Damn Badbabe [Magyar fordítás]

57.rész

Ash nem ment többé ki a fejemből.

Mindegy mit csináltam, ott volt a gondolataimban. Beleültette magát az agyamba.

Az ágyamon feküdtem, a zene szólt és most az egyszer volt egy kis időm és nyugalmam gondolkodni. Csak gondolkodni.

És természetesen csak Ashen gondolkodtam.

Legfőképp azt a mondatát ismételgettem újra és újra, amit ma délután mondott nekem. 

Te is jól tudod, hogy mi soha nem fogunk tudni "csak" barátok lenni.

Ezzel mégis mit akart mondani? Hogy túl bonyolult volt minden köztünk? Mert elrontotta Brookeal a dolgot és én meg nem választhattam kettőjük közt? Hogy nem lehetünk simán barátok, mert ő anno három évvel ezelőtt szerelmet vallott nekem? Mert tőle kaptam az első csókom? Mert nemet mondtam neki, mert egy jó haverom volt?

Ezért simogatta meg a kezem? Vagy mert játszadozott velem, mert tudta, hogy érzek valamit iránta? Mert ezt időközben nekem is be kellett látnom.

Beleszerettem Ashbe.

Mégha ez nem is tetszik nekem. Hisz lehetetlen és rossz volt, több szempontból is.

Ennek ellenére a szívem jónak látta. A mai nap a játékparadicsomban csak még jobban kinyitotta a szemem.

A hátamra fordultam és a plafont tanulmányoztam. Sürgősen beszélnem kellett Anaval és Mattel az új felismeréseimről. Talán ők tudnának egy kis észt verni belém.

Te is tudod jól, hogy mi soha nem fogunk tudni "csak" barátok lenni.

Hirtelen libabőrös lettem.

Ez egy vallomás volt tőle? Hogy érez valamit irántam? Megint? Vagy még mindig?

Ebben reménykedni sem mertem. Nem akartam ezt remélni, mivel ez sem változtatott semmit a szituáció lehetetlenségén.

És akkor még ott volt ez a dolog a sportkollégiummal...

Ash csak úgy elment egyik napról a másikra. Nem hogy tőlem, de Mattől, sőt senkitől sem köszönt el. Ez nem volt normális, kivéve ha valami hátsószándéka volt.

Hirtelen valaki bekopogott hozzám, majd Brooke dugta be a fejét.

- Jössz? Kész a kaja. - mondta nyugodtan és arra várt, hogy felálljak. A helyzet javult kettőnk közt, így újra normális tudtunk kommunikálni egymással. De azért éreztem, hogy még mindig meg volt bántva és, hogy a bizalmát elvesztette irántam.

Nagyon boldog voltam, hogy nem tudta a gondolataimat olvasni.

- Sadie, hányszor kell még elmondanom, hogy kapcsold ki a zenét, ha kijössz a szobádból? - morgott anya rögtön, mikor leértünk a konyhába.

- Bocsi. - motyogtam, miután már én is hallottam a fentről lehallatszó basszt.

Leültünk az asztalhoz és anya körbeadta a kaját. Brooke csak a fejét rázta - valószínűleg megint diétázott -, apa pedig tésztát szedett magának. Vigyorogva fogtam meg a tálat. Apu mindig jókedvű volt, néha már túlságosan is.

Én is szedtem magamnak tésztát, majd tovább adtam anyának, akinek a tekintete a tetkómra siklott.

- Sajnos be kell vallanom, hogy egyre jobban tetszik az új tetkód. - jelentette be meglepetésemre, mire halványan elmosolyodtam. Anyu mindig is mondta, hogy nem szeretné, ha látható tetkókat varratnék magamra. A toll és a virágok csak akkor látszódtak, ha fehérneműben vagy  strandon voltam. Az új viszont szinte mindig látható.