra, majd mindketten felém fordultak.
- A bátyád?!
- Hashiramának a mije?!
- Lemaradtál pár dologról, bátyám- veregettem meg a vállát, majd Mitora pillantottam.- Ajánlom, hogy nézz be Hashiramához a kórházba.
- Kórházban van?- kerekedtek el a szemei.
- Igen, de ne aggódj, nincs komoly baja. Már...Ja és Ryo anyámnál van, ő vigyázott rá- tettem hozzá, mire Mito el is tűnt mellőlünk.
- Ki az a Ryo?- vonta fel a szemöldökét értetlenül Itama.
- A gyerekük.
- Van gyerekük?!- hülledezett tátott szájjal.
- Ja, de ne csodálkozz annyira. Nekem kettő is van- vontam vállat.
- Mi?! Neked vannak gyerekeid?!- vesztette el teljesen a fonalat.
- Igen. Nos... pár dologról lemaradtál- húztam el a szám.
- Miről kell még tudnom?- kérdezte totál lenullázódva agyilag.
De mielőtt beszámolhattam volna neki az eseményekről, megpillantottam Madaráékat. Amikor odaértek hozzánk, döbbenten bámultak ránk, főleg Tobirama.
- Itama, te mit...?- kezdte a bátyám, de félbeszakították.
- Vigyázzatok, Uchihák!- kiáltott fel Itama és a fegyveréhez nyúlt.
Madaráék meglepetten hátráltak egy lépést, én pedig azonnal megállítottam a kezét, mielőtt még rájuk támadott volna.
- Mi a franc?- kérdezte Madara meglepetten.
- Tobi, állítsd már le a tagot! Egyáltalán ki ez?- rázta meg a fejét hitetlenül Izuna.
- A bátyám- válaszoltam Tobirama helyett.
- Na jó, valaki magyarázza meg, mi folyik itt!- kiáltott fel Itama idegesen.
- Miután meghaltál békét kötöttünk az Uchihákkal. Ki ne nyírd őket!- figyelmeztette Tobirama.
- Békét? Azt hogy értétek el?- kérdezte Itama leesett állal.
- Na bátyám, meséld csak el neki, ki miatt kötött békét a két klán- fordult felé Izuna szórakozottan, mire Madara egy gyilkos pillantást lövelt rá.
- Ne csináld ezt, két bátyádat is elég sok volt elviselni, erre itt a harmadik- sóhajtott fel Madara, miközben odasétált hozzám és átkarolta a derekam.
Nevetve hozzáhajoltam és megcsókoltam, amit Itama szikrákat szóró tekintettel nézett végig.
- Veszed le róla a kezed, Uchiha?!
- Na azt lesheted- vágta rá Madara, majd hátulról átölelt.
- Na igen, ez egy érdekes történet- veregette hátba Itamát Tobirama.
- Na és veled mi van?- vontam fel a szemöldököm szórakozottan.
- Az még érdekesebb- jelentette ki Izuna.
- Majd beavatunk a dolgokba, ne aggódj- nyugtattam meg Itamát, aki leesett állal követett minket.