Damn Badbabe [Magyar fordítás]

54.rész

Pontosan 24 órám volt felkészülni a délutánra Ashel, amin egy csomó régi emlék és érzelem fog feljönni bennem. Szép órákat töltöttük el a játékparadicsomban - legalábbis én mindenképp. Csak hülyéskedtünk és semmi nem érdekelt minket. Az összes játékot kipróbáltuk, mégha túl nagyok is voltunk valamelyikhez. 

Amióta Ash elment, be se léptem arra a helyre. 

Nem lett volna ugyanolyan.

Mikor beléptem a központba és meghallottam a hangos kiabálásokat, észrevettem, hogy mennyire hiányoztak ezek a pillanatok.

De ma... Egy délután Ashel az aktuális hangulatban, biztos, hogy nem lesz olyan vicces, mint régen.

Talán meg kellene...

Vagy mégsem? 

Inkább nem. 

Vagy de? Annyi szép emlék kötött ehhez a helyhez, hogy nem akartam egy rosszal beárnyékolni őket. De mivel nem szökhettem el előle, így csak egy megoldás maradt: Olyan szabadnak lenni Ash mellett, hogy megint egy felhőtlen és őrült délutánunk lehessen, mint régen. 

Képes leszek erre? Vettem egy mély levegőt és a belső hangomra figyeltem.

Igen. Ha ő is be fog szállni a színjátékba. 

A gondolat, hogy egy labdával teli medencében dobáljuk egymást, egy vigyort csalt az arcomra.

- Mi olyan vicces? - bukkant fel mellettem Ash, aki az őrült gyerek bandákat és a szülőket kezdte el figyelni. 

Felé fordultam és magamon hagytam a mosolyt, mégha ez nehezemre is esett. Nem fogom ilyen könnyen feladni a tervem, csak mert nyavalygós kedvében volt.

- Ma jól fogunk szórakozni! - ezzel felhívtam magamra a figyelmét. Egy pimasz vigyor került az arcára. 

- Ahhoz akkor nem a megfelelő helyen vagyunk. - mondta, mire a felkarjába ütöttem.

- Szedd össze magad! - utasítottam. - Szóval mit csinálunk először? - a tekintetem elkalandozott a különböző játékokon, míg meg nem akadt az egyiken. Megragadtam Ash pólóját és magam után húztam.

- Hé, kinyújtod a pólóm! - panaszkodott.

- Akkor gyere gyorsabban! - úgy éreztem magam, mintha visszamentünk volna a gyerekkorunkba. És fel akartam mászni erre a piramismászókára MOST. Mikor Ash észrevette, hogy hova is megyünk, meghallottam halkan nevetni.

- Ez komoly?

- De még mennyire! Ki ér fel elsőnek? - engedtem el és kezdtem rohanni. Ash is elindult mögöttem, így szinte egyszerre értünk a piramishoz. Felmásztam a legalsó kötélre, majd feljebb húztam magam. Ash pont mellettem volt és már fel is tette a lábát a következő szintre. Gyors kerestem egy kötelet, amibe megkapaszkodhattam és máris közelebb voltam a piramis tetejéhez. 

Ilyen gyorsan még sosem másztam. 

- Első! - kiáltottunk mindketten, mikor a tetején lévő fémgombra tettük a kezünket. Mindketten lihegtünk és elnevettük magunkat. Vigyorogva néztük egymást.

Amíg fura nem lett a helyzet. 

A keze még mindig az enyémen volt, ígyhát kihúztam alóla. Szóval ilyen gyorsan meg tudtam nevettetni? Örültem ennek a felismerésnek, ezért nem tudtam leszedni a mosolyt a számról. Egy bólintással a tudtára adtam, hogy le kéne mennünk, mire el is indultunk. 

Ash majdnem rálépett egy gyerek ujjára, de amúgy más akadályba nem ütköztünk lefelémenet. 

- Oké, a következőt én választom! - végre ő is úgy fel volt csigázva, mint én. A rosszkedve is eltűnt és köztünk sem volt már fura a helyzet. Nagyon jól éreztem magam itt vele.