Damn Badbabe [Magyar fordítás]

48.rész

A félig telt poharat figyeltem és azon gondolkoztam, hogy mi lehet olyan jó benne. Ki az, aki egy fél pohárért fizet?! De akkor megláttam egy másik kis pohárkát, ami valami világos folyadékkal volt megtöltve. 

- Ez mi? - kérdeztem gyanakvóan. Ash meglepődve nézett rám. 

- Te még soha nem ittál Car Bombst? - úgy látszik tényleg meg volt döbbenve.

- Öhm, nem? - ekkor elég kicsinek és éretlennek éreztem magam.

- Na, akkor itt az ideje Babe. 

- Hagyd abba a Babeezést és inkább magyarázd el nekem, hogy mi ez!

- Szóval a kis pohárban Baileys és Whiskey keverék van. Szépen megfogod azt és beleöntöd a Guinnessbe. Azután viszont rögtön le kell nyelned. - magyarázta.

- Baileys Guinnessel? És ez olyan finom lenne? - fintorogtam. 

- Azt majd mindjárt meglátod. - vigyorgott, majd felvette a poharát. A söre fölé tartotta és megvárt engem. - És... Mehet! - adta meg az indítójelet. Mindketten beleöntöttük a kicsit a nagyba. A folyadékok összekeverődtek. Gyorsan elkezdtem inni. Szinte egyszerre raktuk le poharainkat. 

- Fújj! Ez undorító! Miért iszol ilyeneket? - az édes Baileys és a keserű sör kombinációját hülyeségnek tartottam. A Whiskeyt pedig érezni sem lehetett. 

- A cucc valami kurva jó. - mondta Ash egy boldog vigyorral.

"Te vagy kurva jó!"

Egy pillanat! A Car Bombs elrontotta az eszem!

- Amúgy még mindig nem döntöttünk. Mit csinálunk következőnek? - kérdeztem, hogy egy semleges témára tereljem a szót. 

- Elmegyünk hozzám és ...

- Ash, fogd be! Tudod, hogy hogy értettem! - istenem, miért nem tudott legalább két másodpercre komoly maradni? És ezt a hihetetlen vigyort eltüntetni?? Ez nem volt fair!

- Oké, oké. - mosolygott. - Mihez van kedved?

- Nem tudom. - mondtam összeráncolt homlokkal.

- Akkor találd ki!

- Te is jöhetnél egy ötlettel.

- De most te vagy soron. Különben még azt állítanád, hogy semmiben sem dönthettél és megint teljesen hülyének állítanál elő. - érvelt. 

- Dehát legtöbbször teljesen hülye vagy! - már megint kezdett felhúzni!

- Ennek ellenére szeretsz. - vigyorgott magabiztosan, miközben nem hagyta magát provokálni. 

- Álmodozz csak. - csak ennyit mondtam és még én is hallottam, hogy milyen hülyén hangzott ez. 

- Apropó álom, szerintem itt az ideje. - mondta, majd megnézte telefonját. Igaza volt, késő volt már. 

- Ilyen korán az ágyba egy péntek este? - idegesítettem tovább. 

- Ma egy hosszú és eseménydús nap volt. - magyarázkodott, majd átkarolta a vállam és elindult kifelé. Az éjjeli levegő meglepően felfrissített. 

Csendben hazaballagtunk Ashhez, ahol kinyitotta az ajtót és megértettette velem, hogy fogjam be a szám, mivel a szülei valószínűleg már alszanak.

Milyen gondoskodó.

- Amúgy hol voltak korábban? - suttogtam az előszobában állva.

- Operában barátokkal. - forgatta meg szemeit. Úgy tűnik ez nem nekivaló. 

- Ezt csináljuk következőnek! - suttogtam akaratosan, miközben csintalanul elvigyorodtam. 

- Neked az ágyban a helyed, Sadie. 

Erre csak halkan kuncogni kezdtem, majd levettem a sisakom az akasztóról. 

- Wow, wow, wow, te meg hova készülsz? - vette el tőlem rémülten a sisakot. 

- Haza? Az ágyamba?

- Most biztos, hogy nem vezetsz! - mondta, mire most én forgattam meg a szemeim. 

- Ne legyél ilyen gyerekes, Ash.

- Nem vagyok gyerekes, csak realista. Egy sör és egy Car Bombs után elég nagy ostobaság motort vezetni! Nem engedem, hogy vezess.

