Damn Badbabe [Magyar fordítás]

39.rész

A szél lágyan fújt és csapkodta a hajamat a vállamon. Csak magam elé bámultam és próbáltam összeszedni a gondolataimat, ami nem éppen volt valami könnyű, ha a főszereplő az egész slamasszikámnak mellettem állt.

Nem kellett ránéznem, mert így is tudtam és éreztem, hogy csak fél méterre állt tőlem. És azt is éreztem, hogy most legszívesebben inkább valahol máshol lenne.

A tévétorony kilátóján álltunk, 170 méterrel a talajtól, a korlátnak dőlve és meg sem szólalva. Röviden, de kifejezően üzent nekem ma délben.

17 óra, tévétorony

Az egyetlen ok, amiért itt voltam, az a cikksorozatunk volt. Ash különben SOHA többé nem szólt volna hozzám. Tegnap este csak úgy ellógott. Nem csak tőlem, mert az egész bulit otthagyta. A nővérem bezárkózott a szobájába, mikor este megérkeztem és beszélni akartam vele. Chase csak annyit mondott, hogy ezt majd máskor megbeszéljük. Csalódottnak tűnt, de nem feltétlen szomorúnak. Matt és Ana pedig rám szálltak, hogy mi van velem. 

Valójában mi az ördög is volt velem?

Az alkoholt sajna nem hibáztathattam, mivel teljesen józan voltam.

Chasenek a hibája volt? Mert bosszút akartam állni rajta, amiért látszólag ezt a Janet érdekesebbnek találta nálam?

Nem, ez sem. 

Hisz mégcsak féltékeny sem voltam Janere. Csalódott voltam, mert azt hittem, vagyis reméltem, hogy Chase és köztem alakulóban volt valami. Az ő részéről nyilvánvalóan nem. És az én részemről?

Halvány gőzöm sem volt.

De ettől még miért kellett nekem két perc elteltével rögtön egy másik sráchoz futnom? Ha Chase nekem the one and only volt?

Pont ez az.

Mélyen belül tudtam, hogy a szikra Chase és köztem csak rövid idejű volt. Csak szórakozás. Egy kis izgalom az én unalmas életemben. Egy teszt a határainknak. Egy testi vonzalom és egy barátság. De nem szerelem. 

Titokban Ashre néztem, aki kifejezéstelen arccal szemlélte a kilátást. De mégis mi volt vele? Hisz megcsókolt.

Azután, hogy én többé-kevésbé rávettem.

De ő is akarta.

Legalábbis tegnap este úgy tűnt. Hogy miért tűnt el hirtelen vagy mit értett félre, azt még mindig nem tudtam.

Nem beszélt a tegnapról és igazából egyáltalán meg sem szólalt, sőt még köszönni sem köszönt nekem. Mikor megérkeztem, már a jegyekkel a kezében várt rám. Napszemüveget viselt, amit még a liftben sem vett le. 

Talán furdalta a lelkiismerete? Megbánta azt, ami tegnap történt?

Én megbántam?

Klikk.

Oldalra fordultam, ahol Ash az ő profi kamerájával állt és rám célzott. Na kössz. Biztos egy remek kép lett, amin mérgesen nézek magam elé. 

Néhány lépéssel arrébb ment tőlem, hogy lefotózhassa a kilátást, majd az emelvényt és újra a kilátást. Utána visszajött mellém, de még mindig meg sem mukkant. 

-Hihetetlenül izgalmas itt fent-szólaltam meg unottan. Ritkán próbáltam ki ilyen érdektelenségeket, mint itt fent állni. 

-Innen ellátsz a tóig-mondta halkan, majd egy csillogó felületre mutatott jó pár kilométerrel tőlünk. A tekintetemmel követtem ujjait, mire megdobbant a szívem. Arra a tóra gondolt, ahol múlt hétvégen voltunk. Ahol megpróbált megcsókolni. Ahol elutasítottam őt.