Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LXIX.

- Bocs a késésért!
- Nem gond, de ideje kezdenünk- mosolygott rájuk Akane, majd belekezdett a mesélésbe.
Közbeszólás nélkül hallgattuk végig a homoki lányt, aki mindent elmesélt az ittlétünk okáról, sőt még sokkal többet is, mint kellett volna.
- Szóval valakik meg akarják támadni a még szabadon lévő három bijuu-t, hogy megszerezzék az erejüket. Aztán meg akarják támadni az öt nagy nemzetet szépen sorjában, hogy leigázzák őket és az ő földjük kerüljön a ranglisra élére?- foglaltam össze a hallottakat.
- Igen, röviden ennyi- bólintott Akane.
- Akkor elég lett volna, ha csak ennyit mondasz el- sóhajtott fáradtan Daiki, de egy pillantással elhallgattattam és behúzott nyakkal ücsörgött tovább.
- Könnyebb lenne ez az egész, ha a többiek idejöttek volna- mondta Kurama.- De féltik a szabadságukat.
- Szóval megyünk és megkeressük őket?- vontam fel a szemöldököm.
- Aztán legyőzzük az ellenséget és megmentjük a bijuu-kat?- kérdezte Mito.
- Pontosan- mosolyodott el Akane.- Mivel három bijuu van, ezért kettes csapatokra fogunk oszlani. Ellenvetés?
- Nincs- mondtuk egyszerre.
- Három fiú, három lány. Tökéletes- mosolyodott el Ikuma.
- Így egy kicsit jobban tetszik az egész- vigyorgott Daiki, mire pislogás nélkül meredtem a két fiúra.
- Idióták!- reagáltam le végül és csak legyintettem egyet.
- De tényleg, hogy osszuk a csapatokat?- kérdezte Ryota.
- Nekem az az osztásmód is megfelel, de előre közlöm, hogy férjnél vagyok- jelentettem ki, mire a két fellelkesült fiú szomorúan lehajtotta a fejét.- Kapjátok össze magatokat, vagy megverlek!
- Igenis!- egyenesedtek fel azonnal.
- Amaterasu mindenképpen Daikivel mész, csak rád hallgat- mondta Akane.
- Miért nyomorítod meg az életem?- kérdeztem sóhajtva.
- Bocsi, de ez a leglogikusabb lépés- mosolyodott el kínosan Akane.- Én mennék Mitoval, ti pedig ketten.
- Nekem megfelel- szólt Ryota.
- Oké- egyezett bele Ikuma.
- Ne már! Így nem tudom felszedni a társam!- panaszkodott Daiki.
- Na azt biztos nem!- jelentettem ki határozottan, mire a többiek elnevették magukat.
Még Kurama is!
- Áruló...- tátogtam neki hátrapillantva, de csak elvigyorodott.
- Akkor megfelel a párosítás?
- Igen- sóhajtottam.
- Hogyne. Legalább jól néz ki...- vont vállat Daiki, mire mérgesen nyakon vágtam.- Áu! Ezt miért?! Csak bókoltam...
- Semmi szükségem bókokra tőled- tettem karba a kezeimet szigorúan.- Csak a feladat sikeréért vagyok hajlandó elviselni téged, szóval semmi személyeskedés.
- Rendben, akkor beszéljük meg, hogy ki hová kell menjen- sóhajtott fel Akane.
Aztán elmagyarázta, hogy hol van a három bijuu és felosztottuk őket a három csapat között. Mi kaptuk Gyukit, a Nyolcfarkút, Mito és Akane megy Kokuohoz, az Ötfarkúhoz, Ryotáék pedig Saikent intézik, a Hatfarkút.
- Oké, már csak azt kell megbeszélni, hogy hol találkoznak a csapatok- mondta Akane.
- Majd én elmegyek Sunagakuréba- ajánlotta fel Mito, mire Akane bólintott.
- Én máris indulok Iwagakuréba- szólta a Ikuma.
- Rendben- egyezett bele Ryota.
- Akkor te jöhetsz is...- kezdte Daiki, de közbeszóltam.
- Még mit nem! Indulj el szépen Konohába, ott majd találkozunk- közöltem.
- De...!- kezdett bosszankodni, de egy pillantással csendre intettem.
- Akkor ennyi. Köszönöm, hogy eljöttetek- mosolyodott el Akane.
Egy gyors "sziasztok" után leléptünk Kuramával és ahogy visszakerültem a valóságba, Madara aggódó tekintetével találtam szembe magam.
- Minden rendben?- fürkészett a kezemet fogva.
- Persze- mosolyodtam el.
- Csak mert nem reagáltál semmire...
- "Megbeszélésen" voltam- rajzoltam idézőjelet a levegőbe.- Azonnal elmagyarázom, ülj le.
Madara engedelmesen helyet foglalt, mire az ölébe ültem és röviden elhadartam, hogy miről beszéltünk a többiekkel.
- Hogy engedjelek el egy ilyen rámenős, balfasz piócával egy ilyen veszélyes küldetésre?!- hülledezett Madara, amikor a mondandóm végére értem.- Még mit nem!
- Madara...- forgattam meg a szemem.- A rámenős pióca miatt ne aggódj, egy pillantással fegyelmezni tudom. A küldetés pedig... jó, az tényleg baromi nehéz és veszélyes, de nincs más választásom. Meg kell védenünk a bijuu-kat, és amúgyse leszek egyedül.
- Az a nagyképű faszfej nem fog megvédeni- motyogta dühösen.
Sóhajtva nyomtam egy csókot a szájára, hogy lenyugtassam, amennyire tudom.
- Azt már nem, ezzel nem győzöl meg...- suttogta két csók között.
- Nem is kell. Ezt muszáj megtennem.
- Nem engedhetlek el egyedül! Ne tegyük próbára az idegeimet, kedvesem. Nem hagyom, hogy egyedül menj.
- Nem leszek egyedül- juttattam eszébe Daikit.
- Úgy még rosszabb...- morogta.- Max akkor engedlek el, ha veled megyek.
- Az nem biztos, hogy jó lenne...
- Mondták, hogy nem szabad?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem, de...
- Akkor megyek. Vita lezárva- jelentette ki és hozzálátott a munkához.
- Kurama, nem baj, ha jön?
- Legalább plusz egy személy, akivel szétverhetjük azt a szemét Daikit. De megáll az eszem, ahogy a rettegett Uchiha Madara eljátsza a hős szerelmest- vigyorodott el gúnyosan.
- Ez van- tártam szét a karom mosolyogva.