Damn Badbabe [Magyar fordítás]

18.rész

A vasárnapot mindig is utáltam, majdnem jobban a hétfőnél. Mert az egész szép és hosszú vasárnapon csak arra tudtam gondolni, hogy holnap már megint hétfő van. Hánynom kellett tőle.

És ettől a vasárnaptól még jobban hánynom kellett, mivel ugye Ash meg akarta írni a cikket. Éreztem ahogy a dühtől piros foltok jelentek meg a nyakamon. Az írás az enyém volt! Ez az újság az enyém volt! Kibaszottul nem kellett volna neki ebbe belekevernie magát! És fogadjunk, hogy a srác még a saját nevét nem tudta leírni helyesen.

Bosszúsan felvettem a sisakom és eltűntem a motorommal. Mivel én ilyen kedves és jóságos és békés voltam, ezért tegnap este az "Itt van akkor az én számom is" üzenetére válaszoltam, hogy ma találkozhatnánk. 

Megbántam. 

Legalább abba beleegyezett, hogy Mattnél a kávézóban találkozzunk, így nem egy akkora tökfejként fog viselkedni, mint szokott. Vagy?

Körülbelül 10 perc múlva álltam meg a kávézó előtt, ahol már Ash Audi RS5-e ott volt. Vagy Ash szüleinek az RS5-e. Vagy Ash lopott RS5-e?

Bárkié is.

Ahogy beléptem, megéreztem azt a mennyei, nem is, isteni kávé illatot. Körülnéztem és Asht egy kis asztalnál az ablak mellett pillantottam meg, a laptopjával és két itallal. Odakacsintottam Mattnek, majd odamentem Ashhez.

-Hey-szólaltam meg röviden és leültem elé. Ő csak felnézett rám, majd odatolta az egyik bögrét nekem.

-Ez a tiéd.

Meglepetten néztem az üdítőre. Egy Kaffee Latte. Pontosan így iszom a kávémat.

-Honnan...-kezdtem.

-Ezt iszod kiskorod óta-válaszolt monoton és tovább bámulta a képernyőt.

-Köszönöm?-Óvatosan megfogtam a bögrét és ittam belőle egy kortyot. A bögre felett odanéztem a pulthoz, ahol Matt furcsán vigyorgott rám, miközben néhány poharat törölgetett. Most meg mi baja volt?

Megráztam a fejem és újra Ashre koncentráltam.

-Szóval min dolgozol éppen?

-Átnézem a képeket és kiválogatom azokat, amik jók lettek-válaszolt rám se nézve. A székemmel odacsúsztam mellé, hogy én is lássam a képernyőt. Egy csomó képen végigment. A homályosokat kitörölte, amik pedig tetszettek neki, azokat megjelölte. Ezek a képek nem csak az ő profi kamerájáról voltak, hanem az én telefonomról is. Voltak a Paintballpályáról több szögből, aztán rólam teljes egyenruhában meg fegyverrel a kezemben. Voltak még rólam és Chaseről, amiken mindenütt festékek voltunk. Aztán volt egy kép hármunkról, én középen a két fiú pedig a két oldalamon és mindannyian a kamerába vigyorogtunk. Akaratlanul is mosolyognom kellett.

-Jók lettek-Mielőtt végiggondolhattam volna, hogy ezzel most bókoltam Ashnek, már kicsúsztak a szavak a számon. Túl késő volt már.

-Persze, hisz én csináltam őket-Ash még mindig nem nézett rám, de az arcán elterült egy magabiztos vigyor. Erre csak sóhajtottam.

-Nem tudnál egyszer őszintén egy 'Köszönömöt' mondani, ha valaki mond egy bókot neked? Ez az önimádó viselkedésed már tényleg az őrületbe kerget-Most egyenesen a szemembe nézett. Olyan érzésem volt, mintha mondani akart volna valamit, de aztán inkább lemondott róla és újra a laptopjára figyelt. 