Durcásan néztem szemeibe, amik a sötét folyosón csak halványan csillogtak. Épp vissza akartam szólni valamit, mikor Ash visszaakasztotta a sisakom és egyértelmű volt, hogy egyáltalán nincs kedve veszekedni. 

- Egyszerűen haza is tudsz sétálni. - javasolta.

Sétálni?? Már motorral is tíz percbe telt! Éreztem, ahogy újra kezd forrni bennem a düh. 

- Vaaagy itt alszol. Szívesen átadom neked a...

Ágyát?!

- ... kanapét. - vigyorgott, mire el kellett nyomnom egy kuncogást. 

- Ash Hamilton, a történelem legnagyobb úriembere.  - mondtam szarkasztikusan.

- Kéred az egyik pólómat? - vált udvariassá, miközben felmentünk a szobájába. Halkan topogtam utána, mikor észrevettem a szívverésem. Hihetetlenül helytelennek és tiltottnak tűnt az éjszaka közepén Ashel a szobájába osonni. 

Halkan becsukta magunk mögött az ajtót, majd kivett a szekrényéből egy pólót, amit szótlanul nekem adott. Végignéztem a pólót és nem bírtam visszatartani, hogy ne képzeljek magam elé egy képet Brookeról Ash egyik felsőjében. Nem akartam azt tenni, amit Brooke néhány héttel ezelőtt tett. Nem akartam, hogy Ash úgy bánjon velem, mint Brookeal. Nem akartam... pót Brooke lenni. Nem akartam a kettes számú lenni. 

És nem tudtam, hogy hirtelen miért lettek ilyen érzéseim. 

Ash észrevette a hezitálásomat, mire sóhajtott egyet.

- Mi van? 

Mégis hogyan kellett volna neki ezt elmagyaráznom?

- Ez... Ez helytelen. - mondtam ki végül és reméltem, hogy Ash nem teljesen fogja érteni.

- Sadie, tudom mire gondolsz. De ne aggódj. Brooke és én... - a helyes szót kereste. - Ő soha nem éjszakázott nálam. Soha nem volt rajta egy pólóm sem. - úgy nézett rám, mintha többet kéne kivennem ebből, mint amennyit mondott. 

Ennek nem volt semmi értelme. Ash és Brooke majdnem négy hónapig voltak együtt. Brooke gyakran nem aludt otthon. Már csak a gondolattól, hogy miket csinálhattak Ashel, rosszul lettem. 

- De - kezdtem. 

- Sadie, hallgass meg. Nem feküdtem le a nővéreddel. Soha. Ne gondolkodj erről többet. Szellemeket látsz. És ezekre nincs ok. Nem vagy a nővéred. - próbálta megmagyarázni. - Főleg nem az én szememben. - nehezen nyeltem egyet és megpróbáltam valamit kiolvasni a szemeiből, de lehetetlen volt, mint mindig. Engem figyelt, miközben felemelte a kezét és az arcomra helyezte. Akaratlanul is belesimultam tenyerébe. 

Ez az alkohol hibája lehetett. Máskor soha nem tettem volna ilyet. 

Láttam, ahogy Ash szája széle egy mosolyra húzódik.

Aztán közelebb jött hozzám. Majd még közelebb. Addig, amíg nem nyomott egy lágy puszit a homlokomra és haladt lejjebb az arcomra, ahol egy újabb puszit hagyott. Az ajkaim előtt hezitálni kezdett. Közelebb hajolt és én is hozzá. Aztán visszahúzta a fejét annyira, hogy márcsak az orrunk hegye ért össze.

- És most vedd fel azt a kibaszott pólót. - suttogta, majd zajtalanul kiment a szobából. Először csak kábultan álltam ott és csak azután esett le, hogy épp átadta az ágyát nekem. És hogy már megint majdnem megcsókolt. 

Lenéztem a felsőjére, amibe beletemettem a fejem. Beszívtam az illatát és olyan megkönnyebbülve éreztem magam amiatt, hogy Ash és a nővérem nem... El sem tudtam hinni egyszerűen. 

Egy halvány mosollyal az ágyához ballagtam, ahol levettem a ruháimat, felvettem a pólóját és betakaróztam. Fura volt itt feküdni. 

De jó értelemben fura.