VIII.

1.7K 113 5
                                    

Ahelyett, hogy elfutottam volna, csak álltam ott mozdulatlanul, majd megpillantottam velem szemben egy Uchihát.
- Te meg mit csinálsz itt?- kérdezte a másik parton állva.
- Te Madara vagy, ugye?- kérdeztem bizonytalanul.
- Jó a memóriád, Amaterasu- közölte szórakozottan, majd leült velem szemben.
Én is követtem a példáját és helyet foglaltam a földön.
- Ennyire érdekesnek tartod a nevem?
- Csak fura név ez egy Senjunak- mondta.- Nem hittem volna, hogy találkozok valaha is egy Senjuval, akit így hívnak. Bár... ez a név legalább annyira szép, mint a viselője.
Azonnal belepirultam a bókjába, és éreztem, hogy le kell sütnöm a szemem. Madara mosolyát visszafolytva nyugtázta a reakciómat és a köztünk lévő folyóra mutatott.
- Ugye tudod, hogy az ott mit jelent?
- Igen. Ellenségek vagyunk, és harcolnunk kellene- mondtam halkan.- De nem szeretnék veled harcolni.
- Ne aggódj, eszemben sincs bántani téged. Habár Senju vagy...- állt fel, majd átugrott a folyón és mellettem foglalt helyet.- De valamiért úgy érzem, te más vagy.
- Ha ennyire utálod a klánomat, akkor miért viselkedsz velem ilyen kedvesen- kérdeztem zavartan.
- Magam sem tudom. Mindenesetre, bántani nem akarlak, szóval nem kell félned.
- Nem félek...
- Akkor miért remeg a kezed?- kérdezte szórakozottan az ölemben lévő kezemre pillantva.
- Idióta!- kiáltottam rá azonnal és elfordítottam a fejem, hogy ne láthassa, mennyire elvörösödtem.
- Az én szemem mindent lát- közölte nevetve.
- A gondolataimat is? Mert akkor nem kell kimondanom, hogy menj a picsába...
- Milyen kis goromba lettél hirtelen. Csaknem ejt zavarba a közelségem?- kérdezte közelebb húzódva hozzám.
- A fenéket!
Igyekeztem uralkodni magamon, de hiába, nem tudtam eltűntetni a vörösségem.
- Aha, látom.
- Röhögj csak nyugodtan, mert én mindjárt...
- ...kinyírsz?- kérdezte felhúzva a szemöldökét.
- Csak leültek.
- Akkor nincs mitől félnem.
- Azt hiszed olyan gyenge vagyok?
- Nem, láttalak harcolni. Nem vagy semmi.
- Ezt meg kellene köszönnöm?-kérdeztem felé fordulva.
- Illene...
- Akkor kösz. De nem mentem valami sokra vele. Még így is...- sütöttem le a szemeimet.
- Még így is mi? Hahó!- intett egyet Madara, de nem tudtam felnézni rá.
- Még így is túl gyenge voltam, hogy megvédjem magam- suttogtam ökölbe szorított kézzel.- Miattam kellett meghalnia a bátyámnak.
Madara csak hallgatott mellettem, nekem pedig lefolyt az arcomon egy könnycsepp.
- Nem a te hibád, hogy megölték.
- Nem, hanem a szemét Uchiháké!- kiáltottam.
Csak akkor esett le, hogy mit is mondtam, amikor már késő volt.
- Ne haragudj, én nem úgy értettem...- kezdtem mentegetőzni még mindig magam elé bámulva.
- De igen, pontosan úgy értetted- állt fel Madara mellőlem.
- Madara, sajnálom...- néztem fel rá könnyes szemmel, mire egy pillanatra megenyhültek a vonásai.
- Nem baj, legalább emlékeztettél rá, hogy mi igazából ellenségek vagyunk- mondta.- Nem is szabadna szóba állnom veled.
- De mégis megtetted...- emlékeztettem.
- Még én sem értem miért...- motyogta leginkább saját magának.- De többet nem fordul elő.
Azonnal a túlsó partra ugrott, de még visszanézett rám.
- Viszlát!- mondta, majd elindult.
- Várj már!- álltam fel én is.- Még akarok kérdezni valamit!
- Mit?- fordult vissza hozzám.
- Miért mentettél meg? Nem hiszem, hogy csak mert nő vagyok...
- Valamiért úgy éreztem, azt kell tennem... Vigyázz magadra, Amaterasu! Többé nem menthetlek meg.
- Hát akkor... te is légy óvatos- néztem rá kis pírrel az arcomon, mire elmosolyodott.
- Miattam nem kell aggódnod.
Csak ott álltam és néztem, ahogy elsétál, majd teljesen eltűnik a látóteremből. Zavartan lesütöttem a szemem és elindultam vissza én is. Fogalmam sincs, hogy mi az az érzés, ami most bennem van, de még soha nem éreztem ilyent ezelőtt.

Amaterasu (Uchiha Madara ff.)Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin