Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

X.

Mielőtt még Tobirama elérhetett volna hozzám, tettem két lépést az Uchiha felé és hagytam, hogy kunaiját beledöfje a hasamba.
Mérhetetlen fájdalom hasított belém abban a pillanatban. De inkább ez, minthogy ezúttal Tobirama áldozza fel magát értem. A kunai amúgy sem ért egyik létfontosságú szervemhez sem, szóval túlélem ezt a sebet. Legalábbis remélem...
Arra azonban nem számítottam, hogy az Uchiha nem erre az egyetlen támadásra készül. Másik karját felemelve megláttam benne egy kardot, amivel éppen lecsapni készült rám. Tágra nyílt szemekkel figyeltem az előttem állót, ezúttal egyenesen a szemébe nézve. Már úgyis mindegy, hogy a Sharingannal öl meg vagy a fegyverével.
Ismerős vonásai láttán normális esetben elcsodálkoztam volna, de most nem volt időm azon agyalni, hogy vajon kire hasonlít. Ugyanis már láttam magam előtt, ahogy lesúlyt a kardjával és ezzel végez velem. De ahogy a karja egy aprót lendült, valaki mellette termett és megragadta a csuklóját. Meglepődve néztem fel az Uchihára, aki immáron másodjára mentette meg az életem.
- Bátyám, beléd meg mi ütött? Hát nem látod, hogy ő az ellenségünk?- kérdezte a támadóm felnézve Madarára.
- Hozzá ne érj, Izuna!- kiáltotta Madara.
A tekintetétől még én is megijedtem. Izuna azonnal leengedte a karját és pár lépést hátrált. Ezalatt Tobirama is megérkezett mellém és készen állt, hogy megtámadja mindkét Uchihát. A kezemet kitartva eléje jeleztem, hogy erre most semmi szükség.
- Ami azt illeti már megtette...- mutattam a hasamon éktelenkedő sebre.
Madara tekintetében mintha aggódást fedeztem volna fel, és közelebb jött hozzám, de Tobirama azonnal elém állt.
- Ne állj az utamba, Senju!- kiáltott rá.
- Csak nem hiszed, hogy hagyni fogom, hogy bántsd a húgomat?- kérdezte Tobirama ingerülten.
- A franc akarja bántani, csak segíteni akarok!
- Bátyám!- szólt rá Izuna, mire Madara hátrapillantott.
- Ne avatkozz bele a dolgomba!- szemei egy pillanat alatt megváltoztak a tekintetével együtt.
Most még félelmetesebb volt, mint eddig. De mi a franc lehet az a szokatlan minta a szemében?
Legnagyobb meglepetésemre nem csak Izuna hátrált meg, hanem Tobirama is a közelembe engedte Madarát. Az Uchiha felkapott az ölébe, majd elindult velem valamerre.
- Hová megyünk?- kérdeztem ijedten.
- Szorítsd a kezed a sebedre, mielőtt még elvérzel- mondta meg sem hallva a kérdésem.
- Madara, hová viszel?!- kiáltottam rá.
Már teljesen elhatalmasodott rajtam a félelem és kezdtem megijedni tőle.
- Orvoshoz! Azt akarom, hogy meggyógyúlj, bassza meg...! Szerinted bántanálak?
- Legutóbb azt mondtad, többet nem menthetsz meg.
- Én is azt hittem, de egyszerűen... nem fogom hagyni, hogy bárki is végezzen veled, világos? Meg foglak védeni.
- Éppen egy Senjuval beszélsz...- emlékeztettem.
- Leszarom, mi a vezetékneved és melyik klánba tartozol- mondta, majd megállt egy fehér köpenyes alak mellett.- Gyógyítsd meg!
- De ez itt egy Senju...
- Nem elemzést kértem, hanem azt hogy gyógyítsd meg!- parancsolt rá, mire a köpenyes ijedten gyógyítani kezdett.
Pár perc múlva a homlokát megtörölve állt fel mellőlem.
- Végeztem. De még mindig nem értem, hogy...- kezdte, de Madara belefolytotta a szót.
- Nem is kell értened, nem rád tartozik!
Ezután Madara ismét felkapott az ölébe és elindult Tobiramáék felé.
- Ha a bátyád bántotta az öcsémet, kiherélem!
- Ez jól hangzik...- motyogtam.- Nem hiszem, hogy megtette volna.
- Benne nem bízok- jelentette ki Madara és gyorsított a tempón.
Amikor visszaértünk, a bátyám és Madara öccse megszeppenve bámultak minket egymással szemben állva.
- Itt mi történt?- kérdezte Madara.
- Semmi- válaszolt Izuna.- Nem tudtam eldönteni, hogy kinyírsz-e, ha hozzáérek, szóval nem bántottam.
- Ne ironizálj!- szólt rá Madara az öccsére, aki védekezően feltette a kezét.
- Na és ti...- kezdte Tobirama.
- Már jól vagyok- mondtam leszállva Madara öléből.
- Mi ütött beléd, bátyám?- kérdezte Izuna.- Talán elfelejtetted, miért harcolunk? Ők végeztek az apánkkal.
- Hát én biztos nem- motyogtam Madara mellett állva.
Az Uchiha csak bámult maga elé, látszott rajta, hogy nem tudja, mit kellene most tennie. Próbáltam elérni, hogy rám nézzen és amikor végre rám pillantott, halványan elmosolyodtam. Madara kis gondolkodás után viszonozta a gesztusomat. Nemsokára Hashirama is felbukkant a közelünkben.
- Hát itt mi történik?- kérdezte meglepetten.
- Teadélutánt tartunk...- vágtam rá, mire a társaságombam lévők elnevették magukat.
- Madara... kössünk békét. Már megtehetjük, csak rajtad áll a döntés. Mindketten a klánunk vezetői lettünk, mi véget vethetnénk ennek a háborúnak.