Okéééééééé?? Ez meg mi volt már megint?

-Akkor én is megkaphatom a fotókat?-akartam tudni.

-Azért, hogy engem mindig újra és újra megnézhess?-Ez az önimádó...

-Igen természetesen, csak ez miatt-ebbe a mondatomba minden szarkazmusomat belevittem, amit tudtam-Természetesen nem! De az a nap szép volt. Még úgyis, hogy ott voltál-tettem hozzá. Ash beletúrt a hajába és olyan halkan motyogott valamit, hogy abban sem voltam biztos, hogy jól értettem:

-Igen, az volt.

Mégis mi volt vele ma?

-Elkezdjük akkor a cikket? Vagy örökké itt ülünk még?-beszéltem tovább, hogy minden gondolatot Ashről és az ő pillanatnyi állapotáról időpocsékolásnak érezzem.

Szó nélkül odatolta a laptopját nekem, amin megnyitott egy üres íródokumentumot.(van ilyen?)

-Elvitte a cica a nyelved ma, vagy mi?-piszkálódtam, de már meg is bántam, mikor Ash idegesen nézett rám.

-Ez ma nem az én napom, oké?!-Egy rázkódó mozdulattal nyúlt a kávéjáért, amiből közben kifolyt néhány csepp az asztalra és ivott belőle.

Békésen figyeltem az arcát. Valami azt súgta nekem, hogy fogjam meg a kezét és kérdezzem meg tőle, hogy akar-e róla beszélni. Nálam ez egy ösztönös hajlam volt. 

De aztán eszembe jutott, hogy ez itt Ash volt. Az az Ash, akit ki nem álltam és aki nem bírt elviselni engem. Szóval miért kellett volna nekem a problémáiról beszélnie?

Ettől elnézve, nem is akartam őket hallani. Hisz nem én voltam az érzelmi szemetese. De tényleg...

-Na jó, akkor kezdjük el-Ash megnyitott egy újabb dokumentumot és amit ott láttam, attól kikerekedtek a szemeim és megnémultam. Elsőre.

-Mi az ördög ez?-suttogtam, miután elolvastam az első bekezdést. Ash már megint írt egy kibaszott cikket!

-Na ja, a cikk? Te is látod, nem?

-Én írom a cikket, elfelejtetted? Így beszéltük meg!-erre Ash felnevetett.

-Nem, te mondtad, hogy te akarod megírni a cikket, de én soha az életben nem mentem bele-önelégülten rám vigyorgott.

-Te kis hazudozó, undorító szemét, hogy merészelted? Miért csináltad?

-Csináltam mit?

-Tulajdonképpen, hogyhogy hirtelen az iskolaújságnál vagy? Miért akarod elvenni a cikkemet?-Már megint sikerült neki két icipici másodperc alatt olyan dühössé tennie, hogy alig kaptam levegőt.

Ash, ez az idióta, csak kiröhögött.

-A te cikked?-rázta meg a fejét-Arra nem gondoltál soha, hogy csak azért írsz ennyi cikket, mert Michael senki mást nem talál rá?

What?!

-Még egy szó Ash-mondtam neki halkan. Egy szótag és megtapasztalhat valamit! Úgy néztem bele a szemébe, hogy tudja abból, hogy nem vicceltem.

-Akkor mi?-suttogta még az előbbi ellenére is.

Megfogtam a még mindig forró kávémat és ráöntöttem Ash arcára. Döbbenten próbált még visszatartani, de annak már késő volt. A kávé az álláról csöpögött és a fehér pólója már nem volt fehér többé.

-Kösz a kávéért!-mondtam szarkasztikusan, majd energikusan felálltam és felvettem a táskám-Még nem vagyunk kész!-Ash elképedve nézett rám és még egy ellenvetést akart volna mondani, de én még előtte megszólaltam-Ja és koszos a pólód!

Ezekkel a szavakkal hagytam el a kávézót.