Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Asgardiak

-Megvertelek!- jelentette ki fölényesen Loki- Gyere hát velünk!

-Nagyon sunyi húzással nyertél! De sajnos a szabályok ezt nem tiltják, és én is a szavamat adtam. Jó, veletek megyek, bár nem értem, miért vagyok olyan fontos nektek.

-Többet mondhatunk, miután Asgardba értünk.- biztosította Thor, aki eddig csak csendben szemlélte az eseményeket.

-Hát jó, titkolózzatok csak! Úgysem volt programom a hétvégére.. és senkinek sem hiányoznék, ha eltűnnék pár napra.

Telefonján hagyott egy üzenetet Daisynek, hogy megjelent két isten a házában, névszerint Thor és Loki és magukkal vittek őt Asgardba, vagy hova.
Ezek után fogott egy hátizsákot és belepakolt néhány elengedhetetlen dolgot, úgy mint a telefonját, töltőjét, a gyógyszereit a hallucinációkra és a nem olyan rég kapott páncélját a kardjával. Egész gyorsan, egy óra alatt összepakolta mindenét és a házat is rendben hagyta.
Elsétáltak abba a sikátorba, ahol meg is érkeztek. Thor még elrohant, hogy szóljon a varázslónak, most el is mennek és (bár vonakodva) kettesben hagyta az öccsét Lunával.

-Hova is ment a bátyád most?- kérdezősködött a lány kíváncsian. Kicsit aggódott egyedül maradni a fekete hajú istennel, mert ugyan nem ismerte és nem tudhatta, hogy milyen borzalmakat követett el 2012-ben, de a szemében valami furcsa csillogott, valami, amitől Lunát kirázta a hideg.

-Vissza ahhoz a varázslóhoz, aki segített megtalálnunk téged.

-Varázsló?- lepődött meg a lány.

-Hát igen... olyasmi. Ő magát mágusnak nevezi, de hozzám képest csak egy varázslócska. Strange-nek hívják.

-Sosem hallottam róla.- válaszolta kis gondolkodás után, majd hozzátette- Szóval te jobb vagy nála?

-Minden szempontból.- a mosolya talán még furább volt Lokinak, mint az a különös dolog a szemében. Luna elkönyvelte magában egy olyan pasinak, aki le tud mészárolni egy egész városnyi embert, majd hazamegy a kilenc macskájához és elkezd velük játszani, mindezt egyik percről a másikra.

-Valóban? Mutass valamit!

Loki először furcsán nézett rá, de végül belement a játékba. Szerette, ha fényezhette magát és dicsekedhetett a tudásával és egyenesen imádta, ha a figyelem középpontjába kerülhetett.
Először alaposan megfigyelte Lunát. Olyat akart neki mutatni, amivel tényleg lenyűgözhette. Arra jutott, ha a semmiből előhúz egy kardot, vagy ha a lány egyik hajszálát egy kígyóvá változtatja, azzal semmire sem menne, de ha egy virágcsokrot varázsilna néhány fűszálból azzal sem érne el többet. Ez a lány különleges és más.. más mint a midgardiak és más mint az asgardiak. Valahogy ő mindkettő, de egyik sem igazán. Loki megtalálta a tökéletes trükköt neki.

-Fogd meg a karomat, gyere!- bíztatta és felé nyújtotta az alkarát.

-Ugyan miért tennék ilyet?

-Te akartad, hogy varázsoljak, nem? Na, gyere már!

Luna bizalmatlanul támaszkodott meg a másik karjában és így tettek meg két lépést együtt. A lány az egészből semmit sem értett, hiszen az első lépés alatt semmi sem történt. A második után viszont mintha egy ajtón léptek volna át és ott találta magát az űrben.
Eltűnt körülötte minden, a házak, a sikátor, az utca betona; megszűnt minden zaj, még a bogarak sem zümmögtek, a madarak sem csiripeltek, teljes csendben álltak egymással szemben. Luna akármerre nézett az űr feketeségét látta, alatta, fölötte, mellette milliónyi ragyogó csillag üldözte el a sötétet. Ahogy semmi szilárdat nem látott a lába alatt, azonnal megszédült. Hát ezért kérte Loki, hogy kapaszkodjon belé! A látvány lenyűgözte, de nem csak őt, hanem az illúzió keltőjét is, ugyanis ő is csodálkozva bámult mindenfelé.

-Mehetünk, öcsém?- ért vissza Thor. Az illúzió mindenféle átmenet nélkül szűnt meg és Luna elesett- Hát ti meg mit csináltatok.

-Mi közöd hozzá?- vonta meg a vállát Loki és durván talpra állította a lányt.

-Mehetünk, Luna, jól vagy?- érdeklődött a szőke.

-Persze!- felelt gyorsan és még pislogni sem maradt ideje, amikor egy fénycsóva jelent meg az égen és azonnal beszippantotta őket.

A lánynak ötlete sem volt, hogy milyen gyorsan szelik át az eget, de ott és akkor jobbnak látta bele sem gondolni. Amíg nyitva tudta tartani a szemét csak mellettük elsuhanó csillagokat és bolygókat látott, utána elsötétült minden.
Egy épületben ébredt, amit először szépnek talált, de utána már kezdte bántani a szemét a sok arany. Thor, Loki és egy idegen, barna bőrű pasi álltak mellette, és a fekete hajú istenen kívül mindenki aggódva figyelte.

-Na erre nem számítottam.. elájulni a Bifrostben.- csóválta a fejét Loki- Ennél még Jane Foster is jobban bírta!

-Biztos csak azért lett rosszul, mert te csináltál vele valamit!- vádolta Thor.

-Miattam ugyan ne veszekedjetek!- nyögte Luna kimerültem- Jól leszek, csak talán kicsit sok volt az én midgardi felfogásomnak.

-A földi felfogásodnak, nem?- javította ki Loki a lányt.

-Azt mondtam, nem hallottad jól? Te meg ki vagy?

-Az én nevem Heimdall, én őrzöm a Bifrostöt. Üdvözlöm Asgardban, Luna Dale!