Damn Badbabe [Magyar fordítás]

73.rész

Csak sóhajtottam. Hisz mit mondhattam volna? Hogy túl gyáva vagyok? Hogy legszívesebben egyáltalán nem beszéltem volna vele? Hogy fogalmam sem volt, mikor lesz meg rá a bátorságom és hogy egyáltalán meg lesz-e?

Letépné a fejem.

Vagy még rosszabb. Szakítana velem.

De a hallgatásommal pont azt értem el, amit nem akartam. Ash összehúzta szemöldökeit és gondolkodva nézett rám.

- Ugye beszélni  fogsz  vele?

Nem tudtam hazudni neki.

- De nem tudom hogy. - mondtam halkan, majd kikerültem a tekintetét.

Hirtelen beleütött a szekrénybe. Páran oda is néztek.

Ash megfogta a kezem és behúzott egy üres terembe. Becsukta az ajtót, majd elem állt nagy testével.

- Akarod ezt kettőnk közt? - kérdezte.

- Persze! Ez még milyen kérdés? - ezt meg miből gondolta?

- Akkor még beszélj Brookeal ! - nagyon dühös volt, ezért egy kicsit összehúztam magam. Nem féltem. De tudtam, hogy igaza van. Mélyen  beszívta a levegőt és megpróbálta lenyugtatni magát. - Tudom, hogy ez nehez neked. De el kell mondanod neki. Amúgy meg úgysem fog összezuhanni a hírtől vagy valami.

- Ezt honnan akarod tudni? - éreztem, ahogy egyre jobban felhúztam magam. - Végülis nem neked kell egy fedél alatt élni vele! - imádtam, higy Ash ezt mennyire akarja köztünk, de nem értette meg, hogy ez mit jelentett nekem? Hogy ez mennyire ki fog hatni a nővérem közötti kapcsolatra.

- Még meddig akarod ezt itt csinálni? Mert én nem sokáig fogom bírni ezt a titkolózást!

- Nem is várom el tőled. - próbáltam megnyugtatni. - Csak adj még egy kis időt.

Erre megint csak frusztráltan sóhajtott egyet.

- Oké. Kapsz egy kis időt. De legkésőbb a kórházas cikkünkig beszélsz vele. Legkésőbb vasárnapig, Sadie...- már megint nagyon közel állt hozzám.

Vasárnapig? Még jön  addigra a bátorságom?

Csak bólintottam. Ez a szituáció kikészített. A közelsége és a kibaszott kék  szemei. Na még a hevesen verő szívem.

- Én csak együtt akarok lenni veled. - tette homlokát az enyémre, már lenyugodva.

- Én is. - nekinyomott az ajtónak, majd keményen megcsókolt. Nem érdekelt a veszély, hogy később valaki majd még fog látni minket, ahogy elhagyjuk a termet.

Megéreztem a frusztrációját a csókunkban, amit még is értettem. Össze kellett szednem magam. Beszélnem KELLETT Brookeal.

Ash elvált az ajkaimtol és a kezével a fejem mellett támasztotta még magát. Annyira közel volt. A mellkasára helyeztem tenyerem, majd a szemébe néztem.

A kezem az arcára vándorolt és nem bírtam levenni tekintetem a szemeiről. Közelebb hajoltam hozzá és adtam neki még egy csókot. Egy lágy csókot, amivel megmutattam neki, milyen fontos volt nekem.

Sóhajtott, majd a kezével végighaladt a kulcscsontomon, amitől libabőrös lettem. A vállamról lejjebb haladt egészen a kezemig, amit aztán átölelt az ujjaival.

- El kéne tűnnünk innen. - mormogta. Bólintottam, de még utoljára megszorítottam a kezét. Egyet hátra lépett, hogy ki tudjam nyitni az ajtót. Megpróbáltam nem elvörösödni vagy furán viselkedni.

Míg Brookera nem került a tekintetem, aki pár barátnőjénél álldogált és sokatsejtően bámult minket.

Látta, ahogy együtt kijöttünk a teremből.