XXI.

1.4K 93 3
                                    

Az egész napot Madarával töltöttem és azon agyaltunk együtt, hogy mi módon kedveltethetem meg magam az anyjával (Izunát már rég elengedtem, csak az anyja érdekel). Jobban mondva és kétségbeesetten kérdezősködtem, hogy mit tud tanácsolni, vagy mit szeret az anyja, ő pedig válaszolás közben végig nyugtatni próbált. Nos, nem igazán sikerült neki.
Amikor kezdett sötétedni, megkértem, hogy kísérjen haza, amire örömmel igent mondott. A házunk előtt szembefordított magával és hosszas csókolózás után beküldött.
- Még a végén megfázol, és akkor anyádék azért is utálni fognak, hogy miattam fáztál meg.
- Nem fázom- hazudtam, de reszketésem elárult.
- Nem a faszt- simított végig a karomon, majd adott egy utolsó csókot és már el is tűnt.
Megbabonázva az előbbi szenvedélyes csókjától nekidöltem a ház oldalának és boldogan elmosolyodtam. Fogalmam sincs, meddig álltam ott kint, de gyanítom egy jó darabig, mert egyszer Tobirama kilépett az ajtón és betuszkolt a házba, miközben folyamatosan magyarázott.
- Ha holnap reggelig állsz ott kint a semmit bámulva, akkor sem fog visszajönni a lovagod, max megfázol.
- Oké, oké, vettem- tettem fel a kezem védekezően és a konyhába sétáltam.
- Amaterasu, beszédem van veled!- köszöntött anyám "kedvesen".
- Jaj ne- motyogtam és leültem vele szembe az asztalhoz.
Meglepetésemre Tobirama helyet foglalt anyám mellett, és mindketten kifejezéstelen arccal bámultak rám.
- Madaráról van szó- kezdte a bátyám.
- Hát gondoltam, hogy nem a holnapi kajáról- ironizáltam, de nem igazán vettek az adást.- De hé, ez így nem ér! Ti ketten vagytok egy ellen. Hol van Hashirama?
Feleslegesen pásztáztam körbe a helyiségben többször is, Uchiha-szerető bátyám nem volt sehol. Ez így egyáltalán nem fair.
- Hashirama most beszél Madarával- szólt a kedvenc bátyám.
Át kellene lassan gondolnom ezt a kedvenc báty-dolgot, mert mostanában Tobirama eléggé a döntéseim ellen van.
- Őt is a ti oldalatokra állítottátok és elküldtétek, hogy fenyegesse meg a pasimat?
- Próbáltuk, de nem hallgatott ránk- mondta anyám, mire a kínos helyzet ellenére is elmosolyodtam.- Teljesen másról akar beszélni vele. Itt az ideje, hogy vezetőt válasszunk a falunak. Hashirama mindenképp Madarát javasolná Hokagénak.
- Hokage? Ennél jobb nevet nem találtatok?- motyogtam, de anyám pillantását látva inkább befogtam a szám.
- Nem tudtuk meggyőzni a bátyád, hogy Madara helyett inkább magát javasolja vezetőnek. Szóval a család és a klán érdekében arra kell kérnünk, hogy a vezető-szavazáson ne Madarára szavazz, hanem a bátyádra, akit majd mi jelölünk.
- Miért ne lehetne Madara a vezető? Minden képessége megvan rá- mondtam szárazon.
- Senjuként nem engedhetjük, hogy egy Uchiha vezessen minket- szólt Tobirama.
Igyekeztem magamban tartani az érzéseimet, mert anyám ilyen helyzetekben nem tolerálja a feleselést, de képtelen voltam rá.
- Komolyan nem hiszem el, hogy így viselkedtek! Pont ti! Az egész klán elfogadja az Uchihákat, csak ti ketten vagytok még mindig ellenségesek velük. Nem értem, miért nem tudjátok felfogni, hogy béke van. Az egész napom azzal telt el, hogy azon gondolkodtam, mivel tudnám megkedveltetni magam Madara anyjával, mert ő ugyanúgy van a Senjukkal, mint ti az ők klánjukkal. És mivel Senju vagyok, ezért kurvára nem kedvel és pont úgy viselkedik velem, ahogy ti Madarával. Na jó, lehet, hogy ő egy fokkal rosszabb, de akkor is! Teljes mértékben átérzem, amin most keresztül megy és tudom, hogy csak azért nem mutatja ki mennyire szar érzés, mert folyamatosan engem vígasztal. De tovább nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy utálatosan viselkedjetek és bizalmatlanok legyetek vele szemben. Szóval vagy elfogadjátok őt, vagy elveszítetek engem is, mert inkább ő, mint egy olyan család, aki képtelen elfogadni az igazi békét, amiért Hashiramával együtt küzdöttünk!
Mondandóm végeztével felpattantam és minden további nélkül kirohantam a házból, és elindultam, hogy megkeressem Madarát és a bátyámat. Az utcán egy pillanatra megállva letöröltem a könnyeimet, majd érzékelő képességemmel pillanatok alatt megtaláltam Madara és a bátyám összetéveszthetetlen chakráját. Elindultam az irányukba először lassan, de a végén már rohantam, és megpillantva őket, gyorsan odasiettem hozzájuk, majd belevetettem magam Madara karjaiba, aki szorosan átölelt.

Amaterasu (Uchiha Madara ff.)Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt