Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Titkos akció

Luna

-Ezt hogyan csináltad?- kérdeztem, a szemem csodálatot tükrözött.

-Hát... az úgy volt... ne próbáljak hazudni ugye?- nézett fel rám.

-Hálás lennék.- türelmetlenül elkezdtem dobolni a lábammal- Én még ma, ha kérhetem.- nagyot sóhajtott.

-Mi tagadás, szebb vagy, ha nem mérgelődsz.- tárta szét a karjait, egy sármos félmosoly mellett.

-Úr Isten! Te komolyan kihasználtad egy gyerekkori emlékemet, majd nővé változva maradtál a közelemben?! Te aztán nem vagy semmi.- fakadtam ki.

Egy gyors zöld villanás felfedte a valódi alakját. Sápadt bőr, éjfekete haj, zöld bőrruha, hosszú, zöld, textil köpeny és semmi fegyver. Ahogy ott ült, előttem azon a széken, eléggé nevetséges volt.

-Az előbb elmondottak pontosan festik a valóságot.

-Hol van Ann? Igazából?- majd leültem a földre elé.

-Miamiban pincérkedik. Jól fizető állás, egy elvált férj, egy kislány és egy kényelmes otthon.- mesélt el mindent egy mondtaban, amire kíváncsi lettem volna.

-Értem.- bólogattam- Nem is olyan rossz. Miami szép város, azt mondják ott tiszta a levegő.- nem mosolyogtam, nem nevettem, ebből ő azt szűrte le, hogy mérges vagyok, pedig csak fáradt voltam.

-Haragszol?- nézett rám azokkal a nagy, fekete és zöld szemeivel.

-Hogyan is tudnék rád haragudni?- majd felálltunk, hozzábújtam, és átöleltem. Éreztem a hátamon azt, ahogy ráteszi a kezét. Ekkor megdermedt- Mi az?- suttogtam.

-Mit hagyott itt Coulson? Segíthetek?- nézett el a fejem mellett.

-Ugyan, folytassák csak, nem akartam zavarni.- szabadkozott zavartan.

-Pedig sikerült...- motyogtam- Bökje ki mit akar!

-Ráér reggelig.- ezzel az ajtó felé indult, de Loki befagyaztotta a kilincset.

-Hála neked, most már mi is ráérünk, úgyhogy mondd el.- tett felé egy lépést az isten.

-Rendben. Daisy eltűnt.- közölte egyszerűen.

-Hogyan? Eltűnt a nővérem? Mikor? Hogy?- pánikoltam be. Szörnyen megrémített a hír.

-Egy hónapja beépített ügynökként dolgozott a H.Y.D.R.A.-nál, de minden este tájékoztatott minket az aznapi fejleményekről. Azaz összeköttetésben voltunk vele. Egyik este nem hívott. Aztán megint kimaradt egy nap. Mindez egy hete történt.- horgasztotta le a fejét Phil. Felteszem a legrosszabbtól tartott.

-Tehát azt hiszi, hogy leleplezték. Megnézte már Párizsban? Lehet, hogy csak kilépett.- bocsátkoztam feltételezésekbe.

-Nem vallana rá. Sosem hagyná magára a S.H.I.E.L.D.-et.- tiltakozott.

-Az lehet, de furcsa időket élünk. Nem tudhatjuk ki a bárát és ki az ellenség.- oldalba böktem Lokit.

-Hé!- kapta fel a fejét, de mosolygott, tehát vette a poént.

-Szeretné, hogy nézzünk utána a dolgoknak?- ajánlottam fel a segítségemet.

-De csak maga. Az istent addig bezárjuk.- jelentette ki szigorúan Coulson.

-Biztos hogy nem.- válaszolt Loki nyúgodtan, majd egy lassú félkört írt le a levegőben a kezével.

-Nekem erős az akaratom, a kiképzésem része. Rám nem hatnak a Jedi elme trükkök.- szinte ragyogott a szeme, hogy beiktathatott egy Star Warsos viccet. Ha Lokinak nem is, de nekem leesett.

-Ha Loki nem jöhet velem, akkor vihetem a sólymomat? Kamerát kötve a hátára felderítheti a terepet.- ötleteltem. Nem volt vadász sólymom, de volt egy pasim. Nem is kellett szólnom neki, rögtön vette a lapot. Egy fekete sólyommá változva a kitartott karomra ült. Coulson a fejét fogta.

-De ha elszúrják...- be se kellett felyeznie a mondatot, tudtuk mi lett volna a vége.

Coulson kölcsön adott egy kisebb repülőt, mellé egy kiváló pilótát: önmagát. Így már három fős volt a csapat. Nem haboztunk, rögtön fel is szálltunk és a titkos H.Y.D.R.A. bázis felé vettük az irányt.

Felkelt a nap menet közben. Ez kissé sem könnyítette meg a dolgunkat. Betörni egy ellenséges bázisra, ráadásul fényes nappal... szinte lehetetlen, bár ez volt a középső nevünk.
Egy közeli erdőben tette le Phil a gépet, majd annak rendje és módja szerint bekapcsolta az álcázó programot. A hajó egyik pillanatról a másikra eltűnt a szemünk elől.

Magamnál tartottam a laptopomat, amin láthattam a Coulsontól kapott kamera képét. Loki átváltozott egy fekete sólyommá, majd a lábára kötöztem a kis szerkezetet. Kipróbálva a kamerát, minden klappolt, úgyhogy Loki a bázis felé repült. Az általa közvetített kép nem volt a legtisztább, de a lényeget láttuk: viszonylag gyengén őrzött, négyszögletű épület volt, egy tisztáson, a hatalmas fenyőerdő közepén. Leginkább fekete kőből épített középkori várra emlékeztetett.

-Az oldala is érdekelne. Repüld körbe a falát is kérlek.- suttogtam magam elé. Tudtam, hogy hallja, hiszen az elméink összeköttetésben voltak, mióta felfedte magát. Sok mindent mondott csak nekem.

A falak elhanyagoltak voltak, rosszabbat ritkán lát az ember. Egy-egy helyen szó szerint romos. Ha nem ember, hanem asgardi, vagy egy jégóriás próbálná, betörhetné pár jól irányzott ütéssel, rúgással. Csak pár őrt kéne leszedni hozzá.

-Köszi sziv, mostmár gyere vissza. Mindent láttam amit szerettem volna. Aggódok, nehogy az őrők kiszúrjanak.- most volt az első alkalom, hogy én hívtam sziv-nek. Valahogy nem állt rá a szám.

Visszatérve újra emberi alakban jelent meg.

-Nos, akkor hogyan tovább?- kérdezte.

-Igen, az engem is érdekelne.- lépett ki Phil az álcázott repülőből. Két pisztoly volt nála.

-Az attól függ.- itt eszembe jutott a terv- Bár rizikós.

-Mitől függ?- kérdezte Coulson.

-Igen, mitől függ?- kontrázott Loki.

-Hogy a titkos ügynök barátunk milyen jól céloz...