Damn Badbabe [Magyar fordítás]

30.rész

Kevesebb, mint 15 perc múlva, leparkoltam a motorommal. Levettem a sisakom, majd mozdulatlanul a feljárón maradtam. 

Talán mégsem volt ez olyan káprázatos ötlet, mint ahogy én azt először gondoltam. 

Már éppen vettem vissza a sisakom, hogy visszainduljak, mikor kinyílt az ajtó. 

-Meg akarsz futamodni?

Lebuktam. Ezt nem így terveztem. 

Lassan megfordultam. Ash egy laza tréningnadrágban, egy fehér pólóban és kócos hajjal állt az ajtóban. 

-Dehogyis-közelebb mentem hozzá és megálltam előtte-Most keltél fel vagy mi?

-Az igazat megvallva, igen-vigyorgott rám, mielőtt arrébb állt, hogy beengedjen. A sisakom leraktam az övé mellé.

-Szerencséd van. Egyedül vagyunk itthon-hallottam meg hirtelen hangját közel a fülemhez. Megfordultam, mire majdnem hátra is estem, mert olyan közel volt hozzám. 

-Akkor legalább nem fognak zavarni a munkánál-válaszoltam közömbösen, nem figyelve a kétértelmű beszólására-Hol van a laptopod?

Ash úgy nézett rám, mintha egy földönkívüli lettem volna. 

-Ma vasárnap van-állapította meg.

-Oh, leesett?-kérdeztem tőle vékony hangon, mint egy óvodástól.

-Normális emberek nem dolgoznak vasárnap.

-Mi nem vagyunk normális emberek, hanem írók. Legalább is én. És te mindenképp részt akartál venni benne, úgyhogy ne panaszkodj-Anélkül, hogy megvártam volna, felmentem. Majdnem elfelejtettem levegőt venni, mikor megláttam a lépcső melletti falon lógó képeket, mert annyi emlék jött elő bennem. 

-Sadie gyere, mutatni akarok neked valamit-Ash megfogta a kezem és felvitt a szobájába. Ott büszkén mutatta meg nekem a távirányítós motorát.

-Azta, ez nagyon szép!-teljesen oda voltam érte. Már régóta szerettem volna egy ilyet.

-Ha nagyok leszünk, mindketten veszünk egyet és majd mindig együtt motorozunk a környéken!

A kis Ash szélesen vigyorgott rám, mire megláttam a foghíját, de ezután visszajöttem a jelenbe és kinyitottam az ajtaját. 

Itt sem változott valami sok minden. Mielőtt elment, átrendezte a szobáját.

Mindketten az ágyán feküdtünk. Én törökülésben, ő pedig előttem, egyik lábát kinyújtva, a másikat pedig magához húzva. Lassan elkezdett közeledni felém és egyre közelebb és közelebb jött...

-Ébresztő álomszuszék!-Ash vadul hadonászott a kezével előttem. Először csak bámultam őt, majd az asztalára pillantottam, ahol a laptopja pihent. A megkérdezése nélkül elvettem onnan és céltudatosan leültem az ágyra. Miután ez megtörtént, kicsit haboztam, hogy ott maradjak-e, de látszólag Ashnek is leesett. A tekintete először az ágyat figyelte, majd rám nézett. 

Ő is azokra az időkre gondolt.

-Nem, itt nem dugtam meg a nővéred-szólalt meg, miközben megforgatta a szemeit. Iiiii, mégsem azokra az időkre gondolt!

Fúj.

Fúj fúj fúj!

Megráztam a fejem, majd nem mondtam erre inkább semmit, hanem felnyitottam a laptopját.

-Oh, nincs jelszó? Jó tudni-ugrattam őt, hogy ne legyen annyira feszült a hangulat.

Már olyan régen volt minden. És a nővéremről és Ashről nem akartam eeennyit tudni.