Damn Badbabe [Magyar fordítás]

60.rész

Ash szemszöge:

Ez nem lehet igaz!

A városból nyugat felé száguldottam a motorommal. Ki kellett tisztítanom a fejem.

A legrövidebb utat választottam a belvároson keresztül. A sok diszkón keresztül, a draga éttermeken keresztül, a mozin...

Sadie

A nevére gondolva, mintha áram csapott volna a testembe. Újra előjött a dühöm.

Megcsókolta Chaset.

Az egyetlen dolog, aminek soha az életben nem kellett volna megtörténnie!

Felgyorsultam és éreztem ahogy a szél átjárja a testem. Egyre gyorsabban és gyorsabban hajtottam, míg hirtelen le nem fékeztem és lefordultam utcáról. Ahogy az erdőn keresztül vezettem, újra és újra feljött a kép róla ahogyan Chase karjaiban volt.

Mikor végre megéreztem a tóhoz, ellöktem a motoromat, hátra dobtam a sisakom, majd egy nagyot ordítottam.

Beletúrtam a hajamba.

Baszki, baszki, baszki!

Nem tudtam tovább tagadni, nem tudtam tovább ellene harcolni.

Beleszerettem Sadiebe. Megint.

Habár ennyi idő után ezt már nem nevezném szerelemnek.

Szerettem Sadiet.

Még mindig.

Pedig mennyire küzdöttem ellene! Nem volt fair!

Mikor három évvel ezelőtt visszautasított, kétségbeesett és összezavaródott  voltam. A sportkollégium adott egy lehetőséget, amit el is fogadtam, mert újra akartam kezdeni. Annyira meg voltam sértve, hogy nem tudtam volna se elé, se Matt vagy bárki más elé állni. El akartam tűnni mind az elől, ami Sadiere emlékeztetett. Biztos voltam benne, hogy el tudom felejteni őt, hogy egyszer majd már semmit sem fog nekem jelenteni.

Rosszul hittem.

Felhorkantottam, majd erősen a vízbe dobtam egy kavicsot.

Még a kollégiumban is üldözött Sadie. Mindegy mit csináltam, mondtam, tettem, láttam vagy hallottam - Ő mindig ott volt a fejemben.

Mindegy hogyan változtam meg külsőleg, mindig rá gondoltam közben.

Mindegy melyik lányt érdekeltem a kollégiumban, engem nem érdekelt. Hisz ő nem Sadie volt.

Majdnem három év után rájöttem, hogy vissza kelett jönnöm hozzá, hogy le tudjam zárni vele ezt. Tudtam, hogy a fejemben már egy istennővé vált. Hogy a valóság valami teljesen más volt.

Egy keserű nevetés jött ki a torkomon, mikor visszaemlékeztem az első hónapjaimra a suliban. Igazából egész jól kezdődött. A viselkedésemmel Sadie tudtára adtam, hogy már semmit nem jelent nekem. Távol maradt tőlem. Pont, ahogyan akartam.

Aztán jött Brooke. A tökéletes lehetőség, hogy Sadiet még távolabb tartsam magamtól.

Mégha úgyis tűnt, ne használtam ki Brooket. Igazából egész kedves volt. És jól nézett ki, hűséges volt.

De ő nem Sadie volt.

Majdnem három hónap telt el, mielőtt Sadie leszólított volna engem egyetlen ok miatt. Azt hittem ellen tudok majd állni neki. Azt hittem, hogy már van elég erőm arra, hogy hidegen hagyjon.

Rosszul hittem.

Sadie volt a nagy Ő. Egy átok volt nekem.

Ha rá tudtam volna venni őt, hogy utáljon, akkor talán el tudtam volna engedni őt. Talán.