Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

A bálban

Loki

A szobámban tértem magamhoz. Utolsó emlékem, hogy befordulok a sarkon, erre ott van Thor és fejbebasz a kardjával. Aztán most itt fekszek a földön a szobám kellős közepén, sajgó fejjel. A hajam tragikus, és a páncélomtól is megfosztottak. Nem mintha nem tudnék bármelyik pillanatba újat "varázsolni" magamnak... de ez van.
Gondolom reggel felé járhat. Ma este bál lesz, de én ilyen állapotban tuti nem megyek. Kopognak. Ki a fene?!
-Húzz el!- kiáltottam ki nyersen az ajtón.
-Csak látni akarnálak. Szabad?- kérdezte Hild félénken. Miért is ne?
-Gyere!- morogtam.
Belépett. Egy egyszerű asgardi ruha volt rajta, semmi fodor, semmi csipke. Szép volt. Nem. Nem szerethetem. Soha.
-Van egy jó hírem, ami egyben rossz is.- kezdte savanyú képpel. Én felültem, nekitámaszkodtam a kanapénak, ő pedig leült mellém.
-Szóval... mi az a hír?- kérdeztem, picit sem aggódva- Rám nézve nem lehet rosszabb...
-Attól tartok de. Ugyanis Thor... hogyis mondjam... a bált követő napon ki akar végeztetni. Sajnálom.
-Mi? Ez komoly?- kérdeztem nevetve. Leplezni akartam a csalódottságot. Nem féltem, dehogy. Csalódtam Thorban. Nem hittem, hogy idáig fog fajulni a mi kis "rivalizálásunk".
-Akkor, este majd táncolunk?- kérdezte félve. Éles váltás, mondhatom.
-Nem értem mitől félsz így. Persze hogy táncolunk. Legalább utolsó estémen hadd érezzem már magam jól!- vigyorogtam.
-Szörnyen festesz... szedd össze magad!- majd hozzám bújt, aztán felállt és kisétált.
-Hát jó...- néztem utána.
***
Egész nap készülődtem. Végül mégiscsak a szokásos szerelésemben kötöttem ki. A hajamat elintéztem, sokkal jobb lett mint volt. Pontban 7-kor megjelentek az őrök és kiengedtek. Én mind a kettőre rávigyorogtam, majd szépen lassan elsétáltam előttük. Remélem Hild már készen áll.
Odaérve a szobájához bekopogtam (mert én tudok kopogni), majd hallva hogy beenged, benyitottam. Lélegzetelállítóan festett. A haja ki volt engedve és egy lenyűgöző fehér-fekete ruhában állt. Olyan midgardias volt, mintha nemis valkűr lenne.

Ahogy megfordult előttem, azért megnyúgodtam, ugyanis a hosszú szoknya alatt ott lapult hűséges kardja. Én csak ránéztem.
-Ez komoly?
-Az önvédelemről nem mondok le...- kacsintott rám. A kezemet felé nyújtottam, ő belém karolt és így mentünk egészen a bálteremig. Mikor beértünk én  meghúzódtam egy csendes sarokban és őt figyeltem, ő meg ment beszélgetni, meg inni.

Egyszercsak odasomfordált mellém.
-Akkor nem táncolunk? Elvégre holnap meghalsz...- próbált nevetni. Érdekes, még én is elmosolyodtam. A saját kivégzésemen! Durva mi?
-Hát ezesetben... szabad?- nyújtottam felé a kezem, miközben gúnyosan elmosolyodtam.
-Persze... felség!- gúnyolódott ő is.
A terem közepére vezettem majd (ahogy szokás) megfogtam a kezét, átkaroltam és táncoltunk. Esküszöm, mintha még picit boldog is lettem volna, de csak egy pillanatra, ugyanis megláttam Thort. Ettől azonnal elkomorodtam, amit Hild is észrevett.
-Minden rendben?- kérdezte, majd rám nézett azokkal a hatalmas szemeivel.
-Hogy is lenne? A mostohabátyám ki akar végezni amiért átvertem. Kész téboly, mi?- kezdtem bele a gondjaim sorolásába, aztán rájöttem, hogy ezt mind nem neki kéne mondanom.- Ne haragudj. Ezek az én gondjaim, nem a tieid.
Amikor picit jobban körülnéztem, már alig volatak körülöttünk táncoló párok, mindaddig amíg csak mi maradtunk. Csak mi táncoltunk az egész teremben, mindenki más meg csak figyelt és sutyorgott valamit. Hildet látszólag nem zavarta, ígyhát engem sem.
-Tudod- szólalt meg- ez az egész helyzet eszembe juttatott egy versrészletet. Szabad?- nézett rám.
-Hogyne! Ne kímélj!- néztem rá.
-Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok...
-Szép... de szomorú- mondtam
-Valóban, de az egész vers ilyen. Ettől függetlenül, én szeretem.
Hirtelen abba maradt a víg zene. Pont mint a versben, az embrek pedig megrémültek. Aztán rengeni kezdett a föld is, Hild elvesztette az egyensúlyát, a karjaimba zuhant.
Betörték a terem ajtaját, hideg szél süvített végig a termen, elaludtak a gyertyák, majd ellepték a termet a kree harcosok.